A magvetés sikeréhez sok tényező kedvező együttállása szükséges. A mag kicsírázásának alapfeltétele, hogy a mag kifejlett és egészséges legyen. Érése során kiszáradási folyamaton ment keresztül, és nyugalmi állapotba került. A kifejlett magban található az embrió, tápanyagraktár a sziklevelekben, és mindezt körülveszi a maghéj. Vannak magvak, amelyekből hiányzik az embrió, mert még korai stádiumában kilökődött, emiatt a tápszövet is. Ezek a magvak sose fognak kicsírázni. Erre jó példát szolgáltat, amikor „üres” szotyola maggal találkozunk. Ezek a léha magvak sokszor felismerhetők, satnyák, nem duzzadtak, könnyen összemorzsolhatók, tömegük is kisebb, mint a csíraképes magoké. A csíraképes magok, ha megfelelő körülmények közé kerülnek, kicsíráznak: az embrióból növény fejlődik. Minden magnak megvan a saját csírázáshoz szükséges környezeti igénye. Ezek a hőmérséklet, nedvesség, fény, amelyeknek minden mag számára specifikusan optimálisnak kell lennie ahhoz, hogy a mag csírázni kezdjen. Az optimális körülmények egyenletes, gyors kelést biztosítanak.
Víz, fény, hőmérséklet
A víz az élet alapja, a mag csírázásának is alapvető feltétele a megfelelő nedvesség, és az is lényeges, hogy ha a mag egyszer megduzzadt a víztől, és elkezdődött a csírázás folyamata, nem száradhat ki addig, míg a sziklevelek és a gyököcske kikerül a maghéjból. Különben a csíra elpusztul. Nagyon lényeges, hogy vagy rendszeresen öntözzük a vetést, vagy takarjuk fóliával, üveglappal, ami párásan tartja a környezetét. Erre addig van szükség, míg a csíranövény már önállóan képes vizet és tápanyagokat felvenni, illetve bezöldülő szikleveleivel fotoszintetizálni.
A fényszükséglet egy érdekes kérdés, mert a csírázáshoz általában nem kell, de a csíra önálló életének megkezdéséhez igen. És az előbbi „általában” sem véletlen, hiszen vannak fényen csírázó magok. Ezek rendszerint nagyon aprók, ezért sem takarjuk őket földdel, mert nem tudnának előtörni. Általános megfigyelés, hogy a magokat olyan mélyre vessük, azaz olyan vastagságú talajjal takarjuk, mint a mag magassága. Ez azért van, mert ekkora talajréteget könnyedén áttör a csíra, és a takarás azért hasznos, mert nedvességet tart a mag körül, annak minden oldalán, felette is.
Elérkeztünk a hőigényig, amit határértékekkel szoktak megadni; ez a csírázás megindulásához szükséges legalacsonyabb és az optimális hőmérséklet. Ez alatt a hőmérséklet tartomány alatt, a magvak nyugalmi állapotban maradnak.
Néhány példa
A paprika, padlizsán, uborka, dinnyék számára 28-32 °C a csírázási optimum hőmérséklet, de a min. 16-18 °C-on már elkezdenek csírázni. A paradicsom, tök, bab, csemegekukorica 25-28 °C-on csírázik a legjobban, de 13-15 °C-on már beindul a folyamat. Cékla, hagyma, spárga, zeller esetén 22-25 °C, és 8-10 °C ezek az értékek. A sárgarépa, petrezselyem, borsó, fejes saláta, spenót, sóska 20-22 °C-on csírázik a legjobban, de a folyamat már 6-8 °C-on elkezdődik. A leghűvösebb hőmérséklet a csírázáshoz a reteknek és a káposztaféléknek kell, ezek 16-18 °C az optimumuk, de már 3-5 °C-on megindul a kelés, ezért is lehet ezeket télen vetni, hiszen amikor fejlődésnek indulnak, a talaj alkalmatlan a vetésre magas nedvességtartalma miatt.
A vetés talaja
A vetést megfelelően laza, rostos, morzsalékos talajba végezzük, mert a jól előkészített magágy szintén elengedhetetlen a csírázás megindulásához. A túlzottan tömörödött talajból nehezen tud előtörni a csíra. A feléledő magvak, lélegeznek, anyagcsere folyamataikhoz levegőre, oxigénre is szükségük van, amely szintén gátolt tömörödött talaj esetén. A csírázáskor keletkezett szén-dioxid nem halmozódhat fel a mag körül, ennek el kell illannia. Rosszul levegőzött talajban (pl. kötött, agyagos talaj) a magvak megfulladhatnak.
Pár hasznos dolog még
A magvak csírázását fizikailag is gátolhatja a maghéj. Ezt mesterségesen úgy szüntetik meg, hogy a kevésbé vastag héjú magvakat vízben (kamillateába) előáztatják, illetve a kemény héjú magvakat felsértik.
Vannak elfekvő magok, melyek csak hosszabb idő alatt képesek kicsírázni. Ezeket rétegezni szokás, azaz elvetjük őket, és nedvesen tartjuk akár 3-4 hónapon át 10-12 °C-os hőmérsékleten. Ilyen körülmények között nem kezdődik el a csírázás folyamata (meg az elfekvést okozó inhibitor, azaz csírázás gátló anyagok miatt sem), de ezek a gátló vegyületek lassan kioldódnak a magból, majd a hőmérséklet emelkedésével kicsíráznak. Látszólagos ellentmondás? Miért van csírázást gátló anyag egy magban. Például azért, mert ősszel megérik, és az anyanövény nem szeretné, hogy még ősszel kicsírázzon, mert a téli fagy megölné. Télen természetes körülmények között ezek a vegyületek eltűnnek a magból, és tavasszal kezdődhet az új élet megszületése.
A magvak nyugalmi állapotához növényi hormonokra is szükség van, míg az abszcizinsav gátolja a csírázást, addig egy másik növényi hormon, a gibberellinsav megindítja azt. Tél végére az abszcizinsav lebomlik, a megvilágítás erősödésével pedig növekszik a gibberellinsav mennyisége.
Csírázás után minden növénynek sok fényre és körülbelül egy hétig 7 °C-kal alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége, mint a csírázási hőmérsékleti optimum volt. Ha ezt nem tartjuk be, a palánták megnyúlnak, eldőlnek, szöveteik fellazulnak, és a növény sokkal fogékonyabb lesz a bakteriális és gombás megbetegedésekre.
A kétszikűek
csírázásának folyamata
Az egyszikű
fűfélék egy sziklevéllel csíráznak
Azért hasznos a
sejttálcás vetés, mert gyökérsérülés nélkül lehet majd ebből kiültetni, és
ritkítani sem kell a növényeket
Lebomló
kertészeti textilbe vetve a magoncok gyökerei előbb-utóbb áttörik a szövetet
Jól látszik a
töknél a két kerek sziklevél, és a lomblevél közti különbség
A tőzegcserép
szabadföldbe kiültetve lebomlik majd a talajban
A fenyőfélék érdekessége,
hogy sok sziklevéllel csíráznak, a képen a hosszú levelek a sziklevelek, a
rövidek pedig a fiatal lomblevelek
Vetés WC papír
gurigába