Egyszerű öntözéstechnika

Öntözni sajnos szükséges – ha szép kertet akarunk. Ennek oka, hogy hazánkban a csapadék eloszlása aránytalan, és nem mindig akkor jön az eső, amikor szükség lenne rá. Az idei aszályos tavasz után életmentő volt a májusi eső, de még a nyári száraz időre is számíthatunk, hiszen az aszály júliusban, vagy augusztusban menetrend szerint érkezik. A növények a napsütéses és meleg időben fejlődnének a legjobban – ha elegendő mennyiségű víz állna rendelkezésükre. Ám általában pont ilyenkor nem esik az eső. Ezért szükséges öntöznünk.

Kicsit automata

Ha nincs lehetőségünk lesüllyesztett KPE (kemény polietilén) csővel végighálózni a kertet, akkor is van lehetőség arra, hogy ne kelljen az öntözőcső végén állnunk mindennap, amikor öntözünk. Már eleve érdemes a növényeket oly módon ültetni a kertbe, hogy egymáshoz közelebb legyenek azok, melyeknek hasonlóak az igényeik. Így ha a vízigényesebbek viszonylag egy csoportban vannak, akkor mindjárt nem szükséges a kertet keresztül-kasul naponta bejárni az öntözés miatt.

A legegyszerűbb és félig automatizált öntözési rendszer, ha kiépítünk egy öntözőcső fővonalat, melynek végére kettős vagy hármas elágazású csatlakozót teszünk. Innen indul a 2-3 szárnyvonal, végén szórófejjel vagy csepegtető csővel. Ezek a föld felett vezetett csőrendszerek nem túl esztétikusak, de könnyen összeszedhetők, amikor nincs rájuk szükség. Sőt, fontos is hogy néha elmozdítsuk, mert a cső alatt a fű hamar lelapul, és kiszárad. Amennyiben vezetékes vízzel öntözünk (mindenképp érdemes külön vízórát igényelni, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor a csatornadíjat is ki kell fizetnünk, pedig az öntözővíz nem kerül a csatornába), a csapra felszerelhetünk olyan időzítőt, ami csak a beállított idő intervallumban engedi át a vizet, tehát valamelyest ezzel már automatizáltuk is a dolgot. Ha fúrt kútról szivattyúval van a vízkivétel, akkor egy kétezer forintos elektromos időkapcsoló beiktatásával tudjuk a jelenlétünk nélkül is bekapcsolni, vagy kikapcsolni az öntözést.

Az öntöző ágak végére tehetünk kerekekkel, vagy sítalpszerű eszközzel ellátott szórófejet, melyek lényege, hogy úgy tudjuk áthelyezni őket működés közben, hogy mi nem leszünk vizesek. Jók a leszúrható típusok is, csak ezek áthelyezése nem lehetséges működés közben, legalább is úgy nem, hogy szárazak maradjunk. De leszúrhatunk karót is melyre olyan típusú szórófejeket szerelhetünk, melyeket a föld alá is lehetne helyezni. Ilyen párásító (spray) vagy rotoros típusokról később lesz még szó. Amennyiben a két-három ágat elegendő víznyomással tudjuk ellátni, akkor ezek egyszerre is működtethetők, ha nem, akkor közbeiktatott csapokkal tudjuk szabályozni, hogy melyik öntözési körök működjenek.

A vezetékes vízhálózat nyomása általában azonos, és a szivattyú nyomása is állandónak tekinthető. Fontos kiszámolni, hogy ez mire elegendő. Minél távolabb van az öntözés helye a vízvételezés helyétől, a csövekben annál jobban csökken a nyomás. Ha túl hosszú vízvezetéket és túl sok szórófejet, vagy csepegtető csövet építünk be, az emiatt lecsökkent nyomás már kevés lesz, és a végére nem jut elegendő öntözővíz. A szórófejeknek és a csepegtető csöveknek is kell egy minimális nyomás, amin megfelelően működnek, és a leírásban szereplő vízmennyiséget adják le megadott időn belül.

