Nyár, főként az öntözésről szól

2019-08-03 16:41:42 | Módosítva: 2019-08-03 16:51:06

A víz alapvetően szükséges a növény életéhez. Öntözésen többnyire azt értjük, hogy vízzel látjuk el a növényt fejlődése érdekében akkor, ha a természetes csapadék nem elegendő ehhez az adott időben. Emellett azonban sok más célja és oka is lehet az öntözésnek, kétségtelen ezek közül a vízpótlás a leggyakoribb.


Öntözési módok

Vízpótló öntözés: a talaj vízhiányának megszüntetését célozza. Minden – a tenyészidőszak folyamán végzett – öntözést vízpótló öntözésnek nevezzük, melynél cél a növény vízellátása. Feladata a gyökérzettel átszőtt talajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell. Mivel 1 mm talajra jutó víz körülbelül 1 centimétert nedvesít be, ezzel kiszámítható a szükséges vízmennyiség, ha tudjuk, milyen mélyen gyökerezik az adott növényi kultúra.

Kelesztő öntözés: a magvetés után kiszáradó felső talajréteg vízzel telítését kelesztő öntözésnek hívjuk. Lényeges, hogy ha a mag megduzzadt, akkor a kikelésig már nem száradhat ki, különben a csíra elpusztul. A magvetéseket ezért rendszeresen öntözni kell. Szabadföldben, állandó helyre vetett növények magvetéseit csak rendkívüli esetekben (aszályos, meleg időjárás) szabad kelesztő öntözésben részesíteni, hiszen ha a csírázás emiatt megindul, de nem jön utána természetes csapadék, akkor többet ártottunk ezzel az öntözéssel, mint használtunk. Kelesztő öntözés csak rendszeresen, és kis vízadagokkal (5–10 mm) végezhető.


Frissítő öntözés: frissítő öntözéskor a növény lankadásának megszüntetése, valamint a levelek hőmérsékletének csökkentése, a párásabb mikroklíma kialakítása, ezáltal a nagy meleg miatti párolgás csökkentése a cél. Ekkor esőszerű öntözéssel kis vízadagokat (2-4 mm) juttatunk a növényekre, emellett a talaj felszínét is hűtjük, ami utána a levegőt is hűti – kis mértékben. A növények a levelükre jutó vizet felveszik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek, de ez tüneti kezelés csak, hiszen a növények optimális vízállapota a gyökéren keresztüli vízfelvétellel következik be.

Párásító öntözés: a párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben különösen igényes növényeknél naponként akár többször is végzik. Az öntözővizet permetszerű elosztással a növények, vagy a termesztett gombák felületére, utakra, esetleg a termesztő hely falára juttatják. A vízadag kicsi 1–2 mm alkalmanként.


Nedvességtároló öntözés: a nedvességtároló öntözés időszaka a tenyészidőn kívül van – tavasz elején. Aszályos év után – amikor az őszi és a téli csapadék is elmarad – a talaj víztartalékának feltöltésére (tavasz kezdetén) nagy adagú (100–120 mm) öntözést végeznek. Késő tavaszi vetésű, ültetésű, vízigényes növények ültetése előtt alkalmazható a legsikeresebben.

Talajművelést könnyítő előöntözés: kötött, rögös talaj nem alkalmas magágynak. A művelendő talajréteg átáztatásával (20 mm öntözővíz) optimális feltételek között (60–70%-os telítettségnél) végezhető el a talaj porhanyítása.

Talajátmosó öntözés: erre akkor van szükség, ha a talaj túlzott sótartalmának a gyökérzónából való eltávolítását szeretnénk elvégezni. Só-érzékeny növény (pl. saláta) számára talajátmosást kell végezni. Ezt főként homokos és szerves anyagban gazdag, laza talajokon szokás alkalmazni. A kimosáshoz nagy vízadag (150-200 mm) szükséges.

Trágyázó öntözés: ezalatt a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel való kijuttatását és talajba mosását értjük. Ismertebb neve a tápoldatos öntözés. Alkalmazásakor egyenletes a tápanyageloszlás, jobban hasznosul a vízben oldott tápanyag. A gyökérzóna átáztatásához szükséges vízadag nagysága 20–30 mm. Mivel a növények a talajból a tápanyagokat csak vízben oldott formában tudják felvenni, az ilyen öntözési mód megkönnyíti ezt. Természetesen van arra is mód, hogy szilárd műtrágyát juttatunk ki, és öntözéskor megy át ez oldatba, a végeredmény ugyanaz.

