Ágykeretek saját kezűleg

Hól legyen az ágynemű?

Előbb azonban néhány meggondolandó szempontra hívnánk fel a figyelmet. Az ágykeretet általában a fekvőbetét méretéhez igazítva kell megtervezni. Ám nem csak az ágybetét, de az ágyrács is fontos tényező. Ilyeneket már készen is viszonylag egész olcsón be lehet szerezni. Ez egyrészt a munkát jelentősen lerövidíti, másrészt pedig korrekt alátámasztást biztosít az ágybetétnek. Arra is gondolni kell, hogy az ágynemű nappal is az ágyon marad, vagy beágyazzuk, és akkor ágyneműtartóról is gondoskodnunk kell. Az ágyat is alkalmassá lehet tenni e célra, de különálló szekrényekben is megoldható az ágynemű tárolása.
Az ágybetét alatti tárolóhelyek vagy fiókosak, amelyeknek kihúzásához külön helyre van szükség, vagy az ágybetétet kell az ágyráccsal együtt felemelnünk. Ez különösen a kettős ágyaknál nehézkes, a nagy méretű ágybetétek és rácsok mozgatása miatt, s inkább a fakeretes ágybetéteken szokásos megoldás. Ha a helyiség a kihúzható tároló fiók használatát nem teszi lehetővé, akkor vagy az ágyrács alatt kialakított tárolóban helyezhetjük el az ágyneműt, vagy külön ágyneműtároló bútort készítünk e célra.
Az ágybetét felemeléséhez külön karos szerkezet szükséges, amelyet erős húzórugó rögzít felső helyzetében. Ennek elkészítése megnehezítené a dolgunkat, de természetesen a szerkezet készen megvásárolható. Másik megoldásként a fiókos, vagy a különálló ágyneműtartókat választhatunk. Természetesen ez is szükségtelen, ha az ágyneműt rendezetten az ágyon hagyjuk, és legfeljebb egy ágytakartóval fedjük le a bevetett fekhelyet. Ez csak szokás kérdése és még kényelmes is, hiszen este az ágyat nem kell megvetnünk, csak az ágytakarót kell levennünk a fekhelyről, így nincs is szükség ágyneműtartóra. Az ágyon hagyott ágynemű viszont csak olyan hálószobában nem rendetlen, amit napközben nem használunk.
A saját készítésű ágyak alapanyagaként választhatunk sűrű erezetű fenyőfa deszkákat, léceket, arra ügyelve, hogy színtónusuk lehetőleg közel azonos legyen. A színfurnérral fedett lécezett bútorlap is megfelel a céljainknak, ha élfedéshez is felvasalható színfurnér szalagokat használunk. A színazonosságra ebben az esetben ügyelnünk kell. A laminált felületű bútorlapok közül leginkább a bútorlap gyártók színazonos termékcsaládjából célszerű választani. Ezek a lapanyagaikkal azonos színű és mintázatú idom- és párkányléceket is tartalmaznak, amelyeket a fazondíszítésekhez használhatunk fel. A takart, azaz nem látható helyen beépített alkatrészekhez viszont megfelel a natúr faforgácslap is.
A sarokerősítésekhez, támlécekhez sűrű erezetű fenyőléceket célszerű beépítenünk, mégpedig ragasztva, és facsavarokkal is megerősítve. Az egyes alkatrészek kötéseinél csaphornyos-, vagy köldökcsapos megoldásokat alkalmazzunk. Nem szem előtt levő helyeken nyugodtan alkalmazhatjuk a készen megvásárolható különféle sarokvasakat is, amelyekkel jelentősen megszilárdíthatjuk a keretszerkezetek sarokkötéseit. Adott esetekben ezeket vésett fészekbe süllyesztve célszerű a darabokra felcsavaroznunk.

