Fenyők szaporítása

2021-03-13 10:39:29 | Módosítva: 2021-03-13 10:42:10

A fenyőfélék és örökzöldek többféle módon szaporíthatók. Az alapfajokat legegyszerűbb magról vetni. A magokat érdemes még a tél folyamán elvetni, nem túl mélyre – maximum annyi takaró föld legyen a magokon, amekkora azoknak az átmérője. A vetést nyugodtan tartsuk a kertben, mert mind a nedvesség (csírázás gátló anyagok kioldása), mind a hideghatás jót tesz nekik. Tavasszal, amikor számukra megfelelően felmelegedett az idő, csak akkor fognak kicsírázni a magok.

Egyes hamisciprus változatokat és a közkedvelt, nagyon gyors növekedésű Leyland ciprusokat legegyszerűbb dugványozással szaporítani. Míg a lombos fajoknál szinte mindegy milyen korú az anyanövény, amiről a dugványokat szedjük, örökzöldeknél ez nem így van.

Fontos, hogy az anyanövények fiatalok legyenek

Legjobb eredményt a 3-4 éves fiatal példányokkal érhetünk el, amelyekről az alakító metszéssel egyidejűleg nyerünk szaporítóanyagot. Erre tavasszal, vagy nyár közepén érdemes majd időt keríteni, a lényeg, hogy ne akkor, amikor épp növekedésben van az egyed, amiről a dugványt vágjuk. Kísérletek szerint a legjobban gyökereznek a dugványokról szedett dugványok! A frissen gyökereztetett dugványokon fejlődő juvenilis hajtásokból készített mini-dugványoknak a legjobb az eredési aránya. A dugványokat többnyire a 10-15 cm-es oldalhajtásokból készítjük tépve, vagy éles késsel talppal megvágva. A talpalás lényege, hogy a dugvány alján egy kis vágott vagy szakított rész maradjon az idősebb hajtásrészből, amiről leszedjük. A túl hosszú dugványok csúcsát visszakurtítjuk, a túl nagy méret nem előnyös, hiszen amíg nem gyökeresedik be, addig is párologtat, és a nagy párologtató felület a dugvány vesztéhez is vezethet, hiszen eleinte nincs gyökér, ami megfelelő vízellátást biztosítson a levelek irányába.


Téli üvegházi oltással szaporítják a nehezen gyökeresedő örökzöldeket, ez bizony sokkal bonyolultabb, és kérdéses sikerű folyamat a lomblevelűek oltásához viszonyítva. Ez az oltott örökzöldek árában meg is látszik. Az oltás nehezen forrad, és ezek amúgy is lassú növekedésű taxonok, tehát minden adott, hogy igen magas áruk legyen.

Hamisciprus fajták esetén az alany többnyire a Chamaecyparis lawsoniana cserépben előnevelt magcsemetéje, de a Thuja occidentalis, a nyugati tuja is alkalmas alanynak tűnik több fajta számára. Az oltás módja oldallapozás, vagy oldalékezés. Mindig célszerű az oltáskor a nemes rész rokonságához tartozó legközelebbi rokonsági fokú alanynak való alapfajt kiválasztani.

Olthatunk szabad gyökerű magcsemetére is (kézbenoltással), az időpont ez esetben március eleje (a kihajtás előtt) vagy június-július (az első növekedési hullám végeztével). Az oltócsapot kevéssel a gyöké nyak fölött helyezzük el, majd a kész oltványokat tőzegbe, vagy perlitbe, a nemes résszel felfelé, sűrűn eltűzdeljük úgy, hogy az oltás helyét is sekélyen betakarjuk. Az összeforradásig az oltványokat dugványként kezeljük: fóliaalagutat vagy üvegszekrényt húzunk föléjük, és nagy meleg idején kevés vízzel óvatosan permetezzük. Viszonylag jó eredmény érhető el az augusztus-szeptemberi üvegházi oltások esetén is.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hogyan tápoldatozzuk az örökzöldeket a tavasz indulásával?

Az emberek szívesen telepítenek kertjükbe, teraszukra, balkonukra örökzöldeket. Természet közelibb élményt nyújt, ha maguk körül sok zöldet látnak, akár télen is. Kedvenc növények közé tartoznak a...


Kis kert, nagy öröm

"Nem mindig a méret a lényeg!" - tartja a mondás, és ez igaz a díszkertekre is. Az itt bemutatott kert méreteit tekintve szerény, ám számos praktikus megoldást találunk benne, aminek köszönhetően...