Nyár, főként az öntözésről szól

2019-08-03 16:41:42 | Módosítva: 2019-08-03 16:51:06

A víz alapvetően szükséges a növény életéhez. Öntözésen többnyire azt értjük, hogy vízzel látjuk el a növényt fejlődése érdekében akkor, ha a természetes csapadék nem elegendő ehhez az adott időben. Emellett azonban sok más célja és oka is lehet az öntözésnek, kétségtelen ezek közül a vízpótlás a leggyakoribb.


Öntözési módok

Vízpótló öntözés: a talaj vízhiányának megszüntetését célozza. Minden – a tenyészidőszak folyamán végzett – öntözést vízpótló öntözésnek nevezzük, melynél cél a növény vízellátása. Feladata a gyökérzettel átszőtt talajréteg nedvesítése, ezért a vízadagot a növények növekedésével arányosan növelni kell. Mivel 1 mm talajra jutó víz körülbelül 1 centimétert nedvesít be, ezzel kiszámítható a szükséges vízmennyiség, ha tudjuk, milyen mélyen gyökerezik az adott növényi kultúra.

Kelesztő öntözés: a magvetés után kiszáradó felső talajréteg vízzel telítését kelesztő öntözésnek hívjuk. Lényeges, hogy ha a mag megduzzadt, akkor a kikelésig már nem száradhat ki, különben a csíra elpusztul. A magvetéseket ezért rendszeresen öntözni kell. Szabadföldben, állandó helyre vetett növények magvetéseit csak rendkívüli esetekben (aszályos, meleg időjárás) szabad kelesztő öntözésben részesíteni, hiszen ha a csírázás emiatt megindul, de nem jön utána természetes csapadék, akkor többet ártottunk ezzel az öntözéssel, mint használtunk. Kelesztő öntözés csak rendszeresen, és kis vízadagokkal (5–10 mm) végezhető.


Frissítő öntözés: frissítő öntözéskor a növény lankadásának megszüntetése, valamint a levelek hőmérsékletének csökkentése, a párásabb mikroklíma kialakítása, ezáltal a nagy meleg miatti párolgás csökkentése a cél. Ekkor esőszerű öntözéssel kis vízadagokat (2-4 mm) juttatunk a növényekre, emellett a talaj felszínét is hűtjük, ami utána a levegőt is hűti – kis mértékben. A növények a levelükre jutó vizet felveszik, és sejtjeik víztelített állapotba kerülnek, de ez tüneti kezelés csak, hiszen a növények optimális vízállapota a gyökéren keresztüli vízfelvétellel következik be.

Párásító öntözés: a párásító öntözést a levegő páratartalmával szemben különösen igényes növényeknél naponként akár többször is végzik. Az öntözővizet permetszerű elosztással a növények, vagy a termesztett gombák felületére, utakra, esetleg a termesztő hely falára juttatják. A vízadag kicsi 1–2 mm alkalmanként.


Nedvességtároló öntözés: a nedvességtároló öntözés időszaka a tenyészidőn kívül van – tavasz elején. Aszályos év után – amikor az őszi és a téli csapadék is elmarad – a talaj víztartalékának feltöltésére (tavasz kezdetén) nagy adagú (100–120 mm) öntözést végeznek. Késő tavaszi vetésű, ültetésű, vízigényes növények ültetése előtt alkalmazható a legsikeresebben.

Talajművelést könnyítő előöntözés: kötött, rögös talaj nem alkalmas magágynak. A művelendő talajréteg átáztatásával (20 mm öntözővíz) optimális feltételek között (60–70%-os telítettségnél) végezhető el a talaj porhanyítása.

Talajátmosó öntözés: erre akkor van szükség, ha a talaj túlzott sótartalmának a gyökérzónából való eltávolítását szeretnénk elvégezni. Só-érzékeny növény (pl. saláta) számára talajátmosást kell végezni. Ezt főként homokos és szerves anyagban gazdag, laza talajokon szokás alkalmazni. A kimosáshoz nagy vízadag (150-200 mm) szükséges.

Trágyázó öntözés: ezalatt a vízben oldható fejtrágyák öntözővízzel való kijuttatását és talajba mosását értjük. Ismertebb neve a tápoldatos öntözés. Alkalmazásakor egyenletes a tápanyageloszlás, jobban hasznosul a vízben oldott tápanyag. A gyökérzóna átáztatásához szükséges vízadag nagysága 20–30 mm. Mivel a növények a talajból a tápanyagokat csak vízben oldott formában tudják felvenni, az ilyen öntözési mód megkönnyíti ezt. Természetesen van arra is mód, hogy szilárd műtrágyát juttatunk ki, és öntözéskor megy át ez oldatba, a végeredmény ugyanaz.

