Üde színfoltok az őszi-téli kertben
A nyári veteményezésnek több előnye van. Egyik az optimális helykihasználás, mivel lekerülő növénykultúra területe nem fog így következő tavaszig üresen állni, hanem hasznosítjuk azt. Másik előny, hogy mivel nyáron meleg van, de sajnos kevés a csapadék, ha az öntözést meg tudjuk oldani, akkor a magas hőmérséklet miatt a növények sokkal gyorsabban fognak fejlődni, mint tavaszi vetés esetén. Azokat a növényeket nevezzük másodnövénynek az adott területen, amelyek egy vegetációs időn belül már egy letermett kultúra helyére kerülnek. Az idő azonban sürgető tényező, annak érdekében, hogy a főnövény és a másodnövény is betakarítható legyen, szükségszerű, hogy mindkettő viszonylag gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű legyen. Ezért másodvetésre a hosszú tenyészidejű, vagy a fagyokig folyamatosan termő zöldségek szóba sem jönnek.
Változatos káposztafélék
A káposztafélékhez mintegy 350 nemzetség, 3200 faj tartozik. A káposztafélék közül több is van, melyek alkalmasak másodvetésre (mondjuk nem hátrány, ha már előnevelt palántaként tesszük ki a területre, és nem szabadföldbe vetjük őket). Ez a változatos növénycsoport igen sok zöldségfajt adott kertjeinkbe. A káposztafélék fény-, víz- és tápanyagigényes növények. Fajtától függően (vöröskáposzta, kelkáposzta, bimbóskel) másodveteményként is termeszthetjük őket. A káposztaféléknél tartsuk be a vetésforgót és ne vessük egymás után, csak 3-4 évente, így elkerülhetjük a gyökérgolyvásodást és más betegségek terjedését.
A káposztafélék kétéves növények: az első évben hozzák a fogyasztható vegetatív részeiket (fejet, ami egy óriásrügy, a karalábé a szárgumót, a karfiol, brokkoli pedig a virágbimbót, amit fogyasztunk), és csak általában a második évben a virágszárat és magtermést. Szárazság, vagy a túlzott csapadék, hosszan tartó fényhiány a karfiolnál, brokkolinál a vegetatív növekedést serkenti, és nem képződik virágzat csak dús levélzet. Erre megoldás a korai, rövid tenyészidejű fajták termesztése tavasszal és ősszel. Máskáposztaféléknél pedig előfordul, hogy kedvezőtlen körülmények között már első évben felmagzik a növény.
A fejeskáposzta vagy édeskáposzta a vadkáposzta egy termesztett változata. Szinte egész évben fogyasztható, mert nagyon jól tárolható. C-vitamin-tartalma 40-50 mg/100 g. A télre eltett savanyított káposzta nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-tartalmát megőrzi, miként a B1- és B2-vitamint is, ezért igen fontos vitaminforrásunk. A vöröskáposzta vagy lilakáposzta sötétvörös vagy lilás színét az antocián adja, ami a talaj pH-értékétől függően változik: savasabb talajon lilásabb, lúgosabb talajon zöldes-sárgásabb színűek a levelei.
A kelkáposzta is a vadkáposzta egy termesztett változata, mint az eddigiek. Igen közel áll rokonságban a fejeskáposztához, ám annak sima leveleivel ellentétben a kelkáposzta levelei fodrosak, hólyagosak. A hideget jobban viseli a fejeskáposztánál, ezért átteleltethető, és a szárazságot is jobban tűri. Ellenben nem savanyítható, és rosszabbul is tárolható a fejeskáposztánál.
A karalábé szintén a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6- és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása is. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető.
A karfiol avagy kelvirág még több névvel is rendelkezik: nevezik még virágkelnek, virágos kelnek és olasz kelnek. Elsősorban Európában népszerű zöldség, amelynek húsosan megvastagodott fehér virágbimbóit lapátszerű zöld levelek veszik körül. Akkor jó minőségű, ha teljesen fehér és rózsái szorosan illeszkednek. Magas C-vitamin tartalmát (60 mg/100 g) mélyhűtött állapotában is megőrzi.
A bimbóskel kétéves növény. Népszerűsége hazánkban is fokozatosan növekszik. A levélhónaljakban fejlődő mini káposzták akár tél közepén is szedhetők.
A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.
A fodroskel vagy leveleskel a bimbóskel mellett ugyancsak hidegtűrő káposztaféle. A nyári meleget is jól tűri, fejlődését a hőmérséklet ingadozása alig befolyásolja. Hazánkban a leghidegebb teleken sem fagy ki. Félárnyékban, vagy vonuló árnyékban is jól fejlődik.
A bordáskel, egyéb nevekkel is rendelkezik: bokchoy, pakchoi vagy bokchoi, a mezei mustár alfaja, a kínai kel rokona. Saláták népszerű összetevője, de másképp is felhasználható, például levesben, vagy köretként.
A kínaikel helyre vetve és palántáról is szaporítható. Mivel a gyomokat hamar elnyomja, csak közvetlenül az ültetés (vetés) után kell gyomlálni, kapálni. A hidegtűrő zöldségfélék közé tartozik, kifejlett állapotban a -3-5 °C-os fagyokat is elvisel. A nagy meleget is jól tűri. Vízigényes, száraz időben öntözni kell. Friss fogyasztásra akkor szedik, amikor a fejek csúcsa is kemény.
Az őszi virágágyások egyik kedvelt növénye a díszkáposzta, amely akár tavaszig is díszítheti a kerteket vagy a balkonládákat. Más őszi virágokkal együtt ültetve üde színfoltja lehet az őszi kerteknek, erkélyeknek.
Egyelőre hazánkban még ritkaság az óriáskáposzta. Közel két méter magasra nő, és mint valami pálmafa, hosszú, körülbelül 40-50 cm-es leveleivel az egyébként kopár téli kertekben üde látvány, hiszen télen is zöld.