Egy kis botanika
A növények lehetnek élethosszukat tekintve efemerek, egynyáriak, átévelők, évelők. Az efemer növények nagyon rövid életciklusúak, egy évben több nemzedékük is van, azaz a tavasztól őszig tartó időszakban kikel, magot nevel, elpusztul, majd a mag gyorsan újra kikel, növény lesz belőle, ami megint magot hoz, és ez a körforgás a vegetációs időszakban akár 4-6 alkalommal is megismétlődik. Jó példa erre a gyomként számon tartott tyúkhúr, ami kiváló salátanövény is pont efemer volta miatt, hiszen szinte mindig találunk zsenge növényeket e fajból.
Az egynyáriak, mint a nevük is mutatja egy nyarat élnek, tavasszal kikelnek, fejlődnek nyáron virágoznak, termést hoznak, majd elpusztulnak. Ilyen a búza, kukorica és sok más gabona, melyeket magérlelésük után esély sincs életben tartani.
Botanikailag egynyáriak az átévelők is, ám ez inkább kertészeti kategória, hiszen itt egynyárikról van szó, amik azért „átévelők”, mert a magjukat elszórják, azok a következő tavasszal kikelnek. Tehát ezek valójában egynyáriak, csak a magjaik fagytűrők, és képesek tavasszal kikelni a téli fagyhatást követően is. Az átévelők évelőnek tűnhetnek, mert mindig előjönnek a kertben, de nem azért mert évelők, hanem mert bár egynyáriak, elvetik saját magjaikat. Az utolsó csoport pedig az évelők, melyek több éven keresztül élnek. Vagy úgy, hogy fagyállók is, és a helyükön maradva minden tavasszal újra kizöldellnek, vagy úgy évelők, hogy segítséget nyújtunk nekik (mint a dézsás növényeknek: leánderek, citrusok stb.), hogy télire fagymentes helyre visszük őket, és ott teleltetjük.
Nem minden az, mint aminek látszik
A kultúrnövények körében az előbb említett életformák nem teljesen fedik egymást: egyes növények az eredeti élőhelyükön lehetnek évelők, de kultúrnövényként tartva sokszor egynyáriak. Miért is van ez? Mert a tél elpusztítja a nem télálló növényeket, tehát az eredeti élőhelyén (ahol nincs fagy) mondjuk évelő muskátliból, nálunk a tél egynyárit csinál. Innentől már csak elhatározás kérdése, hogy minek az átteleltetésével foglalkozunk, és mivel nem. Mint az előbbi példák mutatják; a leándereket, a citromokat nem hagyjuk megfagyni, fagymentes helyre visszük télire. De a muskátlit, a paprikákat, paradicsomokat hagyjuk télen elpusztulni, és jövő évben újat veszünk vagy vetünk.
Sok minden átteleltethető – lenne
E szokáson lehet azonban változtatni, hiszen a díszpaprikák, a chili paprikák is télállóak, ha bevisszük őket fagymentes, hűvös és lehetőleg világos helyre, úgy sok más paprika és paradicsomfajta is átteleltethető. Arra figyelni kell, hogy paradicsomokból ne az óriásira növő lugasra futtatandó típust akarjuk átteleltetni, hanem a kisebb növésű, de folyton növő típusút, évelő paprikákból ugyanez a helyzet. Másik lényeges dolog, hogy ahogy ősszel egyre hűvösebb az idő, kint e növények kártevők és kórokozók megjelenése miatt egyre inkább leromlanak. Amit teleltetni akarunk azt érdemes már korábban becserepezni, és úgy tartani, hogy viszonylag jó állapotban induljon neki a télnek. Télen e növényeknek lehullhat a levele, állapota romolhat, ám ha a szára, gyökérzete életben marad következő évben sokkal erősebb növekedést képes produkálni, mint a magról akkor kelt társaik. Az egynyári növények beköltöztetésének számos más előnye is van még. Októberre már szép nagy bazsalikomjaink és más fűszereink vannak a kertben, melyek a fagyok áldozatai lesznek. Ám ha ezekből becserepezünk párat, akkor még sokáig élvezhetjük a zöldfűszerek zamatát a konyhában.
Nézzük a gyakorlatban, a paprikán bemutatva
A paprika valóban több évig nevelhető, és több termést is hoz az idősebb növény, mint az adott évben magról kelt társa. Télen ezek a növények nem fognak termést hozni, ahhoz legalább melegházra lenne szükség. Tehát a szobai, vagy hidegházi körülmények maximum arra jók, hogy életben tartsuk a tövet tavaszig.
Miután behoztuk a növényt a lakásba, távolítsuk el az összes termést róla. Cserépbe ültessük be, bármilyen általános virágföld megfelelő közeg számára. A növény leveleit tisztítsuk meg, fontos, hogy nézzük át a leveleket, nehogy tetves legyen, bármilyen betegség tünete van a levélen, azt távolítsuk el. Ha egyes levelek földesek, azokat mossuk le vízpermettel. Teleltetésre legideálisabb a hűvös, száraz hely, ami világos és 12-14 °C közötti hőmérsékletű. A fényre van a legkisebb szükség ezek közül, de az csak jó, ha ablakhoz közelre kerül.
