Egy-két fajuk elég elterjedt
De ahhoz képest, hogy az e csoportba tartozó növények mennyire változatosak, igen kevés taxonjuk terjedt el széles körűen dísznövényként. Akik szeretik a szukkulens, pozsgás növényeket, de a kaktuszokat nem, szúrósságuk miatt, nekik is ideális lehet a Haworthiák tartása. Minden kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz. Hiszen a kaktuszok többnyire szúrósak (van kivétel), és az amerikai kontinensről származnak. Ám sok pozsgás van, melyek sokkal barátságosabb felépítésűek és nem is amerikai eredetűek. Például a Haworthiák. Legismertebb fajuk a Haworthia margaritifera egy rendhagyó megjelenésű növény, élőhelyén, Dél-Afrikában sziklák közötti repedésekben található meg. A növény levelei enyhén meghajolnak, félhold alakot formázva alkotnak tőlevélrózsát. Vastag, vízraktározásra alkalmas levelei sötétzöld színűek, hegyes csúcsúak, így hosszabb szárazabb időszakokat is képesek elviselni. Levelein apró fehér gyöngyökre hasonlító kiemelkedő pöttyöket találunk. A latin elnevezésében szereplő „margaritifera” is erre utal, jelentése: gyöngyöt hozó. A kifejlett levélrózsájának átmérője kb. 15 cm, a magassága ritkán haladja meg a 10 cm-t. Sok faja van, különböző méretekben, számtalan színezettel.
Nyáron virágokat is hoznak: a fehér, apró harang alakú virágok hosszú virágszárakon fejlődnek. Remek alkalmazkodóképességüknek köszönhetően szinte bárhol tarthatjuk, nyáron akár a szabadba is kitehetjük, és olyan helyen is megél, ahol kevés fény és általában hűvös van.
Gondozásuk egyszerű, mert nagyon tágtűrésűek. Kedvelik a meleg, száraz környezetet és a sok fényt, de szobanövényként meglehetősen igénytelenek. Világos, napfényben gazdag helyen és árnyékban is jól érzik magukat, csak ha árnyékból fényre tesszük, előbb szoktassuk az új körülményekhez, különben levelei megperzselődhetnek. Más pozsgásoktól eltérően fényszegény körülmények között is megőrzik jellegzetes formájukat, nem halványodnak, és nem nyurgulnak fel, csak a növekedésük lassul le. Nyáron az átlagos szobahőmérséklet megfelelő számukra, az optimális hőmérséklet 18-22 °C között van. Télen a nyugalmi időszakban tartsuk 10-13 °C fokon. Csak akkor ültessük át e növényeket, ha kinőtték a cserepüket. Talajigényük sem nagy, lényeg, hogy vízáteresztő földbe kerüljön. Erre megfelel az általános virágföld is, apró szemű sóderrel keverve.
A növekedési időszakban mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk a földjük tetejét kiszáradni. Hosszabb szárazságot is elviselnek, de túlöntözéskor gyökérrothadás alakulhat ki. Télen nagyon visszafogottan öntözzük. A tápoldatot is inkább csak nyáron igénylik.
Szaporítható magvetéssel, de sarjnövények leválasztása és meggyökereztetése a legegyszerűbb. A sarjakat éles késsel válasszuk le, pár napig hagyjuk a sebfelületet beszáradni, majd elültethetjük. A gyökeresedés alatt árnyékos helyen tartsuk. A gyökerek kialakulását jelzi, ha a növény növekedésnek indul. Kórokozója helyes tartási körülmények között nincs (túlöntözve gombás és bakteriális fertőzéseket kaphat el), kártevője a pajzstetű, de az is inkább csak télen támadja.
