Zöldfelületek
A beltéri növényzet mellett ne feledkezzünk meg az épület közvetlen környezetéről sem. A fák kiváló árnyékolók, de egy egyszerűen, ám igényesen kialakított parkrészlet kültéri bútorokkal remek közösségi terület is lehet. Az úgynevezett zöldfalak, zöldtetők mindezeken kívül jó hő- és zajszigetelők is. Meglévő növényeinket is felhasználva tudatosan fejlesszük környezetünk zöldfelületeit. Fontos ebben lombos fák, cserjék, lágyszárú növények tervezett, és fenntartás szempontjából előre átgondolt telepítése.
Az épületek közelében – megfelelő távolsággal – célszerű lombhullató fajokat telepíteni, hisz ezek árnyékolnak, ökológiai hatásukat is kifejtik, télen pedig lombjukat lehullatva nem állják útját az épületek passzív napenergia-hasznosításának, azaz az átmelegítésnek. Szempont lehet az is, hogy az emberhez alkalmazkodó élőlényeknek (pl. sünök, madarak) is élő- és búvóhelyet teremtsünk.
A zöldfelületek kialakításánál gondoljunk arra, hogy azok fenntartása során ne kelljen túlzott többletenergiával, illetve vízfelhasználással számolni. Válasszunk szárazságtűrő, ellenálló, kevés törődéssel is beérő növényeket. A gondozás során keletkező zöldhulladék, majd az ősszel lehulló lombok begyűjtése és komposztálása fontos a környezetvédelmi szemléletformálásban, akár családunk, akár ismerőseink körében.
Egy fenyő 100
éves életciklusa alatt közel két tonna szén-dioxidot tud megkötni.
Összehasonlításképpen egy átlagos autó 1000 km-en 0,2 tonna szén-dioxidot
bocsát ki, így 10 ezer km autózással jut annyi szén-dioxid a levegőbe, amennyit
egy fenyő 100 év alatt tud megkötni
A zöldfalak
tulajdonképpen függőleges kertek, amelyek egyre elterjedtebbek a városokban,
jótékony hatásuk és dekoratív megjelenésük miatt. Az összetett, több növényből
álló zöldfalak kialakítása gondos tervezést és kivitelezést igényel