A víztakarékosság szó hallatán mindenki más-más dologra asszociál. Van aki kertjének öntözését esővízzel oldja meg, mások házuk felújításánál törekednek víztakarékos szerelvények beépítésére, és egyre többen vannak azok, akik mosó vagy mosogatógép vásárláskor tartják szem előtt ezt a valóban fontos szempontot. Ez utóbbiaknak próbálunk meg tanácsokkal szolgálni, mire számíthatnak, és mire figyeljenek az említett berendezések kiválasztásánál, víztakarékossági szempontból.A mosógép a 20. sz. második felében terjedt el széles körűen. Az első időkben az ún. keverőtárcsás modellek voltak az egyeduralkodók, melyeket a 60-70-es évektől fokozatosan felváltottak a forgódobos típusok. Ennek oka a nagyfokú automatizálhatóság és a ruhákra ható jóval kisebb mechanikai igénybevétel. Természetesen semmi sem tökéletes, a pozitív tulajdonságokkal együtt jár a jelentős, 1-1,5 órás mosási idő.
Korábban a víztakarékos üzem nem élvezett prioritást, így mai szemmel már óriásinak számít a 80-as évek nagy slágerének, az 
Energomatnak 100-110 literes vízfogyasztása. A mai korszerű mosógépek ennek a mennyiségnek kevesebb, mint a felével dolgoznak. Ezt egyrészt a Fuzzy-technológia teszi lehetővé, amely érzékeli a ruhaadag súlyát, milyenségét, nedvszívó képességét és az adatok birtokában meghatározza az optimális vízmennyiséget, valamint mosási időt. A vezető márkák között elterjedt az Aqua-sensor nevű optikai érzékelő is, amely a víz szenynyezettségét figyeli, így az csak akkor szív tiszta vizet a gépbe, ha az előző adag a kelleténél jobban elszennyeződött.
Végül, de nem utolsó sorban, több nagynevű gyártónál megjelent az ún. felsővizes mosási technológia, ahol a ruhákat nem csak alulról, hanem felülről, spriccelve is éri a víz, ami abból a szempontból is szerencsés, hogy a mosás kezdeti szakaszában nem a száraz ruhatömeget mozgatja a dob. Ez különösen fontos az alacsony vízfelhasználású gépeknél, ahol az átnedvesedés jóval lassabban történik meg. Egy bizonyos márka gépeinél találkoztunk olyan jelenséggel, hogy a dob még a ruha benedvesítése előtt forogni kezd, ezzel szabad utat engedve a kényes anyagok 
károsodásának (pl. bolyhosodás). Érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni vásárláskor. A másik, több esetben tapasztalt jelenség, hogy a mosópor nem oldódik fel a mosóvízben, hanem még por, vagy félig oldott állapotban kerül a ruhák felületére, amely szintén koptató hatású és más, nem kívánt problémák (pl. elszíneződés) előidézője is lehet. Nem teljesen alaptalan tehát a folyékony mosószer és a ruhák közé helyezhető "mosógömb" elterjedése.
A manapság árult háztartási gépek elengedhetetlen kísérője az ún. energiacímke. Mosó és mosogatógépek esetében tájékoztat a berendezés energiaosztályáról, tehát a felhasznált energia értékéről, mely általában egy átlagos középérték. Hosszabb, intenzívebb mosás esetén ez a szám magasabb lehet. Szintén az energiacímkéről szerezhetünk tudomást a mosóhatás és
- amennyiben ilyen funkcióval is rendelkezik - a szárítás hatékonyságáról. Egy Magyarországon és Nyugat-Európában is kedvelt testvérmárka készülékei közt tájékozódva találkoztunk az Aqua-Stop vízvédelmi rendszerrel, mely az esetleges túlfolyás, szivárgás okozta vízkárokat hivatott kivédeni. A közvetlenül a vízcsapra szerelt szelep azonnal elzárja a bejövő vizet, ha valamilyen, a normálistól eltérő vízfogyasztást észlel.
Már nem luxus a mosogatógép
A háztartási műveletek másik vízigényes területe a mosogatás. Amennyire életünk részéve vált a mosógép, annyira sokan idegenkednek még ma is a mosogatógépektől. Magyarországot tekintve a háztartások csak mintegy 4-5%-ában található ilyen berendezés. Ennek egyrészt érthető módon az ár az oka, de sokakat kétes eredetű szóbeszédek is elrettentenek ilyen háztartási gép megvásárlásától.
A leggyakoribb téves információ a vízfogyasztásról kering. A ma kapható mosogatógépek nem ritkán mindössze 14-15 l vízzel dolgoznak 1kWh körüli villamos energiafogyasztás mellett. Ez évi 220 mosogatást feltételezve mindössze ~3 m3 vízfogyasztást jelent. Ezek az értékek a 9-12 terítékes, megfizethetőbb típusokat jellemzik, drágább berendezéseknél még ennél kedvezőbb fogyasztási értékekkel is találkozni. Ha csak a kézi mosogatás közben felhasznált víz mennyiségét vesszük alapul, mely átlagosan 50-60 l körül van, azonnal látszik a hatalmas különbség. Természetesen lehet egy-két tál vízben is mosogatni, de 9 teríték esetén ez meglehetősen kétes kimenetelű művelet, úgy a tisztító hatás, mint a felhasznált mosogatószer mennyiségét tekintve.
A mosogatógépek ilyen szinten takarékos működése főként a magas hőmérsékletnek tulajdonítható. A 60-75 °C-on végzett mosogatás sokkalta hatékonyabb a kézmeleg vízben történő tisztításnál. További lehetőség a takarékosságra a többszörös vízszűrő rendszer, amely segítségével ugyanaz a víz többször is visszaforgatható a mosótérbe, elszennyeződésük esetén pedig egyszerűen vízcsap alatt kitisztíthatóak. Vízlágyító használatával a mosószer hatása jelentősen nő, ennek utántöltése pofonegyszerű, a már említett szűrő-tisztításhoz hasonlóan. Sőt egyre kedveltebb a 3 az 1-ben tabletta, amely egyben tartalmazza vízlágyítót, mosószert és az öblítő szert is.
Nem szóltunk még arról, hogy mennyi időt takarít meg számunkra a mosogatógép használata. A nagy gyártók évi 200-220 mosogatással számolnak egy négytagú család esetén. Ha egy mosogatásra csak 1 órát szánunk, akkor is majdnem másfél hetet töltünk egy év alatt a mosogatótálca előtt. Mindenki eldöntheti, hogy mire fordítaná a felszabadult egy hetet.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a kérdést, hogy a piszkos edények nem konyhánkat "ékesítik" hanem egyenesen a gépbe kerülnek, mely ha megtelt, kezdheti a tisztítást, az öblítésen keresztül a szárítással végezve, így az elmosott tányérok és poharak egyenesen a polcra kerülhetnek vissza. Ráadásul olyan csillogó tisztán, ahogyan kézzel szinte lehetetlen elmosni őket. A reklámok ebben a tekintetben nem túloznak.