Zárak, zárbetétek - 2. rész

A hengerzár tulajdonképpen nem zárszerkezet, hanem csak zárbetét. Lényegében a zárral kapcsolatba kerülő kulcsrész, mely a retesz mozgatására hivatott. A kulcs és a henger a tolókavivőn keresztül lép közvetlen kapcsolatba a retesszel. A hengerben a kulcscsatorna keresztmetszetének alakját a gyártómű választja ki. A henger a házban forog, elfordulását a ház és a henger tengelyére merőlegesen lemezecskék, csapok, vagy a tengellyel párhuzamosan elhelyezett reteszrudak szabályozzák. A lemezecskék, a csapok a retesztrudak rugó hatására kiemelkednek a hengerpalást síkjából, és a házban a számukra kialakított horonyba ill. furatba csúsznak, ezáltal reteszelnek.

A kulcs lépcsőzeteinek mélysége megegyezik a hengerben levő hengercsapok hosszával, ill. lemezes változatban a lemezecskék ütközési távolságával. A reteszrudak a mágneses rendszerű zárbetétnek is alkatrészei, de ennél nem állnak mechanikai kapcsolatban a kulccsal. A csapos zárbetétben a nyomórugó ellenében a kulcs csak a hengerpalást szintjéig nyomja ki az elzárócsapokat, és a henger elfordítható. Ha a kulcs lépcsőzetei közül egy esetében is valamilyen irányban - mélyebb vagy magasabb - eltérés van, a henger zárva marad, nem fordítható el. A mágneses hengerzár hengere akkor fordítható el, ha a retesz számára a rotor helyet adott, és kényszermozgás útján a hengerbe került a reteszelő léc.
A hengerzárbetétek kulcsa kis méretű. A sok variáció (zárlatszám) következtében nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy egymás mellé kerülő két zárbetét kulcsai kölcsönösen működtessék egymást. A kihasználható variációk száma függ a gyártástechnológiai tűrésektől, a kulcslépcsőzetek elhelyezhetőségétől, és a megkövetelhető nyílási biztonságtól is.
A lemezes hengerzárbetét zárbetétházának két oldalán egy-egy rögzített henger van a kulccsal. A hengert hét acéllamella rögzíti elfordulás ellen, melyeket nyomórugók tolnak reteszelő helyzetbe. A kulcscsatorna alakja különféle szelvény, mely a variációk növelésének egyik lehetősége. A lemezes zárbetétbe a kulcsot lépcsősre mart élével felfelé kell a kulcscsatornába helyezni. A belső szerkezetet nem szabad kenni, mert hő-, és fagyálló zsírral az alkatrészeket szereléskor bekenték. Megbízható zár, de esővíz és por ellen nem védett.
Leggyakrabban használt zárbetét a csapos hengerzárbetét . Kireteszelése a kulcs behelyezésével történik; úgy, hogy a kulcs kitolja a reteszelő csapokat a hengerből, de csak annyira, hogy a hengerben levő végei egybeessenek a henger palástjával. Amenynyiben nem megfelelő kulcs kerül a hengerbe, akkor a hengercsap vagy túl mélyen, vagy túl magasan emeli ki a csapot. A reteszelés szempontjából elsősorban a hengercsapok a mérvadók, mivel ezek a csapok a variáció hordozói. A kulcs és a csap - mely jelentősen befolyásolja a zárbetét élettartamát - nagyon hasonló anyagból készül. Többnyire a csap anyaga kicsit jobb minőségű (keményebb), hogy az új, vagy alig használt kulcs is mindenkor működtethesse a betétet. A kulcs lépcsőzeti mélységét - mely befolyásolja a zárlatszámot - szilárdsági tényezők korlátozzák.
Nagyon fontos, hogy a csapok egyszerre kerüljenek a hengerpalásthoz. A csapok csonka kúp végűek, ezáltal a kulcs beillesztése, ill. kihúzása könnyű, folyamatos, a kulcs és a hengercsap mérettűréseire a kapcsolódás nem érzékeny. A hengercsap és az elzárócsap érintkezése kényes pontja a hengerzárnak. A ház ill. a henger találkozási pontja homorú ill. domború lehet. A gyakorlatban ez a találkozási pont domború, ily módon két gömbfelület fekszik fel egymáson pontszerűen. A zárbetét használata során a csapok vége a kulcs lépcsőzetével súrlódik, az ebből származó kopás miatt a henger egy idő után már nem fordítható el.
A zár zárt állapotban van, a nyomórugók az elzárócsapokkal ütközésig tolják fel a hengercsapokat. Jól látható a henger és a ház közötti vonalon az elzárócsapok reteszelése. A henger nem fordítható el. Az elzáró-, és hengercsapok találkozási pontjai egy képzeletbeli vonalon helyezkednek el, mely a hengerpalástra fekszik fel. A különböző hosszúságú hengercsapok végét a kulcs lépcsőzetének mélysége egészíti ki a megfelelő hosszúságúra, hogy a hengerpalástra kerüljenek. A henger elfordítható.
