Ami egyszerűnek látszik, az nem biztosan az is
A cél nagyon egyszerű volt; a régi helyett új és korszerű fényforrást választani, majd a mennyezetre erősíteni. A keresés természetesen a neten kezdődött és elég gyorsan rátaláltam az új világító testre, egy 60x60 cm méretű, 70 W-os LED panelre. Gyors online rendelés, majd visszaigazolás és már mehettem is a panelért. Még az ára is kedvező volt, 12 000 Ft-ért lett a mienk. Az egész vásárlás – a közeli átvevőpont miatt – alig 3 órát vett igénybe. A panel neutrális fénye, és 25 mm-es keretmagassága, továbbá a 70 W-os teljesítménye nagyon megfelelt a céljaimnak. A konyha nem hodály, ez a lap majd biztosan nappali fénybe borítja. Ezt megelőzően a csak 300 W összteljesítményű energiatakarékos izzók elég vérszegényen világítottak, így érthető volt a jobb fényviszonyok iránti igényem. Felszerelni is egyszerű, mivel csak négy csavarral kell a mennyezethez rögzíteni. Ígéretes!
Nosza, azonnal hozzáfogtam a régi karos lámpa leszereléséhez. Már nem emlékeztem, hogy miként lett anno felerősítve, ám gyorsan kiderült, csak két csavar tartja. Kihajtásuk után ért a meglepetés, a tányérja alatt egy jól megtermett horog rejtőzött. Sarokcsiszolóval könnyű lesz megszabadulni tőle. Az ám, csakhogy ehhez áram szükséges, a villanyórát meg elővigyázatosságból már eleve lekapcsoltam. Szóval áram nincs, marad a kézi fémfűrész. A helyiség belmagassága 3,5 m, és a létráról éppen csak el lehet érni a mennyezetet. A kézi fűrészbe új lapot tettem, 90 fokban elfordítva, hogy a plafon síkja közelébe tudjak vágni. Félórányi kínlódás után kifulladva leereszkedtem a magasból, és hazaérkező fiam mindjárt megoldotta ezt a problémát, mert neki van akkus kis flexe, csak fel kell tölteni.
Elnapoltuk a folytatást és másnap reggel közösen veselkedtünk neki a horog levágásának. Közben kiderült, hogy a mennyezeti kampót a régi – valószínűleg világítógáz(!) – csővezetékéhez hegesztették jó vastag varrattal. A ház bizony régi építésű, de nem gondoltuk, hogy ennyire. Azért kitartó nyüstölés után a horog megadta magát és következhetett a LED panel mennyezetre erősítése, pontosabban a rögzítő csavarok feljelölése.
Elvben ez nem jelentene problémát a padlón, ám fent a magasban azért mégsem olyan egyszerű feladat. Felváltva gyártottuk fiammal a megoldási trükköket, ám egyik sem volt megvalósítható. A LED sorok ugyanis egy vékony acéllemezre voltak felerősítve, amely kézbe fogva hajladozott, mint nádas a szélben. Ráadásul az oldalfalakhoz való tájolása is nehéz volt. Márpedig a felfogó csavarok helyét csak a keretről lehetett pontosan átjelölni a mennyezetre. A tájoláshoz a lézertechnikát is bevetettük, ám a szintezőt nem tudtuk a plafonra erősíteni, így hát mellőztük, és szemmértékünkre hagyatkozva próbáltuk meg beállítani a panel lapját. Ez bizony kétemberes feladat, mert egynek kell a panelt tartani, míg a másik átjelöli a négy furat helyét. Ehhez meg jó lett volna két azonos magasságú létra, de nekünk csak egy volt, így más felfogási trükköt kellett kitalálnunk. A léces alátámasztás jó ötletnek tűnt, ám a partvisaink nyele ehhez rövid volt. Végül a régi sörtés pókháló seprő húzott ki bennünket a pácból. Ennek a rúdja elég hosszú, finom szőrős feje meg elég széles volt a panel plafonra szorításához. Igaz, hogy még egy vékony léc is segített a felfogásába, de végre feljelölhettük a négy lyuk helyét. A lyukfúrásnál csak kétszer mászott el a fúró, így két műanyag tiplit gipszbe ágyazva tudtuk csak fészkébe erősíteni.
Most már csak a panelt kellett a mennyezethez csavarozni. Közben persze a panel nem mozdulhatott el, különben a csavar nem talál a tiplibe. A fiam kísérelte meg a csavarok behajtását, magam pedig a panelt igyekeztem mozdulatlanul tartani. Nem sok sikerrel, így a tartócsavarok behajtása időben elhúzódott, és cifraságok is elhangzottak közben. Végül fent volt már a LED panel, a tápvezetéke is keservesen, de beköttetett.
Villanyóra, kapcsoló bekapcs, és kisütött a nap! A konyhában mindennek élénkebb lett a színe, és a 120 fokos sugárzási szög miatt még a mennyezet is alig mondható fényszegénynek. Most már csak a LED-eket fedő opál lapot és a fémlemez keretét kellett a panelre erősíteni, és el is felejthettük volna a fárasztó szerelési munkát. Nos, ez sem ment könnyen, mert a keretcsavarokat elég nehéz volt a menetekbe kapatni. Jobb lett volna, ha ezek vége kúpos, ám erre már a gyártó nem ügyelt, mi meg kínlódtunk és keresgettük a leesett csavarokat.
Ám egyszer minden véget ér, a mi LED-es kanosszajárásunk is. Napos fényben fürödve, ülve lihegtük ki a hosszúra nyúlt panelszerelés keserveit és örültünk, hogy már nincs vele több gondunk. A tanulság? Az hogy a látszólag egyszerű dolgok is csalókák, az eredményeket pedig soha nem adják ingyen. A 3000 K-s fény pedig ezután mindenhol koszosnak, kevésnek tűnik!