Ágy fenyőfa deszkákból

Elkészítéséhez 20 mm vastag deszka, továbbá 50x50 mm-es fenyő lécek szükségesek. Az ágyfejet, illetve lábvég darabját kell előbb összeállítani. Ezeknek összekötődarabjait lapos csapok rögzítik a méretre szabott lábakba vésett, vagy mart csapfészkekbe. Pontos kivitelezésük a kötések szilárdságát erősítik. Köldökcsapos kivitelben is elkészíthetők e szerkezeti kötések, ám ez kevésbé tartós. Az ágyvégek felső összekötődarabjainak éle mindkét alkatrészen ívelt kontúrú, finoman lekerekített vonalakkal határolt. Alakra vágásuk lyukfűrésszel is elvégezhető, majd élük csiszolás közben kerekíthető le a kívánt mértékben. Ezt felsőmaróba fogott idommaróval a legkönnyebb kivitelezni.
A káva belső méreteit az ágyrács keretéhez és az ágybetét méretéhez igazodva határozzuk meg, oldalanként 5-5 mm ráhagyással. Mivel az ágy elég magas, az oldallapokat összekötő léceket az ágyrácsot tartó léckerethez erősíthetjük, és a belső oldalukra fiókvezető támléceket szerelhetünk. Ez az ágynemű tárolására készített fiókot vezeti meg, pontosabban a kihúzott fiók végét támasztja alá. A fióktest él-lap kötésben összecsapozott deszkakeret, amelynek külső oldalára ugyancsak támléceket kell erősíteni. A fiók fenéklapja 8 mm vastag rétegeltlemez, amely a fiókkáva alsó élére ragasztva és csavarozva rögzíthető. A fenéklap elülső élét az előlapba mart horonyba ragasztva célszerű rögzítenünk. A fiók mozgatását az előlap mögé szerelt és megfelelő magasságba állított két bútorgörgővel könnyíthetjük meg.
A kész, simára csiszolt ágy felületeit alapozóként keményolajjal itassuk át, majd a felületek finom átcsiszolása után keményviasszal vékonyan dörzsöljük be. Ez a bevonat kiemeli a faanyag erezetét, színét melegtónusúvá változtatja, és a kikeményedett viaszbevonat kellemes tapintású, selymes fényűvé teszi az összes fafelületet. A bevonáshoz bútoripari lakkot is használhatunk, de a felkent és megszáradt alapozó- valamint közbenső réteget finoman csiszoljuk át, és csak portalanítás után kenjük fel a harmadik, fedő lakkréteget. Ez a bevonat fényes, de kopásálló bevonatot biztosít az ágynak.

Páros ágy keretes korpuszban

A sima, egyszerű forma északi jelleget ad ennek a kettős fekhelynek. Természetesen „szóló” ágyként is kialakítható, ha a szélességét a felére csökkentjük. Az ágybetét és az ágyrács mérete most is mérvadó az ágykorpusz további méreteinek a meghatározásához, hiszen az ágy e két fontos elemét szinte teljesen az ágykávát alkotó keret mélye foglalja magába. Az ágykáva kialakítása ezért kissé bonyolult és anyagigényes is. Fenyődeszkából és bútorlapból egyaránt kialakítható, de elkészítése munkaigényes és összeszerelése csak bizonyos sorrendben végezhető el.
A leszabott kávadarabokból előbb az ágy fekvő részét övező és az erre csatlakozó lábazat darabjait, majd erre a rácstartó- és összekötő léceket kell felerősíteni. Az ágykeret lábazatának lapjaihoz kívülről csatalakozik a káva süllyesztett részének belső oldallapja, belülről pedig az ágyrácsot tartó szegély és a közbenső két összekötő hevederléc. A belső kávaoldalak tetejével szintbe, a felragasztott támlécekre fektetve kell felcsavarozni a felső takarólapokat, amelyek a sarkokon 45 fokban gérbe vágva illeszkednek, alulról pedig szegletvasakkal vagy lécek segítségével erősíthetők egymáshoz. Az ágykeret külső oldallapjai a láb felöli végeken 45 fokban ferdére vágott élekkel és sarokvasakkal összehúzatva rögzíthetők. Az ágykeretet hátul egy összekötőlap zárja le, e mögé lehet felcsavarozni az ágyfej lapját.
A süllyesztett rész mélységét az ágybetét magasságától függően lehet csökkenteni, vagy növelni. Arra azonban vigyázzunk, hogy a betét terhelve ne kerüljön az ágy keretének felső szintje alá. A bútorlapok külső, nem illesztett éleit pedig 2 mm vastag műanyag élzáró idomokkal fedjük le, amelyeknek lekerekített éle, s érintése nem okoz kellemetlenséget.

