Egyszerűen tartható újdonságok
Földicseresznye vagy „fokföldi egres” (Physalis peruviana)
Az Andokban honos; a hittérítők és felfedezők hozták Dél-Amerikából Európába. Gyümölcséért napjainkban már világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon, a felmelegedő klíma miatt már nálunk is jól terem. Fagyérzékeny, a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Mindenütt tartható, ahol a paradicsom. Magról szaporítjuk, tenyészideje hosszú, 3-4 hónap. Egy növény háromszáznál is több lampionos bogyót hozhat. 10 °C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, az érés idején azonban kevés vizet kíván.
Vitaminokban gazdag bogyóit a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen eszik vagy befőttnek, lekvárnak, zselének, csatninak dolgozzák fel, illetve italokba teszik. Pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, cukorral vagy mézzel párolva pedig ízletes desszert, de csokiba mártva is érdemes megkóstolni.
Vigyázat: az éretlen termés mérgező, a termésburokkal együtt!
Lehet palántaneveléssel szaporítani, ám elég könnyen megnyurgulnak a palántái, ezért sokszor hatékonyabb a szabadföldbe, állandó helyre való vetése. Ezt április végétől május végéig bármikorra időzíthetjük. A lényeg, hogy a magokat ne takarjuk földdel, inkább csak kicsit nyomkodjuk be a laza talajba. Csírázásáig maradjon nedves a földje! Vannak magasabb termetű, nagyobb bogyójú, és alacsonyabb, szinte talajtakaró változatai is. Ha nem visszük majd be teleltetni télire a növényt, akkor hagyjunk rajta pár gyümölcsöt, mert elszórja a magjait, és következő évben újra kikel. Ilyen formán átévelő, azaz egynyári, de ugyanott következő évben magról újraveti magát.
Eperspenót (Blitum capitatum)
A gyümölcs és zöldség egyben – ez a fő különlegessége, de még dísznövénynek is beillik. A nagyobb áruházak vetőmagkínálatában könnyen hozzájuthatunk. Észak-Amerikában és Afrikában sokfelé vadon nő, és az utóbbi időben egyre inkább felhasználják az emberi táplálkozásban már Nyugat-Európában is.
Ennek a közel egy méter magasra is megnövő növénynek az eperhez és a spenóthoz nincs köze (ennek ellenére jól sikerült a magyar névválasztás, mert felhasználásban, kinézetben hasonlóság figyelhető meg), e faj a libatopfélék családjába tartozik, tehát inkább a céklának a rokona. Egyéves növény, a termésén kívül a levele is fogyasztható, nálunk is megterem, dísznövénynek is ültethető.
Igazi multifunkciós növény, melyet áprilisban, vagy májusban vessünk el. Csírázása vontatott és kezdeti növekedése is lassú, ám a nyári melegben jól öntözött körülmények között egyszer csak begyorsul a fejlődése. A félárnyékba ültetett növények nem fejlődnek jól, teljes napsütésben lévő helyet igényelnek. Levele folyamatosan szedhető, az első termések pedig július közepe után kezdenek pirosodni a levélnyelek tövében. A bogyók átmérője nem éri el az egy centimétert, és egy növényen 20-30 db termés fejlődik. Ez a növény is újraveti magát, így ha egyszer betelepítettük kertünkbe, sokáig élvezhetjük látványát, ízét.