Ápol és eltakar
Terjedését annak is köszönheti, hogy a nem kívánatos felületek eltakarásán túl modern látványelem is, amely határozottan feldobja az egész helyiséget. Az álmennyezet egyik legpraktikusabb tulajdonsága, hogy ápol, s eltakar. Mögé rejthetjük az általában nem épp esztétikus látványt nyújtó gépészetet, vezetékeket, csöveket. Sőt, remek hely a klímaberendezésnek, infrapaneleknek, légfűtés esetén a légbeömlőknek is.
Közkedveltségéhez az is hozzájárul, hogy jelentősen csökkenti a zajt, tompítja a felettünk lakóktól leszűrődő zajokat, lépteik dübörgését. Bár alkalmazásával a belmagasságból is lefaragunk, járulékos előnyként jelentkezik, hogy kisebb lesz a kifűtendő helyiség mérete, vagyis csökken a fűtésszámlánk. Sőt, plusz hőszigetelőként is funkcionál, ami hosszú távon tovább kedvez a pénztárcánknak.
A lakások jellemző magassága 2,6-2,7 méter körül van. Ha valamiért ennél kisebb belmagasságú helyiséggel van dolgunk, inkább ne álmodozzunk az álmennyezetről, ugyanis optikailag összenyomja a teret, s még inkább fullasztó, szűkös hatást fog kelteni. Viszont ha legalább ekkora vagy ennél is nagyobb tér áll a rendelkezésünkre, nyugodtan vágjunk bele a tervezésbe.
Az álmennyezet kifejezetten térformáló erővel bír, így remek eszköz akkor is, ha a helyiség több mindenre is szolgál: például egy légtérben van a nappali, az étkező és a dolgozósarok. Ilyenkor az eltérő funkciókat a mennyezet tagolásával is jelezhetjük. Sőt, ha az álmennyezetbe rejtjük a világítást, és a fény irányát a tagolás szerint állítjuk be, még hangsúlyosabb lesz az elkülönítés.
A gipszkartonból kialakított álmennyezetet remekül lehet dekorálni is. Egyrészt a könnyen elhelyezhető süllyesztett lámpák is sokat dobnak rajta, de akár egy egész csillagos eget is elrejthetünk benne apró LED lámpákkal. Ez különösen a gyerekszoba vagy a hálószoba plafonján mutat jól. De tovább gazdagíthatjuk a látványt eltérő festéssel, tapétával, tükrökkel vagy lambériával is. A festésnél viszont vegyük figyelembe a helyiség többi tulajdonságát is. Kisebb szobákban érdemes világosabb színeket használni, nagyobb terekben viszont bátran nyúlhatunk az erőteljesebb festékekhez is.
Gipszkartonnal sokféle formát kialakíthatunk a plafonon. Lehet egyenes, íves, kerek, ovális. A teljes mennyezetet lefedhetjük vele, de dönthetünk úgy is, hogy csak a közepére vagy épp ellenkezőleg, csak a szélekre készítünk belőle díszítő elemeket.
Bár a kivitelezést mi magunk is elvégezhetjük, mégsem árt, ha egy szakembert is bevonunk, legalább a felmérés, szaktanácsadás erejéig. Mivel álmennyezet felszereléséhez tartóvázra van szükség, s még erre kerülnek a gipszkarton lapok, amelyeknek bizony van súlyuk, fontos kérdés, hogy mennyit bír a födémünk.
A gipszkarton álmennyezet kisebb belmagasságnál direkt függesztőket használunk. A függesztőrendszer feleslegessé teszi a munkaigényes fa tartószerkezet alkalmazását. Egyenetlenségek eltüntetésére úgyszintén kiváló ez a kényelmes, időtakarékos megoldás. Ehhez egy alapszerkezet illetve egy teherhordó szerkezet felszerelésére lesz szükség. A gipszkarton lapokat a szerkezethez rögzítjük, végül elvégezzük a hézagolást.
Az álmennyezeti profilok felhelyezését azzal kezdjük, hogy vízmérték segítségével bejelöljük a falakon a beszerelési magasságot. Ez biztosítja majd a profilok vízszintes futását. Ne a plafonhoz igazodjunk, különösen a régi építésű lakásokban, hiszen az gyakran nem egészen egyenes. A profilokon található előfúrt lyukak alapján jelöljük ki a tiplik helyét és fúrógéppel fúrjuk be azokat a falba. Majd csavarozzuk be a profilokat.
Ez után kicsapózsinór segítségével tűzzük ki az álmennyezeti alapszerkezet helyét, és jelöljük fel a plafonra egyenként, hová kerülnek majd később a teherhordó sínek. Az alapszerkezeti profilok képezik az egész szerkezet alapját, amelyekhez a teherhordó profilokat rögzítjük. A direktfüggesztők közötti távolság ne legyen nagyobb 80 cm-nél. Ezen kívül ügyeljünk arra, hogy mindkét szélső profil faltól mért távolsága kb. 20-20 cm legyen. Fúrjuk ki a lyukakat, és rögzítsük a direktfüggesztőket az erre alkalmas tiplikkel és a plafonhoz. A tiplik és a csavarok megválasztása a mennyezet anyagától (pl. beton, üreges béléstest stb.) függ.
Toljuk be az álmennyezet alapszerkezeti profiljait a direktfüggesztőkbe, majd rögzítsük azokat csavarokkal. Közben vízmérték segítségével ellenőrizzük, hogy a sínek nincsenek-e megereszkedve. A direktfüggesztők esetleges túllógó végeit fogóval hajítsuk felfelé, nehogy később útban legyenek. Ha azt szeretnénk, hogy a mennyezet zajvédelemmel rendelkezzen, akkor célszerű a szerkezetet felülről kőzetgyapottal szigetelni.
Az álmennyezeti rendszer úgynevezett teherhordó szerkezetét a keresztirányú profilok alkotják – vagyis a hordozó sínek, amelyekhez majd a mennyezeti lapokat szereljük. A teherhordó síneket keresztösszekötők segítségével rögzítsük az alapszerkezeti profilokhoz, és eközben ügyeljünk a max. 40 cm-es tengelytávolságra. Figyeljünk továbbá arra is, hogy a lemezek ütközési pontja – kereszt-, illetve hosszirányban egyaránt – mindig a teherhordó profilok közepére essen. Amennyiben a helyiség hossza a 4 m-t meghaladja (ez a kereskedelemben kapható teherhordó sínek szabványos mérete), az alapszerkezeti profilokat toldó elemek segítségével csatlakoztathatjuk egymáshoz.