Egyszerű és szilárd kapcsolatok
Ezeket szinte bárki otthon is megvalósíthatja egy kisebb szekrényke, vagy tároló doboz elkészítésekor. Alkalmazásakor azonban – egyszerűsége ellenére is – be kell tartani bizonyos követelményeket. E kötések jellemzője, hogy a két elem között milyen összekötő és rögzítő elemek biztosítják a kapcsolatot. Ez lehet a sarokba ragasztott léc, sarokidom, a megszokott hengeres köldökcsap, lapos lamelló csap, vagy igénytelen esetben ferdén fúrt lyukba hajtott rejtett facsavar, esetleg sarokléc is.
A legerősebb alakzáró kötést köztudottan a köldökcsapos kötések adják. Az alkalmazott csapok 6-8-10-12 mm átmérőjű keményfából készülnek többnyire hornyolt palásttal. Ez a ragasztott rögzítésüket teszi szilárdabbá. Az átmérőjüket a lapanyag vastagsága alapján kell megválasztani. Mivel többnyire laminált bútorlapok adják az alapanyagokat, ezek vastagsága alapján a 16 mm-es lapokhoz 6-8 mm-es, a 19 mm-esekhez 10, a 21 mm vastagságú lapokhoz 12 mm átmérőjű facsapok használhatók. A csapfészkek mélysége legalább a lapvastagság 2/3-áig érjen, illetve az élbe fúrt fészkek legalább 20-25 mm mélyek legyenek, és 1-2 mm-el hosszabbak a csapoknál. A fúráshoz középpontos fafúrók használata ajánlott, de az éles csigafúrók is használhatók.
A vágott élek a lapra merőlegesek legyenek, hogy az elemek csatlakoztatás után derékszöget zárjanak be. A csapfészkek furatait is merőlegesen kell kialakítani a szilárd kötés érdekében. Ezt a csapfúró sablonok jelentősen megkönnyítik, és a furatok pontos egybeesését is biztosítják. Ezt a szerszámot érdemes komplett készletben beszerezni – amelyben a facsapok, fúrók és ezek mélység beállító gyűrűi is megtalálhatók –, mert így már a későbbi munkákhoz is biztosítható a könnyű és pontos csapfuratok kialakítása, még asztali fúrógép híján kézzel kifúrva is.
A furatok számát a terhelés figyelembevételével kell meghatározni. A keskeny oldalakon kis terhelés mellett elég két csap is, míg a szilárdabb kapcsolathoz – pl. teherviselő könyves polcokhoz – legalább három csap szükséges. A hosszabb oldalelemek rögzítéséhez elég lehet a sarkokhoz közeli egy-egy csap, ám középre a hosszuktól függően még legalább két facsap kell.
A facsapok és az elemek ragasztása előtt nem árt ellenőrizni a facsapok pontos csatlakozását. Ha eltérés mutatkozna valamelyiknél, ettől 10-15 mm-re fúrt új furattal érdemes a hibát korrigálni. Az így felesleges furatokba pedig levágott facsapokat ragasztva lehet a lap szilárdságát helyreállítani. Az ellenőrzött furatok szélét ajánlott enyhén kisüllyeszteni, hogy a ragasztó a köldökcsapokat itt is szilárdan rögzíthesse. Ragasztóként diszperziós faragasztót célszerű használni, és a csapokon kívül a furatokba is kell juttatni a ragasztóból. Az alkatrészek egyesítése, összeütése és a felesleges, kitüremlett ragasztó eltávolítása után a kötés idejére ajánlott az elemeket szorítókkal is összepréselni. Ez a kötés szilárdsága miatt szükséges.
A köldökcsapok helyett a lapos, lamelló csapokkal is szilárd kötéseket lehet kialakítani az egyes bútorelemek között. Ehhez azonban egy speciális marógép is szükséges, ezért az ilyen csapozásokat főként az iparosok használják. Előnye, hogy a ferdén összeillesztett daraboknál is jól alkalmazható. Ez főként a gyorsabb munkavégzés miatt kedvelt kötési mód. A csapfészkek mélysége és mérete könnyen beállítható a lamellázó marógépen, így csak a pozicionálásra kell figyelni.
A lamellázó csapok – az iparosok általában keksznek is nevezik – különböző méretben szerezhetők be, és a lapméretekhez igazodóan kell ezeket alkalmazni. A 10-12 mm vastagságú lapokhoz D0-s, a 13-15 mm-esekhez D10-es, a 19 mm-es bútorlapokhoz pedig a D20-as lamellázó csapok a megfelelőek. A kapható csapok felülete lehet sima, vagy a lapjukon préseléssel kialakított hornyokkal barázdált. Az utóbbiaknál a hornyokba kerülő ragasztóanyag szilárdabb kötést ad.
A nagyon szilárd fakötéseknek egy másik fajtája a Dominó csapozás. Ez némileg hasonló a lamelló kötésekhez. A köldök- és a laposlamelló csapozás előnyeit robosztusabb, téglalap alakú csapok alkalmazásával egyesítették. Eleinte csak ragasztható csapozásként vált ismerté, ám ma már oldható kötésként is kivitelezhető. A csapok anyaga bükkfa, vastagságuk és hosszuk pedig 4x20 mm és 14x140 mm között változó. Felületük hornyolt, ami igen szilárd, csavarodás mentes kapcsolatot tesz lehetővé a fa alkatrészek között. A speciális csapfészkek kialakításához azonban ugyancsak speciálisan e célra kifejlesztett, költséges marógép szükséges, ezért csak iparosok használják nagy szilárdságú kötéseknél. Sokoldalúbb, mint az elődei, mert lemezek, keretek és állványok összecsapolásához egyaránt használható.
Aki tehát csak egy-két kiegészítő bútordarabot szeretne összeállítani, annak a hagyományosnak mondható köldökcsapozást érdemes választania, mert ehhez nem szükségesek speciális szerszámgépek, és figyelmes munkával a kötések pontossága is biztosítható.