Egy kertet úgy lehet a legegyszerűbben elrontani és giccsessé tenni, ha nem vesszük figyelembe a természet törvényeit, és az egymáshoz nem illő növényeket egymás mellé tesszük. Elég groteszkül néznének ki a kerti tó mellé ültetett kaktuszok, vagy törpefenyők, hiszen egyik növénycsoport sem illik egyáltalán a vizes környezetbe. Ellenben pont jó, ha a mocsári növényeket a kerti tó közelébe, vagy a kerti kút mellé ültetjük. Mocsári növények ültetésével természetessé tehetjük a tópartot, és a kerti tó béleléséhez használt tófóliát is könnyen eltakarhatjuk a tó szélénél e növénycsoport képviselőivel.
Az egyes növényfajok igényei eltérőek. A vízkedvelő növények esetében az egyik igen fontos szempont, hogy milyen vízborítást igényelnek, és mekkorát viselnek el. Ennek megfelelően alakíthatjuk ki a tómederben és a parti sávban az ültetőlépcsőket.
A tómeder kialakításának fontos szempontja a vízi- és vízparti növények igénye. Ezek a növények természetes élőhelyükön különböző vízmélységben élnek, ezért a tómeder kialakításánál különböző mélységekben padkákat, teraszokat készítsünk. A növények a természetes élőhelyük vízborításához vagy vízmélységéhez leginkább hasonló ültetési zónába kerülnek majd.
0-5 cm mélység: „A” – zóna, mocsári növények
A legtöbb tóparti növény ebbe a kategóriába tartozik, ezért lényeges, hogy nagy területet alakítsunk ki számukra. Sűrűn benövik majd a rendelkezésükre álló területet (főleg a földön kúszó hajtásúak). Több hasznuk is van, például megakadályozzák az estleges bemosódásból származó szerves anyagok vízbe jutását. A mesterségesen kialakított tavak szélén kilátszó tófólia eltakarásában van még szerepük, valamint a tó vízfelületének az árnyékolásában. Minél naposabb a vízfelszín, annál jobban felmelegszik. Annál kisebb lesz az oxigéntartalma, és nagyobb az algásodás veszélye. Szóval nem hátrány, ha a vízfelszín bizonyos része, akár fele, kétharmada árnyékolt a nap melegebb időszakában. A növények mellet fontos az egyéb vízi élőlények jelenléte is, mert általuk kialakul az önszabályozó egyensúly a tóban, és ezzel könnyebbé válik a fenntartás.
10-20 cm mélység: „B”-zóna, sekélyvízi növények
Ezek már valódi vízinövények, sok szépen virágzó faj is tartozik ide, például a virágkáka. Szűrő szerepük jelentős, mert gyökérzónájukban már számos lebontó szervezet él, amelyek a szerves anyagokat a növények számára felvehető tápelemekké alakítják. Ezeket a növények rögtön hasznosítják is, így nem mosódik be a vízbe, nem növeli annak szerves anyag tartalmát.
20-40 cm: „C”- zóna, mélyebbvízi növények
Az ebben a vízmélységben élő növényekre a nagy levéltömeg jellemző, ezzel nádas-szerű megjelenést kölcsönöznek a partszakasznak. Rendkívül jelentős a tisztító szerepük: sűrű hajtásrendszerük megszűri, összegyűjti a vízen lebegő szennyeződéseket, ezek itt is a gyökérzónába jutva az ott élő baktériumok segítségével a nádas számára azonnal felvehető tápanyagokká alakulnak át. Ezeknek a növényeknek az üreges hajtásai télen segítik a befagyott tó levegőzését, ami a halak szempontjából létszükséglet. Ide tartoznak a gyékények, a káka, a nyílfű vagy a zebrakáka.
60 cm-150 cm: „D”-zóna, mélyvízi növények
Ezen a szinten gyökeresedik az iszapban a tündérrózsa (tavirózsa) és a vízitök. Nagy kerek leveleikkel elborítják a vízfelszínt, így jelentősen árnyékolják azt, ami szintén segít az algák féken tartásában. Ebben a zónában élnek a hínárok is. A hínárok szerepe abban jelentős, hogy a tápanyagokat teljes egészében a vízből veszik fel, teljes testfelületükön, leveleiken keresztül. Gyökereik csak rögzítési célt szolgálnak. A hínárok megakadályozzák a nem kívánatos algák elszaporodását, plusz még oxigént is termelnek.
„E”-zóna: az úszó növények csoportja
A víz felszínén úszva árnyékolják a vizet, és tápanyagaikat a hínárokhoz hasonlóan a vízből szerzik.
Díszkertbe alkalmas mocsári növények
A hazánkban élő mocsári növények között is sok szép van, melyet akár eredeti élőhelyükről is begyűjthetünk, ám a vízinövény kertészetek kínálatában is bőven válogathatunk mocsári növények közül.
Az orvosi kálmos (Acorus calamus L.) az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, állóvizek partjain. Hazája Kelet-, és Délkelet-Ázsia. Magyarországon többek közt a Jászság területén él. Gyógynövényként is ismert, gyöktörzséből étvágygerjesztő kivonat készül. Van már színes levelű díszváltozata is. Az Acorus calamus Variegatus fehéren csíkos levelű, az Acorus gramineus Ogon, pedig aranysárgán csíkozott.
A virágkáka (Butomus umbellatus) körülbelül egy méteres maximális magasságot elérő mutatós növény. Természetes élőhelyét a patakpartok, valamint a mocsaras területek jelentik.
Fő díszítőértékét ernyőt formázó, rózsaszín virágai adják, melyek nyáron nyílnak. Vékony sásszerű levelekből álló levélzete, tömött bokrot képez. A teltvirágú gólyahír (Caltha palustris Multiplex) márciustól-májusig virágzik. Ideális számára az 5-10 centiméteres vízborítás, de anélkül, állandóan nedves talajban is megél.
A Houttuynia cordata Chameleon a színes levelű növények kedvelőinek lesz az egyik kedvence. Virága fehér, levelei zölden, sárgán és pirosan tarkák. Júniustól augusztusig virágzik, és akár a 20 centiméteres vízborítást is elviseli.
Érdemes megemlíteni az íriszeket (Iris sybirica változatok), melyekkel gyakran találkozunk akár szárazabb kertekben is, ennek ellenére a mocsaras élőhelyeket is kedvelik.
A Lobelia fulgens „Queen Victoria” virága és levelei sötét bordók. Júliustól szeptemberig virágzik, és 0-20 centiméteres víz az ideális számára.
Az apró gyékény (Typha minima) kisebb tavak mellett is jól mutat, de kis dézsatavakba is gyakran tartják.
A Rumex sanguineus, Var. sanguineus vérsóska néven gyakran kapható fűszernövényként, vörös erezetű levelei kiválóan díszítik a tálakat. Annak ellenére, hogy kisebb szárazságokat is átvészel, ez a faj is beilleszthető a mocsáriak közé, mert kifejezetten élvezi a nedves körülményeket.
Acorus calamus L.
Acorus calamus
Variegatus
Acorus gramineus
Ogon
Butomus
umbellatus
Caltha palustris
Multiplex
Houttuynia
cordata Chameleon
Iris sybirica
Lobelia fulgens
„Queen Victoria”
Typha minima
Rumex sanguineus,
var. sanguineus