Akár pár ezer négyzetméteres terület is jól hasznosítható mini energia erdőként. E hasznosítási mód előnye, hogy ezeket a fajokat ültetés után nem kell sokat gondozni, akkor is megnőnek. És ha megnézzük, a mai tűzifa árakat rájövünk, hogy pár év múlva sokat spórolhatunk majd azzal, ha saját energiaerdőnk fájával fűtünk, vagy azt használjuk kiegészítő fűtésnek a kandallóban.
Sarjaztatás
Energiaerdőnek kis gondozási igényű, gyors növekedésű, kivágás után könnyen kiszáradó fajokat érdemes használni. Ezek lehetnek új telepítésűek, vagy a kivágást követően sarjaztatottak. Utóbbi esetben az egyszer már hasznot hozó kivágott fák, újra hasznunkra lesznek, hiszen gyökérsarjaikból új erdő nevelhető, nem kell költeni az újra ültetésre. Az új telepítésű ültetvényeknél 8-12 év után termelik ki a szokásosnál sűrűbben telepített energiafa-ültetvényt. Azért is éri meg sűrűbbre telepíteni, mert akkor már az 5-6 évesen is lehet a ritkításnál némi betakarított famennyiséggel számolni.
A sarjaztatásos energiafa ültetvény kialakítását megelőzően olyan fafajokat kell kiválasztani, amelyek kiválóan és többször sarjadnak, ezek betakarítása 2-5 évenként történik, és később akár 4-8 sarjasztatásra is sor kerülhet még.
Energiaerdő telepítési célra olyan területek is alkalmasak, melyek másra nem nagyon használhatók, például a magas talajvízállás miatt. Ezt sem a szántóföldi, sem a kertészeti növények nem tűrik, de a fűz és nyárfa fajok még őrölnek is, ha a vízbe belóg a „lábuk”.
A fafélék erőteljesebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a lágyszárúak, emiatt is jobban elviselik a kevésbé kedvező talajadottságokat. Ez azért van többek között, mert a fák nagyobb térfogatú talajt vonnak be a táplálék és vízellátásukba, hiszen gyökereik messzebbre elérnek. Azonban tápanyagban gazdagabb, mélyrétegű talajokon akár 2-3-szorosa is lehet a hozam az erodált, gyenge termőképességűekhez viszonyítva.
A fás szárú energiaültetvények létesítésének két feltétele van. A környezeti kívánalom az, hogy a termőhely hosszútávon alkalmatlan legyen hagyományos, ennél nagyobb pénzbeli hozammal kecsegtető növények gazdaságos termesztésére. A gazdasági feltétel pedig annyi, hogy a termesztett faanyagot fel is használjuk.
Az energetikai célra termesztett fás szárú növények általában a szélsőséges időjárást is elviselik. Többnyire 500–600 mm csapadékra van szükség e növények kiegyenlített fejlődéséhez, azonban már 300–400 mm csapadékú évjáratokban is nagy tömeget produkálnak – hazánk legtöbb részén ez a feltétel is adott. Lényeges azonban a telepítés évében a kiegyenlített vízellátás, tehát fontos, hogy ültetés után a begyökeresedésig öntözzük a növényeket, válasszuk bármelyik fajt is. A következő évtől kezdődően már a mélyebb talajrétegekből is képesek lesznek a víz hasznosítására. Nézzük, milyen fafajok jönnek számításba ilyen célú hasznosítás esetén.
Az új sláger a császárfa. A Paulownia tomethosa gyors növésű díszfa, ám ennek már olyan fajtáit is nemesítették, melyek kifejezetten fatermelés célját szolgálják. E nemesített fából 2 kilogrammnyi helyettesít 1 liter gázolajat, és 3 év után 20-30 centiméter vastag törzse már vágható. A kivágott fa 70%-ából bútor készülhet, míg a maradék elégethető.
A fűzfaféléknek (Salix ssp.) világszerte 400-500 faja él, előnyük, hogy gyorsan növő növények, kiváló a fagytűrő képességük. Könnyen szaporíthatók az egy éves hajtásokból származó dugványról, a legtöbb fajtánál 95%-os gyökeresedés érhető el. Vízigényesek, hiszen a legtöbb fűz a természetben víz közelben él. Ám nemesítettek már olyan fajtákat is, amelyek a szárazabb termőhelyeken is nagy hozamot eredményeznek.
Energetikai célú ültetvényekben a fűzzel akár 30 tonna/ha/év (300 GJ /ha/év) hozamot érhetünk el. Magas talajvízállású, esetenként belvizes területeken az egyik legjobb energetikai célú fafaj.
A fehér akác (Robinia pseudo-acacia) az 1700-as években került Magyarországra, majd csaknem száz évvel később tömegesen kezdték telepíteni az egész országban. Tessedik Sámuelnek köszönhetően került hozzánk, és mára már hazánk egyik meghatározó flóraeleme, utak mentén nagyon jó hófogónak, nem beszélve az akácmézről – azaz sok haszna van a fűtőértéke mellett. Európa legnagyobb akácállománya nálunk található. Az akác fája nagy sűrűségű, emiatt térfogatra vonatkoztatott energiatartalma nagy. A termőhelyre viszonylag igénytelen, de szereti a meleget. A kártevőkkel szembeni ellenálló képessége kimagasló, jól tűri az átmeneti aszályt is, és homoktalajokon is jól fejlődik, tehát a talajerózió és defláció (víz- és szél talajromboló, elhordó hatása) ellen is ültetik. Az első három évben kisebb a terméshozama, mint a legtöbb nyár, illetve fűzfajtának, később ez nő. Hozama 5-10 tonna/hektár/év, ami 50-110 GJ/ha/év energiamennyiségnek felel meg.
A nyárfa fajok (Populus ssp.) géncentruma nagyon széles, nagyon sokfelé megtalálhatóak a világon vadon élő állományai. Hazánkban az ártéri ligeterdőkben gyakoriak. Energetikai célokra a legalkalmasabbak az olasz nemesítésű klónok, amelyek már az első és második vegetációs évben elérik a maximális terméshozamot. A dugványok megeredési aránya a fűhöz viszonyítva valamivel kisebb, legfeljebb 80-90%. A termőhellyel szemben igényesebb, mint a fűzfélék. Az üde, néha nedves, de azért rövid időre kiszáradó, levegős tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Hozama megfelelő vízgazdálkodású területen 20-30 tonna/ha/év (200-300 GJ /ha/év).
Akinek van némi hasznosításra váró területe, érdemes elgondolkodnia a tűzifa célú fatelepítésen. Az itt bemutatott fajok a legismertebbek, ám van még választék bőven. A türkesztáni szil szintén gyors növekedéséről híres, de a terület beültethető ligetesen, akár szórtan gyümölcsfákkal is, melyek egy ideig gyümölcsöt is adnak, később, szintén tűzifaként is hasznosíthatók. Gyümölcsfák esetén a kitermelésig 10-16 évvel számoljunk, ha a gyümölcstermést is élvezni szeretnénk. Ilyen vegyes, ligetes beültetésnél a gyümölcsfajokat fejlődési sebességük alapján válasszuk ki e kettős cél érdekében.
Akác
Fűz
Nyár
Császárfa