Fagy elleni öntözés: a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítják ezzel a módszerrel. Késő tavaszi fagyveszély idején a beöntözött talaj a napsütés hatására fölmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj feletti rétegének a lehűlését. A kiszáradt felső talajréteg átnedvesítése a cél, ami 8–10 mm vízadaggal érhető el.

Beiszapoló öntözés: a palánták kiültetésekor alkalmazzák. A talajszemcséknek a gyökerekhez és a tápkockákhoz való tapadását segíti, ezzel jobb eredményű és gyorsabb lesz a begyökeresedés. Száraz talaj esetén a vízpótlás feladatát is betölti, de a beiszapolásra nedves talajba való palántázáskor is szükség van. A vízadag 1–5 dl/tő. A tövenkénti öntözés egy jó módja a beiszapolásnak, hiszen célzottan a megfelelő helyre kerül a víz.

Lemosó öntözés: elég speciális, hibát javító módszer. Ha túl tömény oldattal lobtrágyáztunk, elsodródott a gyomirtó szer a kijuttatása közben, vagy a szomszéd területen napraforgó betakarítás előtt érésgyorsítót alkalmaztak, ami gyakorlatilag szárítja a növényeket és ez a mi területünkre sodródott. Ha azonnal elkezdjük a növények lemosását, azzal alacsony koncentrációjúra hígul a növényre jutott, nem kívánatos szer, és megmenthető az állomány. Szobai körülmények között, kicsiben ugyanez a helyzet, amikor a poros leveleket lemossuk. A por árnyékol, gátolja a növény légzését és a fény hasznosulását is csökkenti.

Az öntözővíz tulajdonságai és forrásai

Termesztési szempontból az öntözővíznek a következők a legfontosabb tulajdonságai: az ásványisó-tartalma, keménysége, hőmérséklete, szennyezettsége. A víz sótartalmát főként eredete határozza meg. Hazánk bizonyos részein közismerten nagy az ásott és fúrt kutak ásványisó-tartalma. Az ásványi sók közül a nátrium sók jelenléte fokozottan káros. A nátrium sós vízzel való öntözés a talajt elszikesíti, és terméketlenné teszi. Nem alkalmas a víz öntözésre, ha szódatartalma 100 mg/l felett van, de összes sótartalma sem haladhatja meg a 2000 mg/l mennyiséget. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása kötött talajokon megnő, laza, vízáteresztő talajokon kisebb.

A vízkeménységet a kalcium és magnézium sók okozzák. A kemény víz oldóképessége kisebb, a leveleken pedig az elpárolgó víz nyomán fehér só kiválás keletkezik; nem is szép, és árnyékolja is a növényt. A kevés Ca és Mg sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Ebben jobban oldódik, és jobban hasznosul a kijuttatott lombtrágya és a növényvédő szerek is.

 

Az öntözővíz hőmérséklete akkor a legjobb, ha megegyezik a növény hőmérsékleti optimumával, vagy a környezet aktuális hőmérsékletével. Ez hidegtűrő növényeknél 13-20 °C, melegigényesek esetén 20-25 °C között van. A növények növekedését csak az igényüknél lényegesen (8-10 °C-kal) hidegebb, illetve a 40 °C-nál melegebb víz gátolja. A 45-50 °C-os öntözővíz (pl. kihűlő termálvíz) a növény pusztulását okozhatja, hiszen ilyen hőmérsékleten a növényi fehérjék visszafordíthatatlanul károsodnak, denaturálódnak.

Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel való keveredést értjük. Háztartási vagy mezőgazdasági, nem oda való vegyi anyagok sok kárt okozhatnak. Egy gyomirtás után nem megfelelően kimosott permetezőgépben például a következő használatkor (párásító öntözéskor) kis dózisban ott lesz a gyomirtó maradéka, ami torz növekedést, fejlődés visszaesést eredményezhet.


A folyók vize lágy, ami jó, de legtöbbször iszapot is tartalmaz, ez a szivattyúknak nem tesz jót. Hőfoka a tenyészidő folyamán változik, kora tavasszal még túl hideg. Öntözésre jó, de egyes folyószakaszokon vegyi anyagokkal szennyezett lehet.

