A vezeték nélküli töltőben lévő tekercsek elektromágneses mezőt generálnak, amit a töltőre tett telefonban elhelyezett tekercs elektromos árammá alakít. Az eljárás standard induktív kapcsolaton alapszik, a feszültségkülönbség miatt elektromos áram keletkezik a zárt áramkörben. Hátránya hogy hatótávolsága korlátozott: mindössze 5 mm.
Az elektromos energia átvitelének másik módja a mágneses rezonancia. Ebben az esetben a töltő és a telefon tekercse azonos frekvencián rezonál, az áramátvitel a két rezonáns tekercs között valósul meg.
A Qi szabvány mára egyeduralkodóvá vált
Ez azért is jó hír, mert egy Qi-kompatibilis mobilt márkától függetlenül fel lehet tölteni egy Qi-töltővel. A Qi-t olyan nagy nemzetközi tech-cégek hozták létre, mint például a Samsung, a HTC, a Motorola, az LG, a Nokia vagy a Verzion. Sőt, feladva különutasságát, később az Apple is csatlakozott hozzájuk. A modernebb töltők a mágneses rezonanciát és az indukciós eljárást egyaránt használják, így 5 mm helyett a telefon akár 45 mm-es távolságban is lehet a töltőtől.
Az sem mindegy, hogy a Qi-képes vezeték nélküli töltőt hol vásároljuk meg. Sajnos a távol keleti kereskedelemben hozzájuthatunk tökéletesen működő és gyenge minőségű töltőhöz egyaránt. Nehéz az internetről eldönteni, hogy melyik kategóriába esik majd a megvásárolt darab.
A vezeték nélküli töltők az elektromágneses hullámokat speciális vezetőkön, a ferriteken keresztül továbbítják, nem pedig a levegőben. Sokan félnek az elektromágneses hullámoktól, az „elektroszmogtól”. Eltekintve attól, hogy a tudomány abban sem tudott megegyezni, hogy egyáltalán ez a fogalom létezik-e, a vezeték nélküli töltők semmiképpen nem tartozhatnak a veszélyes kategóriába. A vezeték nélküli töltés kb. 110-250 KHz frekvencián működik, ami ezredrésze egy mikrohullámú sütő frekvenciájának. Így egyértelműen kijelenthető, hogy a technológia biztonságos.