Öntözési módok eszköztára

Öntözhetünk csepegtető csövekkel, vagy esőztető szórófejekkel. A csepegtető csövekből a hagyományos típuson meghatározott szakaszonként (általában 33 centiméterenként) jönnek ki a vízcseppek. Ez egy nagyon takarékos öntözési mód, mely fák, cserjék és lágyszárúak öntözésére is alkalmas, amennyiben a csövet úgy tudjuk a növények körül a talajon elvezetni, hogy mind egyenletesen jusson belőle vízhez. Mivel itt egyenesen a talajra a növény tövéhez jut az öntözővíz, így nincs párolgási veszteség, és akár nap közben, melegben is öntözhetünk, mert a levelek nem lesznek vizesek, nem perzseli meg őket a napfény. Növényvédelmi szempontból is előnyös, mert azzal, hogy a levelek szárazak maradnak, kisebb az esély a gombás és bakteriális fertőzések megjelenésének.

A csepegtető csőhöz hamar alkalmazkodnak a növények, és arra növesztik gyökereiket, ahol a víz kijut a csőből a csepegtető pontokon. De vásárolhatunk már „izzadó” csepegtető csövet is, ez a teljes felületén öntöz, nem csak bizonyos pontokon. Csepegtető csőből két típus van intenzitását tekintve: 2 liter/óra és 4 liter/óra. Egy precízen beállított csepegtető csőhálózat pont annyi vizet fog leadni, amekkorára annak a növénynek vagy növénysornak éppen szüksége van. Egy-egy csepegtető cső, vagy csepegtető idom telepítésénél arra ügyeljünk, hogy az illesztéseket alaposan húzzuk meg, nehogy a víznyomás ledobja a csövet. Szokás a rendszer elejére egy nyomáscsökkentőt telepíteni, a csepegtető rendszerekben ugyanis nem szükséges akkora nyomás, mint a hálózat többi részén.

Létezik már felszín alatti csepegtető cső is. Ennek előnye, hogy rejtve van, így sokkal esztétikusabb, a csövek nem kanyarognak a talajon a növények között – legalább is nem látszanak. Közterületeken is szívesen alkalmazzák ezt a típust, mert jóval nehezebb ellopni, lévén nem látható, de ha megtalálják, akkor sem egyszerű kiszedni a föld alól. A csepegtetőcső textil borítása elősegíti a kijuttatott víz egyenletes elterülését. Zöldtetők és rézsűk öntözésére is alkalmas, gazdaságos, ezzel is napszaktól függetlenül öntözhetünk, vízkapacitása 1,6 liter négyzetméterenként.

Hasonlóan a természethez

Az esőztető szórófejek esetén – mint a nevük is mutatja – felülről jut a növényre a víz, mintha csak az eső esne. Ennek előnye, hogy természetes, párás mikroklímát teremt, de tűző napsütésben, melegben nem működtethető. Két típusa a rotoros és a párásító, vagy más néven spray.

A rotoros fúvóka vékony vízsugarakat forgat körbe a beállított szögtartományban, ami fokozatmentesen állítható 10-15 foktól 360-ig. Ennek köszönhetően – hogy nagyobb cseppekben egy vonal mentén megy az öntözés, és ez a vonal folyamatosan mozog – jobban ellenáll a szélnek, kevésbé tudja „elhordani” a kijuttatott vizet, illetve nagyobb szórási távolságot érhetünk el használatukkal. A spray szórófejek a rotoroshoz annyiban hasonlítanak, hogy itt is beállítható az öntözés szöge, így kihagyható a járda, vagy bármilyen olyan rész a kertben, amit nem szeretnénk áztatni. A különbség pedig az, hogy itt nem egy mozgó vízsugár öntöz, hanem a teljes beállított öntözési szög által meghatározott területen folyamatosan megy az öntözés. Ennél kisebbek a vízcseppek, melyek könnyebben elsodródhatnak nagy szélben, ám csak a szórófejhez közelebbi részeket éri el a víz, ellentétben a rotorossal. Mindkét fajta szórófejnek vannak föld alá lehelyezhető változatai, és föld feletti használatra alkalmas típusai is. Utóbbi értelemszerűen egyszerűbben telepíthető, mert a fővezetéket nem kell leásni.