Tradicionális családi ágy

Ez a fekhely míves kialakításában a rég múlt időket idézi. Ágybetéte azonban modern, 25 cm vastag, zsák-, vagy bonelrugós szerkezetű. Elemeire szedhető, ami ha ritkán is, de pl. festéskor nagyon előnyös lehet. Az ágy- és lábfej egységet a két oldalsó összekötő lap kapcsolja egymáshoz. Az ágyrácsot középen egy vaskos támléc tartja meg, amelyet az ágyvégekre erősített fészeklapok rögzítenek a helyén. Ezt az ágyat lehetőleg tömör keményfából illene elkészíteni, ám a sűrű erezetű borovi fenyő, vagy furnérozott bútorlap is megfelel erre a célra. Sok a felsőmaróval kialakítandó csap és horony, ezért ezt csak gyakorlott és tárcsafűrésszel, felsőmaróval jól bánó barkácsolóknak figyelmébe ajánljuk.
Az ágyfejek kialakítása hasonló: horonnyal ellátott keretszerkezetekbe erősített betétlapok alkotják mindkettőt, de magasságuk eltérő. Az alapanyag 30 mm vastag deszka, vagy kettős lécezett bútorlap, ebből készülhet az ágyrácsot és betétet befoglaló keret. Lábként 60x60 mm-es lécek szükségesek, amelyeknek a hosszanti élét 45 fokban gyaluljuk le. A lábakat összekötő hevederdeszkák élébe marjunk 10x10 mm-es hornyot a betétet alkotó darabok számára. A közbetétek és a kis filungok darabjainak hosszanti éleibe – leszabásuk után – marjunk hornyokat, végükre pedig ugyancsak marással készítsünk csapokat. A közéjük kerülő betétlapok 10 mm vastagok legyenek. Ezeket rétegelt lemezből is leszabhatjuk, szálirányuk azonban hosszirányú legyen.
Az ágyvégeket alkotó darabokat simára csiszolásuk után pácolhatjuk, majd az alkatrészeket lakkozhatjuk, illetve keményolajjal alapozásuk után vékony keményviasz réteggel vonjuk be. Vigyázzunk, hogy a felületkezelő anyag ne jusson mélyen a csapok hornyok belső felületére, mert ez majd a ragasztás szilárdságát gyengítené. Az így felületkezelt alkatrészeit ezt követően már összeragaszthatjuk. Ha a darabok csapjait és fészkeit pontosan martuk ki, akkor az egymásba ütött alkatrészek derékszögbe állítása sem okozhat gondot, és az ágyvégek már ekkor is szilárd egységet alkotnak. A ragasztót ne adagoljuk túl, s ami kitüremlik az összepréselődött felületek közül, azonnal nedves ronggyal töröljük le.
A munkát az ágy oldallapjainak elkészítésével folytassuk. A hosszú deszkák felső élét finoman kerekítsük le, végeikre marjunk lapos csapot, majd a belső oldalukra ragasztva, csavarozva erősítsük fel az ágyrácsot tartó lécet, végükre csavarozzunk erős sarokvasakat. A két oldaldeszkát üssük az ágyvégek lábaiba mart csapfészkekbe, majd öszszehúzatva a sarokvasak szárait csavarozzuk az ágyvégeken levő támlécre. A középső összekötő gerendát is rögzítsük a fészkébe, majd a szilárdan álló ágykeretet a helyére állíthatjuk. Ha nem készen vett ágyrácsot használunk, akkor a tartólécekre 20x120 mm-es deszkákból - 20 mm-es közöket hagyva - a széleken és középső tartógerendához is csavarokkal rögzítsük le az ágydeszkákat.

Keleties ágykeret

Ennek a rendkívül alacsony ágykeretnek a szerkezete nagyon egyszerű, s ezen túlmenően keleties jellege lehet a leginkább vonzó tulajdonsága. Maga az ágykeret 170 mm magas, két egyszemélyes fakeretes ágyrács ad kellő alátámasztást a kettős méretű ágybetétnek. A keret darabjai 35, illetve összeragasztott 2x19 mm-es színfurnérozott bútorlapból, azonos színfurnér élfedésekkel alakítható ki. Az ágyrácsot tartó léceket középen egy T-szelvényű lécidom erősíti és támasztja meg.
Emelt hátsórészén az egyszerű él-lap kötésben összecsapozott és alulról sarokléccel megerősített karfa tárolóhelyként funkcionál. A két oldalrészt hátul egy hosszú lap kapcsolja össze, amelyet középen egy függőleges hevederlap erősít meg. Ez alul az ágykáva hátlapjához csatlakozik. A nyers fenyőfa felületeket páccal célszerű angol vörös színűre változtatni, majd közbenső csiszolás után jöhet a lakk, vagy a keményviasz bevonat, amely kellemes tapintásúvá teszi a faanyagokat.