Az utóbbi időben kezdték alkalmazni a zárszerkezetekhez a mágneses elvet, valamint az elektronikus kódrendszeren alapuló megoldást, ill. ezek kombinációit a hagyományos zárszerkezetekkel. A mágneses zárszerkezetek alapvető jellemzője a jóval több variáció. Mágneses zárak esetében ugyanaz a zárlatszám lényegesen kevesebb alkatrésszel valósítható meg, mint a mechanikai rendszerben. A különleges biztonsági zárakkal szemben támasztott követelmény, hogy zárlatszámuk legalább 50 000 legyen. Egyre jobban előtérbe kerül az az igény is, hogy a zár használója minél kevesebb kulcsot vigyen magával, amivel több zárat kinyithat.
Az állandó mágnessel működő mágneses zárak a legrégebbiek. Ezekben a mágnestestek állandó mágneses térben vannak, és a kulcsmágnes hatásával elmozdíthatók. A síkon elhelyezett dipólusok új színt hoztak a zárástechnikába. A forgó reteszelő elemek, melyek magukba foglalják a mágnestesteket, olyan zárbetétek előállítását teszik lehetővé, amelyek már tömegben is gyárthatók, és biztonságosabbak a hagyományosnál. A mágneses zárnak a hagyományossal szemben két fő előnye van. Az egyik az, hogy a szokatlanul sok variáció folytán nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy két zárbetét kulcsa egymásba nyit. A másik, hogy kulcsot másolni csak a gyártó képes, nem lehet mindenfelé kulcsmásolatot készíttetni.
A mágneses zárbetét felépítése a következő. A 7/1 mágnestest mindkét oldalán három-három egymástól különböző mágneses kód van, melyet az észak-déli pólusok helyzete határoz meg. A semleges vonal a kör 360°-os tartományán belül a 0°-tól a rendszernek megfelelő szögosztással vándorol körbe, és ezáltal hozza létre a tervezett variációs számot. Egy teljes körön 6-13 féle osztás alakítható ki. A 7/2 reteszelőhengerben a kulcscsatorna mindkét oldalán kialakított 7/3 rotortartókban találhatók a 7/4 rotorok a hengeres mágnestestekkel. A rotorba és a kulcsba szerelt mágnestestek állandó mágnesek. A kulcsot a kulcsnyílásba helyezve a kulcs mágneses mezői a reteszelő henger falán keresztül hatnak a rotorban levő mágnestestekre, és forgatják azokat a kulcs-mágnestesteknek megfelelő helyzetbe.
A mágneses mezők között fellépő kölcsönhatás következtében előálló forgatónyomaték elég ahhoz, hogy a rotorházakat a kellő irányokba elforgassa, és azok kisebb lengések után beálljanak a kulcson elhelyezett mágneses mező által megkívánt helyzetbe. A kulcs behelyezése után a kisebb lengés leállásáig 1-2 másodpercet várni kell, amíg a rotorok nyitó állásba kerülnek. Ha a rotorok beállnak a tervezett helyzetbe, akkor a rajtuk elhelyezett lépcsők fordulnak az 7/5 retesz alá. A reteszelőhenger elfordításával a reteszek kényszermozgás útján elfoglalhatják helyüket a rotortartóban és a reteszelőhenger a 7/6 házban elfordítható, a zárszerkezet nyitható-zárható.
Ha a kulcs mágneses mezői a rotorok mágnesmezőivel ill. a vele kapcsolatban álló lépcsőzettel nem a tervezett helyzetet veszik fel, vagyis idegen kulccsal próbálkozunk, akkor a rotorok lépcsői nem a retesz alatt helyezkednek el, hanem alátámasztják azt, és nem fogadják be. A retesz továbbra is a ház hornyában marad a paláston kívül, és a reteszelőhenger nem fordítható el. A kulcs kihúzása után a rotormágnestestek kölcsönhatásban állnak egymással, valamint a rotorok aszimmetrikus kialakítása révén ebből az egymásra hatásból származó rotorállást maga a rotor is befolyásolja. Ezért a rotornak azon helyzetei melyek a zár nyitásához szükségesek, semmilyen módon nem térképezhetők fel.
A mágnestestek nem öregszenek, jól tűrik a hőmérséklet ingadozásait. Üzemi hőmérsékletük -40-+80 °C. A variációk száma a gyártás pontosságának függvényében nagymértékben növelhető. Az összes zárlatszám a rotormágnestesten elhelyezett szögosztások számától függ. Ha pl. az osztások száma 10, vagyis 36°-os osztást alkalmazunk, a lehetséges variációk száma 1000000. Ekkora zárlatszám mechanikai zárbetéttel elképzelhetetlen, mivel a zárbetétek méretei nemzetközileg szabványosak.