Teleltetés során a növények sokkal kevesebb vizet igényelnek, mint a meleg nyári napokban. Elegendő lesz 2-3 hetente öntöznünk, ne álljon vízben a növény, de ne is hagyjuk kiszáradni! A továbbiakban fontos, hogy rendszeresen figyeljük a növény változásait. Paprikánál a levelek lassan leszáradnak. Amíg a szára élőnek látszik, addig nincs gond, ne dobjuk ki szegényt. Ezt ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor a fák nyugalmi állapotba kerülnek. A levelek lehullása után kicsit visszavághatjuk a kisebb hajtásokat, így kevésbé lesz kitéve a növény a kártevők és kórokozók támadásának. Vannak kifejezetten teleltetési kártevők, mint a liszteske, a pajzstetvek és egyes gombás megbetegedések, valamint penészfajok is megjelenhetnek. Ezek ellen sok teleltetett növény esetén vegyszerekkel, pár növénynél akár a pajzstetvek egyenkénti letörlésével is védekezhetünk.
Április vége felé költöztessük át a növényt egy melegebb helyre, térjünk vissza a gyakoribb öntözéshez is, de ne öntözzük túl semmiképp. Nem kell sokat várnunk, a paprikánk hálás lesz, és ha minden jól sikerült, akkor megjelennek az új levelek, hajtások is.
Egyes paradicsomok is hasonlóan átteleltethetők, róluk tudni kell, hogy amikor a hőmérséklet 12 °C alá süllyed, akkortól már elkezd leépülni a növény. Tehát ne közvetlen a fagyok előtt cserepezzük be a teleltetésre szánt példányokat (ez a paprikákra is igaz), hanem akkor, amikor még tökéletes állapotban vannak. Ahol egész évben trópusi időjárási viszonyok uralkodnak, ott a paradicsom évelőként tartható. Hasonló környezetet egy fűthető melegházzal vagy egy megfelelően magas hőmérsékletű helyiséggel tudunk biztosítani a paradicsomnak. E fajnál két fő növekedési habitust különböztetünk meg, amely befolyással van arra, hogy egy adott fajtát egyévesként, vagy évelőként érdemes-e inkább termesztenünk. A determinált (bokros) növekedésű paradicsom csak bizonyos magasságúra nő meg, utána nem fejlődik tovább. Éppen ezért ideális egynyári növénynek. A nem determinált (folyton növő) fajták mindaddig növekednek és teremnek, amíg kedvező a hőmérséklet. Ha évelőként tartjuk, igen jelentős méretűre nőhet.
A legnagyobbra nőtt paradicsom rekordját hivatalosan egy évelő paradicsomtő tartja, amelyet a floridai Disney World területén található EPCOT Centerben tekinthetnek meg az érdeklődők. A fa méretű paradicsom otthona egy speciálisan megtervezett melegház, amely az eredeti trópusi termesztési feltételeket szimulálja. A Guinness World Record szerint a növény mérete 6x9 m, a lombja pedig kb. 55 négyzetméternyi területet foglal el. További érdekesség, hogy a gigantikus méretű paradicsomfán évente mintegy 32 ezer paradicsom érik be.
Felkészülés, már a kezdetektől
A siker nem garantált, de egyes fajták igen jól átteleltethetők. Ha kedvet kaptunk, keressünk rá az interneten évelő paprikák, évelő paradicsomok kulcsszóval, és sok helyről vásárolhatunk olyan fajták magjaiból, melyek könnyen teleltethetők. E magokat majd tavasszal vessük el, és a kikelt növényeket, vagy nagy cserépben neveljük – akkor egyszerűbb a teleltetés indítása, vagy ha a kertben, szabadföldben tartjuk őket, akkor néhány hetente ásóval szúrjunk le a növény köré akkora körben, amekkora cserépbe visszük majd be télire. Ekkor elvágjuk a gyökerek egy részét, de ezzel elérjük, hogy a gyökerek a tő köré koncentrálódjanak. Így becserepezéskor sokkal kisebb sokk éri a növényt, mert kisebb lesz a gyökérvesztesége, mintha egész nyáron bármerre növeszthette volna azokat.
Természetesen nem csak a paprika és paradicsom alkalmas évelőként tartásra. A már említett muskátlikból főleg az illatos levelűeket és a levelükkel díszítőeket érdemes teleltetni, hiszen ha egyszer hozzájutunk ilyen fajtához, nem biztos, hogy következő évben is szerencsénk lesz, és meg tudjuk vásárolni. A tojásgyümölcsnek vannak kisebb termésű változatai, azok is jól mutatnak egy ideig lakásban, utána meg, ha átteleltek, jövőre jóval nagyobb tövünk lesz belőlük.
Még a fűszernövényeket érdemes megemlíteni, melyek ilyenkor már szép nagyok már a kertben, egy tőosztással hamar becserepezhetünk belőlük. Utóbbiaknál a teleltetés fő célja nem az, hogy jövőre nagyobb tövünk legyen, inkább az, hogy bent gondozva őket akár Karácsonyig, vagy januárig legyenek zöldfűszereink, melyek jóval ízletesebbek, mint a szárított változatok.
Dísznövények közül a Coleus a virágágyások gyakori színes kísérője, ám hajtásai akár vízben is könnyedén meggyökereztethetők, és beültetve mindjárt szobanövény válik belőle. Ha a téli fényhiány miatt kicsit megnyúlnának a növények, vágjuk le a hajtásvéget és gyökereztessük újra, így szebb, kompaktabb növényeink lesznek.
Teleltetésre
alkalmas becserepezett egyéves paprikatövek
A világ
legnagyobb paradicsoma Disney World mellett
Így készül a Miki
egér paradicsom, műanyag formába növesztve
A színes levelű
muskátlikat is érdemes átmenteni jövő évre
A citrom illatú
muskátli is viszonylag jól teleltethető
A Coleusok
egynyári virágágyásban gyakoriak, de szobanövénynek is jók
A Tulsi
bazsalikom kifejezetten évelő tartásra alkalmas
A tojásgyümölcs
kistermésű formája átteleltetve akár húsvéti dekoráció is lehet