Fagy elleni öntözés: a víz nagy fajhőjét, illetve a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítják ezzel a módszerrel. Késő tavaszi fagyveszély idején a beöntözött talaj a napsütés hatására fölmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj feletti rétegének a lehűlését. A kiszáradt felső talajréteg átnedvesítése a cél, ami 8–10 mm vízadaggal érhető el.

Beiszapoló öntözés: a palánták kiültetésekor alkalmazzák. A talajszemcséknek a gyökerekhez és a tápkockákhoz való tapadását segíti, ezzel jobb eredményű és gyorsabb lesz a begyökeresedés. Száraz talaj esetén a vízpótlás feladatát is betölti, de a beiszapolásra nedves talajba való palántázáskor is szükség van. A vízadag 1–5 dl/tő. A tövenkénti öntözés egy jó módja a beiszapolásnak, hiszen célzottan a megfelelő helyre kerül a víz.

Lemosó öntözés: elég speciális, hibát javító módszer. Ha túl tömény oldattal lobtrágyáztunk, elsodródott a gyomirtó szer a kijuttatása közben, vagy a szomszéd területen napraforgó betakarítás előtt érésgyorsítót alkalmaztak, ami gyakorlatilag szárítja a növényeket és ez a mi területünkre sodródott. Ha azonnal elkezdjük a növények lemosását, azzal alacsony koncentrációjúra hígul a növényre jutott, nem kívánatos szer, és megmenthető az állomány. Szobai körülmények között, kicsiben ugyanez a helyzet, amikor a poros leveleket lemossuk. A por árnyékol, gátolja a növény légzését és a fény hasznosulását is csökkenti.

Az öntözővíz tulajdonságai és forrásai

Termesztési szempontból az öntözővíznek a következők a legfontosabb tulajdonságai: az ásványisó-tartalma, keménysége, hőmérséklete, szennyezettsége. A víz sótartalmát főként eredete határozza meg. Hazánk bizonyos részein közismerten nagy az ásott és fúrt kutak ásványisó-tartalma. Az ásványi sók közül a nátrium sók jelenléte fokozottan káros. A nátrium sós vízzel való öntözés a talajt elszikesíti, és terméketlenné teszi. Nem alkalmas a víz öntözésre, ha szódatartalma 100 mg/l felett van, de összes sótartalma sem haladhatja meg a 2000 mg/l mennyiséget. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása kötött talajokon megnő, laza, vízáteresztő talajokon kisebb.

A vízkeménységet a kalcium és magnézium sók okozzák. A kemény víz oldóképessége kisebb, a leveleken pedig az elpárolgó víz nyomán fehér só kiválás keletkezik; nem is szép, és árnyékolja is a növényt. A kevés Ca és Mg sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Ebben jobban oldódik, és jobban hasznosul a kijuttatott lombtrágya és a növényvédő szerek is.

 

Az öntözővíz hőmérséklete akkor a legjobb, ha megegyezik a növény hőmérsékleti optimumával, vagy a környezet aktuális hőmérsékletével. Ez hidegtűrő növényeknél 13-20 °C, melegigényesek esetén 20-25 °C között van. A növények növekedését csak az igényüknél lényegesen (8-10 °C-kal) hidegebb, illetve a 40 °C-nál melegebb víz gátolja. A 45-50 °C-os öntözővíz (pl. kihűlő termálvíz) a növény pusztulását okozhatja, hiszen ilyen hőmérsékleten a növényi fehérjék visszafordíthatatlanul károsodnak, denaturálódnak.

Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel való keveredést értjük. Háztartási vagy mezőgazdasági, nem oda való vegyi anyagok sok kárt okozhatnak. Egy gyomirtás után nem megfelelően kimosott permetezőgépben például a következő használatkor (párásító öntözéskor) kis dózisban ott lesz a gyomirtó maradéka, ami torz növekedést, fejlődés visszaesést eredményezhet.


A folyók vize lágy, ami jó, de legtöbbször iszapot is tartalmaz, ez a szivattyúknak nem tesz jót. Hőfoka a tenyészidő folyamán változik, kora tavasszal még túl hideg. Öntözésre jó, de egyes folyószakaszokon vegyi anyagokkal szennyezett lehet.

