A kaktuszfélék (Cactaceae) családja
Mintegy 2000 fajt foglal magába. Leveleik tövisekké módosultak, hogy óvják a tartalékolt nedvességet tartalmazó megvastagodott szárukat. Ahogy már a pozsgás levelek felülete is túl nagy volt, túl sok vizet párologtatott el, a kaktuszok valamennyi élettevékenységüket a törzsbe helyezték át, abba épültek be zöld színtesteik is. Leveleiktől megszabadultak: bár egyes fajok fiatal hajtásaikon még pozsgás, fenyőtűszerű levélkéket növesztenek, ezek az első szárazabb időszakban leszáradnak, és nem nőnek ki újra. A víztárolás szerepét is a szár vette át: ez alakult pozsgássá. Kinézetük tehát ezért tér el merőben sok más növényétől, mert életmódjukban víztárolásra kellett berendezkedniük, és e vizet a sok szomjas állattól meg is kellett védeni.
Az ideális kaktusztalaj virágföld, lombföld és durva szemű homok keveréke – esetleg perlittel kiegészítve. Lényeg, hogy jó vízáteresztő képességű legyen, mert a pangó vizet nehezen viselik e növények. A cserép, tartóedény alján mindig legyen kifolyónyílás, hogy a felesleges víz könnyen távozhasson azokon keresztül.
A gyakori átültetést nem szeretik, 3-4 évente bőven elég átültetni őket, mert nem tartoznak a gyors növekedésű növények közé. Inkább nagyobb cserepet válasszunk számukra, mert a kis cserépben a felforrósodás nem kedvez a gyökereknek.
Nyáron némi szoktatás után tűző napra kerüljenek, ez a legideálisabb számukra. Minimum napi 3-4 órán át célszerű napfürdőzniük, tehát a nyugati, keleti fekvésű ablak is megfelel, de a legjobb mégis a déli. Ha lehetőség van rá, akkor május közepétől október végéig tartsuk a kaktuszokat szabadban.
A hőingadozást jól bírják, az erős szél és hosszú esőzés viszont nem tesz jót nekik. Öntözni elég hetente egyszer, de akkor jól átnedvesítve a talajt, lehetőleg alulról felszívatva a vizet. A kaktuszok nagyon jól tűrik a szárazságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülnek a rendszeres öntözésnek, így ugyanis jobban fejlődnek. De két öntözés között hagyjuk, hogy kiszáradjon a talajuk. Az öntözés gyakorisága amúgy mindig a hőmérséklettől függ. Forró nyáron ne sajnáljuk a vizet. Májustól júniusig és szeptembertől októberig (ezek a növekedési időszakok) is intenzívebben lehet öntözni, viszont kora tavasszal, késő ősszel csak mérsékelten, télen pedig általában nem kell (kivéve a fiatal kaktuszokat).
A legtöbb kaktusz a teleltetésbe hal bele. Fontos, hogy télire világos helyiségben, 5-15 fok között pihentessük őket. Ne ennél melegebben, mert akkor megnyúlnak a fényhiány miatt. Tehát fontos hogy télen ne növekedjenek, ezért legyenek hűvösben. A téli hűvös teleltetés a dús virágzást is megalapozza. Amennyiben ezt a novembertől márciusig tartó időszakot növekedés nélkül vészelik át – van, hogy kicsit össze is zsugorodnak a jóval kevesebb öntözéstől –, akkor tavasszal sokkal jobban regenerálódnak.
