Üregek eltüntetése

A leggyakrabban bútormozgatás vagy a túlnyitott ajtó kilincse okoz a falakban üreges mélyedéseket. A tok mellett is gyakran keletkeznek kisebb üregek, amit a keményen becsukódó ajtó okozhat. E hibák kijavítása keveseknek okoz gondot, hiszen egy kevés gipsszel vagy glett anyaggal percek alatt eltüntethetők. A még málló részek eltávolítása, és a sérült hely benedvesítése után közepesen lágy masszás feltöltéssel lehet a felületet síkba simítani, és másnap már a festés kijavítását lehet elvégezni.

Hasonló a helyzet a vakolat a repedéseivel, igaz, hogy ezzel többnyire festéskor szokás behatóan foglakozni, ezek ugyanis általában hosszú idő alatt kialakult hibák. A „nyomvonaluk” kiszélesítését és benedvesítését követően a feltöltő anyagba nyomkodott vékony üvegszálas szalaggal lehet meggátolni a repedések újbóli kialakulását. A repedések feltöltéséhez jól használhatók az akril bázisú szilikonok, amelyek rugalmasak, ezért nem szükséges az üvegszövetet használni. Jól elsimíthatók és festhetők, mázolhatók is. A padlók szegélylécei mentén is kipereghet a vakolat anyaga. A hiba az üreg portalanítása és benedvesítése után gipsszel, glett- vagy esetleg akrilmasszával pótolható. A kartusos kiszerelésű akriltömítők valamelyikének kinyomó pisztolyos feltöltésével könnyű az üreg feltöltése, majd az anyag síkba simításával tüntethető el. Ez utóbbi anyagoknak előnye, hogy a jó tapadásuk és a rugalmasságuk miatt többé nem fog a feltöltés kihullani. A falak sarkai is gyakran megsérülnek, kicsorbulnak. Az ilyen sérülések elkerülhetők, ha a javításkor a sarkot egész hosszában élvédő idom beépítésével erősítik meg. Az idomot természetesen a gipszbe vagy a glett anyagba ágyazva kell rögzíteni, és az több rétegben, testesen a falra simított glettel tüntethető el. A sarkok nagyobb felületi sérülései a málló, porló részek eltávolítása és benedvesítés után kész, gyári keverésű javítóhabarcsok valamelyikének a felhasználásával is kijavíthatók.

Előfordulhatnak olyan rejtett üregek, amelyek nem láthatók. A csempe és padlólap burkolatoknál előfordul, hogy néhány lap megkopogtatva kongó hangot ad. Ez arra utal, hogy a kötése nem kielégítő, és az ilyen burkolólapok könnyen leválhatnak, illetve padlón – terhelés hatására – el is törhetnek. Ezen vagy a laza lapok kiemelésével és újbóli leragasztásával lehet változtatni, vagy bontás nélkül, a megfúrt fugán keresztül folyékony mikrocement beinjektálásával tölthető fel az üreg. A javító folyadék egyben ragasztóként is funkcionál. Több lyuk fugába fúrásával lehet a feltöltő anyagot a burkolat ragasztásakor foltosan felrakott ragasztóanyag hézagaiba juttatni, és ezzel újból szilárdan rögzíteni. Az oldalfali burkolatoknál és kis hézagok esetén a mikrocementet speciálisan e célra használható fecskendővel lehet 2 bar nyomással a hézagokba préselni. Ezzel a módszerrel szükségtelen a burkolólap kiemelése, a laza lapok bontás nélkül megszilárdíthatók.

A nagyobb felületű és mélyebb üregek kialakulását többnyire a vakolat elöregedése okozza. Az elöregedett vakolat elválik a falazattól a szélsőséges hőhatások miatt, majd megrepedezik, mállani kezd vagy felpúposodik. Ezt okozhatja pl. a falazat beázása is. Az ilyen laza vakolat részeket mielőbb le kell verni, majd portalanítás után a sérült felület nagyságától, helyétől függően kell a javító anyagot megválasztani. A kisebb foltoknál belső térben használható a gipsz is, külső térben pedig a kartusos kiszerelésű akril falazat és betonjavító massza. Előnye, hogy az anyag felhasználásra kész, és a tömítőanyagból szinte semmi nem vész kárba, a maradék anyag pedig bármikor felhasználható.

A nagyobb kiterjedésű és mély vakolat sérülések javítása kissé összetettebb feladat. Először a kongó, málló részeket kell a falazatról leverni, sőt még a szilárd részekből is le kell verni egy keveset, hogy a javítóanyag szilárd részekre is kötődjön. A portalanítást követően a hiányos falrészt be kell nedvesíteni, különben a fal a javítóhabarcsból fogja elszívni a nedvességet, rontva ezzel annak bedolgozhatóságát és a kötésszilárdságát. A javítandó falrész mélyalapozását is el kell végezni, a jobb tapadás érdekében.

A nagyobb felületű és mély üregek feltöltéséhez már szerelő- vagy javítóhabarcsot célszerű használni. Ezek szárazon bekevert javítóanyagok, amelyekhez már csak meghatározott mennyiségű vizet kell adagolni, és közben csomómentesre kell a habarcsot eldolgozni. Ezek között van néhány gyors kötésű (3-15 perc!) termék is, amelyek 1-2 kg-os kiszerelésben vásárolhatók meg a szaküzletekben. Előnyük – gyors kötésidejük mellet –, hogy függőleges felületekre is felhordhatók, és zsugorodásmentes üregfeltöltést tesznek lehetővé. A javítóhabarcsok általában előnedvesített felületet igényelnek, a javítandó felületek mélyalapozóval történő kezelése pedig javítja a feltöltő anyagának a megtapadását.

Előfordulhat, hogy csak az úgynevezett besimító vakolat sérül meg, ilyenkor elegendő csak ennek a cseréje. Arra azonban mindenképpen ügyelni kell, hogy alatta a habarcs szilárdan tapadjon a falra. Ilyenkor sem maradhat el a mélyalapozás, és a javítóanyag egyenletes, sík eldolgozására is nagyon kell ügyelni.

A kisebb javításokhoz használjunk gipszet

Jól tárolható, ám lehetőleg lezárt, műanyag zacskóba kell tartani. Előnye, hogy könnyű a kisebb javításokhoz szükséges mennyiség bekeverése. Jó tudni, hogy a gipsz hosszabb tárolás után veszít a minőségéből, gyorsabban köt, ezért a lejárt szavatosságú, vagy 1 évnél régebben tárolt port e körülményre számítva kell használni.

A keverésekor mindig a vízhez adagolandó a gipsz és folyamatosan keverve csomómentesen kell eldolgozni. A víz mennyisége meghatározza az eldolgozható gipsz mennyiségét. Ezért a javításhoz szükséges mennyiségnél többet kell a vízhez adagolni. Így elkerülhető, hogy a javított résznél újabb rátöltésre legyen szükség. A masszának olyan legyen a sűrűsége, hogy spatulyára kenve még kisebb rázásra se csússzon le a szerszámról. A mélyedésekbe spatulyával a legkönnyebb bedolgozni. Ha a javított részre még újabb réteg felkenése szükséges, akkor ezt 24 órás száradás után lehet megtenni. A javítás felülete is csak a teljes száradás után csiszolható simára. A fel nem használt anyagot pedig még frissiben kell a keverőedényből eltávolítani, mert a gipsz kötése után ezt már elég nehéz megtenni. A rugalmas falú keverőedény e célra jó választás, mert ebből könnyebb még a megkötött gipszet is kiütni. A spatulyát pedig használat után folyó víz alatt teljesen meg kell tisztítani.