A patak- és forrásvíz összetételét tekintve jó, nem szennyezett, de a hőmérséklete mindig alacsony. Öntözésre – különösen víztárolóba gyűjtve és ott hagyva felmelegedni – jól megfelel.

A tavak vize általában alacsony keménységű. Hőmérséklete tavasszal hideg, később optimális. Vegyszerekkel ritkán szennyezett. Öntözésre megfelel.

A kútvíz fogalomkörébe többféle vízforrások vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize. Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére gyakran használt vízforrás. Összetétele változatos, nitrát tartalma sokszor nagy, ami – növényi tápanyagokról lévén szó – az öntözésben hasznos. Öntözésre csak a nátriumsókban és az összessó-tartalomban gazdag kútvíz nem használható. Az artézi kutak mélyfúrásúak, a mélyben összegyűlő rétegvízből táplálkoznak, és a víz magától a felszínre tör. A csőkút sekélyebben elhelyezkedő rétegvízből, vagy talajvízből is nyerheti vizét. A 10 méternél mélyebbről szivattyúval felhozott víz hideg. A folyók hordalékja alól táplált csőkutak vize általában jól használható, egyes körzetekben azonban sótartalma nagy lehet. A csapadékvíz lágy, meleg, sókat és vegyszerszennyezéseket nem tartalmaz. Öntözésre kiváló, érdemes összegyűjteni.

Öntözési módok


A vízkijuttatás módja szerint többféle módon öntözhetünk. Esőszerű öntözéskor a csővezetékben nyomás alatt vezetett víz szórófejeken át porlasztódik, a természetes esőhöz hasonlóan, cseppekben kerül a növényekre, talajra. Az egyik legelterjedtebb módszer, ám nagy melegben, tűző napsütéskor nem alkalmazható, mert károsodhatnak a növények. Előnye, hogy kiépítése tereprendezést nem igényel, bár a terepviszonyok annyiban fontosak, hogy lejtés esetén nagy az elfolyási veszteség. Az esőszerű öntözés vízelosztása erős szélben nem lesz egyenletes. Nyári melegben a vezetékből kijuttatott víz 20–30%-a még a levegőben elpárolog, ezzel az öntözővíz mennyiségének meghatározásakor számolni kell.

Felületi öntözéskor a talaj felszínén vezetjük a vizet, ami a gravitáció hatására a lejtés irányába szabadon mozog. Barázdákat, vagy ágyásokat kell kialakítani, hogy a víz a megfelelő irányba folyva haladjon. Az öntözővíz szivárgással terjed a talajban. A barázdák mélysége 25 cm, távolságuk 80 cm, hosszúságuk pedig általában 3-50 méter lehet. A barázdát övező bakhátra vannak ültetve a növények.


Árasztó öntözéskor a bakháttal határolt területet elárasztjuk öntözővízzel, ilyenkor a növények vízben állnak, amíg a talaj be nem szívja a vizet. A talaj levegőtlenné válhat a rendszeres árasztástól, ezért lazítással levegőztetni kell.

Altalajöntözéshez az öntözővizet a talajban, a művelő eszközök (eke, tárcsa, borona, kertben ásó, kapa…) művelési mélysége alatt vezetik el. Régebben égetett agyagcső újabban lyuggatott műanyag csövön keresztül. A csőből kiszivárgó öntözővíz a talaj kapilláris hézagaiban körkörösen, lefelé pedig gravitációs úton is szivárog.


A csepegtető öntözés lényege, hogy az öntözővizet vékony műanyag csövekben vezetik a növénysorok fölé, amelyekből a víz a növények mellett a talaj felszínére csepeg. Az öntözött talaj egy-egy ponton, de tartósan kapja az öntözővizet. Vízfelhasználása takarékos, az adagolás automatizálható, és a beruházás költségigénye sem túl magas. Csak szűrt, sószegény víz kijuttatására alkalmas, mert a csepegtetőpontok eldugulhatnak.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Magvetés vagy palántázás?

Már egy 50 négyzetméteres konyhakert képes egy négytagú család zöldségellátását biztosítani. Egyre többen felismerik, hogy akár kis terület is elég ahhoz, hogy sok zöldséggel, fűszerrel tudjunk...


A növények nem mennek nyaralni

Nyáron sokan pár napra, vagy akár egy-két hétre elutaznak üdülni, hogy kizökkenjenek a hétköznapokból. A növényeinknek és háziállatainknak, azonban ekkor is szükségük van némi gondozásra...