A fény az élet alapja

Ha kipusztulna az összes növény a Földről, akkor mi emberek és az állatok azt körülbelül három hónappal élnénk túl, hiszen ennyi idő alatt fogyna el az oxigén a légkörből, és nem lenne ennek utánpótlása. Ha mi, emberek tűnnénk el a Földről, az a növényeket nem rendítené meg, a természet szépen visszafoglalná a területeit, és lassan eltűnne a civilizáció nyoma. Tehát ebből következik, hogy a földi élet alapjául szolgáló, a légzéshez szükséges oxigént a növények termelik, e folyamathoz pedig nekik szükségük van napfényre.

Változó igények

A növények fényigénye igen változó. Ugyanazon a tájon is az évszakok, napszakok, tengerszint feletti magasság, a növénytakaró szintezettsége szerint változik. Más a fényigénye egy magányosan álló fának, mint egy zárt erdőben szorosan a társai mellett növő fának. De ha egy kozmopolita, azaz a bolygónkon szinte mindenfelé megtalálható fajt, a gyermekláncfüvet nézzük, nálunk tavasszal a teljes fény 25 százalékával beéri, azaz jól elvan egy fa alatt az árnyékban is mindaddig, amíg ennyi fény eléri a leveleit.

Nyáron a teljes fény 8-9 százalékával beéri. Mivel ilyen rugalmas, és nem túl nagy az igénye, ezért is képes sokfelé megélni, elterjedni. Ám ugyanez a faj a sarkvidék közelében már 100 százalékát igényli az ott rendelkezésre álló fénynek, tehát ott csak teljesen árnyékmentes helyen marad meg.

A Napfény-igény szempontjából a növényeket a következők csoportokba soroljuk:

Fénykedvelő (heliophyta): ezek csakis a teljes napfényben tenyésznek. Ilyenek a havasok, puszták és tundrák növényei. Feléjük nem is magasodnak fák, és a fény intenzitás amúgy is alacsony.

Fény és árnyékkedvelő (heliosciophyta): e fajok teljes napfényt kívánnak és virágzásukhoz is nagyobb fényerősségre van szükségük. Ellenben ha úgy adódik a részleges beárnyékolást is elviselik. Életfeltételeiket ott is megtalálják, ahol a teljes fényintenzitásnak 1/2-1/50 része éri őket. Jó példa erre a fűszerként is kedvelt kakukkfű.

Árnyékkedvelők (sciophyta): pedig azok, amelyeknek a maximális fényigényük a teljes napfénynél kisebb, minimumuk a teljes napfény 1/4-1/50-e. Ezek főként az erdei aljnövényzetben a fák alatt élő növényfajok.

A fényigények ismerete kertészeti szempontból a gyakorlatban is igen jelentős, mert a termesztés eredményessége nagyban függ ettől. A növények táplálkozásukhoz, azaz testük felépítéséhez fotoszintézist végeznek, e folyamat során a kémiai kötésekbe a Nap energiáját építik be. Fény nélkül a növény az elraktározott keményítőn és cukron él egy ideig. Ha nincs vagy nem megfelelő a fényforrás, akkor ez a lebontó anyagcsere dominál, így gyorsan elhasználja az elraktározott tápanyagokat.

A természetben az árnyékban vagy félárnyékban élő növények lassabban kötik meg a szén-dioxidot, mint azok, amelyek a közvetlen napsütéshez szoktak hozzá – tehát a kevesebb fényhez jutók lassabban is fejlődnek. Ha egy árnyékhoz szokott növény tűző napra kerül, az erős fény gyorsabban szétrombolja az árnyékot szerető növény klorofillját, mint ahogy azt a növény újra tudná termelni. Fokozódik a párologtatás, a növény végül lekókad, sőt el is pusztulhat. Amennyiben egy árnyékkedvelő, vagy árnyékhoz szokott növényt tűző napra teszünk, az vagy lankadni kezd, vagy kifakul, megég a levele. Hasonlóan a mi bőrünkhöz, amikor leégünk a napon.

Ha egy fényigényes növény árnyékba kerül, akkor megnyúlik, mert elkezdi keresni a fényt. Szövetei laza szerkezetűvé válnak, ami kórokozók megtelepedésére hajlamosít. Épp ezért lényeges, hogy minden növényt igényei szerinti körülmények között tartsunk, és ha látjuk, hogy valami problémája van, igyekezzünk minél előbb orvosolni azt. Hiszen ha napra ültetjük az árnyékkedvelő növény, az nem tud arrább sétálni az árnyékba.

Hozzászoktatás és szintezettség

Minél magasabb a hőmérsékleti tartomány, annál nagyobb lesz a növények fényigénye, hiszen a magasabb hőmérsékleten nagyobb a párologtatás, gyorsul a vízáramlás a növényben, fokozódik az anyagcsere, amihez pedig szükség van a Nap energiájára. A növények esetén fontos a fényhez való hozzászoktatás is, még a kifejezetten fényigényes fajok esetén is. Jó példa erre a teleltetett kaktuszok tavasz végi kihelyezése. A kaktuszok kifejezetten fényigényesek, ám nálunk télen nem sok fény jut számukra, ezért is kell őket hűvösen tartva pihentetni, hogy e fényszegény időszakban ne induljanak növekedésnek. Ám amikor kitesszük őket májusban, egy ideig érdemes árnyékolni, mert napégés tünetei jelenhetnek meg rajtuk. Hiába fényigényesek, ha hosszú hónapokig nem „láttak” erős fényt, akkor ehhez csak fokozatosan szoktassuk hozzá őket.