A csúcsminőségű zárrendszerekkel szemben támasztott magasfokú követelmények kielégítése érdekében kifejlesztettek egy teljesen új cilinderzárrendszert, mely egyszerű szerkezete ellenére mindezidáig elérhetetlen számú variációs lehetőséget kínál. Ez egy rugók és stiftek nélkül gyártott mechanikus konstrukció, ahol a kulcs fordított állásban is bedugható.
A közben felmerülő eltérő igények kielégítése ill. a fejlesztés során a hengerzárbetéteknek különböző típusait alakították ki, melyek természetesen fúrás, letapogatás és magkihúzás elleni védelemmel bírnak, de nem ritka a tűzálló sem. Ilyenek a homlokcsapos biztonsági hengerzárbetétek, az egyoldalas hengerzárbetétek, a gombos hengerzárbetétek, melyek kívülről kulccsal, belülről a gomb elforgatásával működtethetők. Ide sorolhatjuk a mechatronikus hengerzárbetétet is, mely a hengerzárbetét elektronikával továbbfejlesztett változata, ahol az elektronika és az elem a belső oldalon levő gombban helyezkedik el. Ugyancsak ide sorolható az elektronikus motoros cilinder.
Szólnunk kell még a zárrendszerekről is. Egy fő-, vagy egy vezérkulcsrendszer magas fokú biztonságot és mindemellett kényelmet biztosít a felhasználónak. A főkulcsrendszer korlátlan mennyiségű, saját kulcsukkal nyitható zárbetétből áll, melyeket egy föléjük rendelt kulcs nyit. Ajánlott alkalmazási területei: családi házak, társasházak, kisebb létesítmények, éttermek. Központi kulcsrendszer esetén a zárbetéthez tartozó egyéni kulcsok nyitnak közös használatú helyiségeket. Alkalmazási területei a társasházak, kisebb irodák, irodarészek. A vezérkulcsrendszer tetszés szerinti számú és mélységű főcsoportokra és alcsoportokra oszlik. Az egyéni kulcsok nyithatják saját magukon kívül a hozzájuk rendelt központi cilindereket, a csoportkulcsok nyitják a hierarchiában hozzájuk tartozó zárbetéteket, ezzel szemben a vezérkulcs a zárrendszerbe tartozó összes zárbetétet nyitja. Leginkább ajánlott szállodákba, irodaházakba, üzemcsarnokokba, de ajánlható társasházakba, bankokba, kórházakba, kollégiumokba is.
Az azonos rendszereken belül rendkívül nagy jelentősége van a minőségnek, melyet legtöbbször tükröz a zárbetét ára, de nem mindig. A minőség alatt két szempontot értünk; az egyik, hogy meddig fog szolgálni a betét, a másik (még lényegesebb), hogy a különböző, drasztikus nyitási és rongálási kísérleteknek mennyire fog ellenállni. A legolcsóbb sárgaréz anyagú zárbetétek mechanikai szilárdsága rendkívül csekély, egy jól irányzott kalapácsütéssel, vagy fogóval megroppantható, és szabaddá válik a zár retesze. Különösen megkönnyítjük a betörő dolgát, ha a zárbetét kiáll a zárpajzsból (fogóval rá lehet fogni), vagy gyenge, jóformán csak dísz a zárpajzs. A belülről felcsavarozott acélpajzs már kellően védi a betétet, de a betét gyenge alapanyaga a kalapácsnak vagy a fúrónak nem áll ellen.
A jobb minőségű zárbetétek szívós fémötvözetekből készülnek; vagy meglehetősen kemények, vagy lágyabbak, és belsejükbe kemény acélbetéteket építenek, melyek félreviszik a fúró hegyét, lehetetlenné teszik a megfúrást. A betörők (sajnos) ismerik a savazás módszerét is, a jobb zárbetéteket ezért a savakkal szemben is ellenállóvá teszik. Vásárláskor tehát (természetesen a különböző rendszerek rendkívül eltérő variációs számán, és az álkulccsal történő nyithatóság szempontjain kívül) ezeket a kulcsszavakat keressük; ütésálló, fúrásálló, savazás álló. Az árakat persze befolyásolják a márkák és a beszerzési források is, ezek a különbségek már nem mindig eltérő minőséget tükröznek. Mindenesetre ne lepődjünk meg, ha zárbetétet 1500 Ft-ért és 25 ezerért is látunk a szaküzletekben.

Következő lapszámunkban a korszerű lakatokról írunk, majd rendőrségi szakértőnk jó és rossz tapasztalatait tesszük közzé.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: zár, zárbetét, hengerzár

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-945/Zarak__zarbetetek___2__resz