A patak- és forrásvíz összetételét tekintve jó, nem szennyezett, de a hőmérséklete mindig alacsony. Öntözésre – különösen víztárolóba gyűjtve és ott hagyva felmelegedni – jól megfelel.

A tavak vize általában alacsony keménységű. Hőmérséklete tavasszal hideg, később optimális. Vegyszerekkel ritkán szennyezett. Öntözésre megfelel.

A kútvíz fogalomkörébe többféle vízforrások vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize. Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére gyakran használt vízforrás. Összetétele változatos, nitrát tartalma sokszor nagy, ami – növényi tápanyagokról lévén szó – az öntözésben hasznos. Öntözésre csak a nátriumsókban és az összessó-tartalomban gazdag kútvíz nem használható. Az artézi kutak mélyfúrásúak, a mélyben összegyűlő rétegvízből táplálkoznak, és a víz magától a felszínre tör. A csőkút sekélyebben elhelyezkedő rétegvízből, vagy talajvízből is nyerheti vizét. A 10 méternél mélyebbről szivattyúval felhozott víz hideg. A folyók hordalékja alól táplált csőkutak vize általában jól használható, egyes körzetekben azonban sótartalma nagy lehet. A csapadékvíz lágy, meleg, sókat és vegyszerszennyezéseket nem tartalmaz. Öntözésre kiváló, érdemes összegyűjteni.

Öntözési módok


A vízkijuttatás módja szerint többféle módon öntözhetünk. Esőszerű öntözéskor a csővezetékben nyomás alatt vezetett víz szórófejeken át porlasztódik, a természetes esőhöz hasonlóan, cseppekben kerül a növényekre, talajra. Az egyik legelterjedtebb módszer, ám nagy melegben, tűző napsütéskor nem alkalmazható, mert károsodhatnak a növények. Előnye, hogy kiépítése tereprendezést nem igényel, bár a terepviszonyok annyiban fontosak, hogy lejtés esetén nagy az elfolyási veszteség. Az esőszerű öntözés vízelosztása erős szélben nem lesz egyenletes. Nyári melegben a vezetékből kijuttatott víz 20–30%-a még a levegőben elpárolog, ezzel az öntözővíz mennyiségének meghatározásakor számolni kell.

Felületi öntözéskor a talaj felszínén vezetjük a vizet, ami a gravitáció hatására a lejtés irányába szabadon mozog. Barázdákat, vagy ágyásokat kell kialakítani, hogy a víz a megfelelő irányba folyva haladjon. Az öntözővíz szivárgással terjed a talajban. A barázdák mélysége 25 cm, távolságuk 80 cm, hosszúságuk pedig általában 3-50 méter lehet. A barázdát övező bakhátra vannak ültetve a növények.


Árasztó öntözéskor a bakháttal határolt területet elárasztjuk öntözővízzel, ilyenkor a növények vízben állnak, amíg a talaj be nem szívja a vizet. A talaj levegőtlenné válhat a rendszeres árasztástól, ezért lazítással levegőztetni kell.

Altalajöntözéshez az öntözővizet a talajban, a művelő eszközök (eke, tárcsa, borona, kertben ásó, kapa…) művelési mélysége alatt vezetik el. Régebben égetett agyagcső újabban lyuggatott műanyag csövön keresztül. A csőből kiszivárgó öntözővíz a talaj kapilláris hézagaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog.


A csepegtető öntözés lényege, hogy az öntözővizet vékony műanyag csövekben vezetik a növénysorok fölé, amelyekből a víz a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj egy-egy ponton, de tartósan kapja az öntözővizet. Vízfelhasználása takarékos, az adagolás automatizálható, és a beruházás költségigénye sem túl magas. Csak szűrt, sószegény víz kijuttatására alkalmas, mert a csepegtetőpontok eldugulhatnak.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kertlocsolás vízdíj nélkül

A nyári időszakban a kiskert, a veteményes, de a gyep locsolása is napi szükséglet. A kilocsolt víz nem elhanyagolható mennyiségű, egy átlagos növényzetű kert napi 4 mm (4 liter) csapadékot igényel...


Einhell kerti gépek

A kertjüket saját kezűleg gondozók kedvéért az alábbiakban az Einhell kerti programjából mutatunk be ízelítőt. Elöljáróban annyit, hogy a hazai piacon most vannak terjedőben a piros színű Einhell...