Polcok és rögzítésük

2021-12-13 09:16:12 | Módosítva: 2021-12-29 15:35:35

Minden otthon megszokott kellékei, funkciójuk fontos, mivel a tárolást szolgálják. A kialakításuk igen változatos, kezdve az egyszerű polclaptól a keretbe zártig, az összetettebb, egyedi formájúakig bezárólag. Ennek megfelelően a rögzítésük is sokféleképpen lehetséges. 


A rögzítésüknél három dologra kell figyelni: a polcon tárolt tárgyak súlyára, a tartókonzolok és polctámaszok fajtájára, illetve a falazat anyagára, amire rögzítjük a polcot. Ezek behatárolhatják a polclapok terhelhetőségét is. A különféle konzolok vagy polctámaszok készen kapható termékek, amelyeket a bútorszerelvényeket és vasalatokat forgalmazó üzletekben lehet megvásárolni. Azt, hogy melyik a legalkalmasabb polcrögzítő, a polclap maga és a leendő helye is meghatározza. Ha például egy szekrény nyitott belső terébe kell egy, vagy több tároló lapot felerősíteni, akkor általában süllyesztett, vagy alig látható tartó elemeket szokás használni. Ezeket a szekrény kávájára a polclap oldalélével eltakarva, rejtetten vagy az alsó felületét megtámasztva célszerű felcsavarozni. E célra számos öntvény polctámasz közül lehet választani. A legegyszerűbb változatuk a hengeres csap, amelyet félig a bútorkorpusz oldalába lehet behelyezni, és kiálló részére támaszkodik fel a polclap. Kisebb terhelés esetén a kiálló csaprészt alulról a polclap élébe mart fészekben lehet elrejteni. Így még a polclap vízszintes elmozdulását is biztosítani lehet. A csapos megoldásokon kívül számos hasonló polctámasz öntvény közül lehet választani. Előnyük, hogy könnyen felszerelhetők, csak pontosan kell a helyüket feljelölni. Ez a követelmény természetesen minden polctartó konzolra igaz, különben maga a polclap nem lesz vízszintes!




A közvetlenül a falra erősített polcoknál is több lehetőség között lehet választani. Ezek fesztávolsága szinte tetszőleges, és akár súlyos könyvek tárolását is lehetővé teszik, ha a konzolok számát meg többszörözzük. A külső konzolok kiválasztásakor a formájuk és az anyaguk is meghatározó, mert igazodniuk kell a berendezés stílusához. Ettől azonban el lehet térni, ha a helyiség berendezése eklektikus. Választékuk az egyszerű lemezből készültektől az igényesen megmunkált, fából készültekig nagyon sokféle. A külső konzolokat dübelekbe hajtott facsavarokkal lehet a falra felerősíteni, és a polclap is rögzíthető a felületükre. Esetenként a polc részeként annak a megjelenését is előnyösen befolyásolhatják.



Nagyon dekoratívak a vastag, edzettüveg polcok, ám ezekhez speciális tartók szükségesek. A szekrény belsőkbe szántakat olyan csapokra, támaszokra kell helyezni, amelyek végén rugalmas gumi, vagy lágy műanyag betét van. Ezek gátolják az üveglap elmozdulását, viszont könnyen kiemelhetők a takarításukkor. A hosszabb üvegpolcokat a hosszabb élüknél fogva is a falra lehet illeszteni, de ehhez kimondottan e célra kialakított és a falra erősíthető alumínium idom szükséges, amely a befogónyílásába illesztett üveglapot szilárdan rögzíti. A nagyobb üvegpolcok azonban külön-külön a falra erősített fémöntvény konzolokkal is a kiszemelt falrészre rögzíthetők, amelyek a megjelenésüket még vonzóbbá tehetik.

Ami igazán nagy kihívás

Az a lebegő polcok felerősítése, mivel csak akkor meghökkentő a hatásuk, ha látszólag tényleg alátámasztás nélkül lebegnek a fal síkjához tapadva. A megoldás azonban nem is olyan bonyolult, csak megfelelő akasztólap vagy rejtett rudas konzol szükséges a meghökkentő látvány megteremtéséhez. Az akasztólapos rögzítéshez testes, legalább 50 mm vastagságú polclap szükséges, hogy a lapokat rejtő fészkeket a hátsó élbe lehessen marni. A felfogócsavarok helyét a vasalatok keskeny hornyába ütött szegekkel lehet a falra jelölni. A vízszintességüket mindig ellenőrizni kell, különben a polc valamelyik irányban „lógni” fog. A csavarok szára illeszkedjen a vasalat keskeny hornyába, de ne szorosan. A hengeres vagy lencsefejű csavarokat dübelezett furatokba kell behajtani, addig, amíg könnyen rájuk akasztható a polclap, de a lap szorosan a fal síkjához szoruljon. A csavarok helyét a fészek megfelelő részébe ütött szegszárakkal lehet könnyen átjelölni a falra. A csavarok ideális kiálló részét azonban csak állítgatással lehet elérni. Az ilyen akasztólapok több méretben is beszerezhetők a szerelvény üzletekben.

A vékonyabb anyagú polclapoknál az előző megoldás nem alkalmazható, mert az akasztólapok mérete ezt nem teszik lehetővé. Ám a karcsúbb polcok is „lebeghetnek”, csak ezeknél a rúdkonzolos felfüggesztést kell alkalmazni. Ez egy hosszabb, keskeny fémlap, amelyhez 6-8 mm átmérőjű és 80-150 mm hosszú fémrúd csatlakozik. A falra erősítést pedig két falba hajtott csavar biztosítja. A polclapot az anyagának vastagságába fúrt egy-egy lyuk tartja meg. E megoldásnál a rúdtartók hosszú és minden irányból merőleges vakfuratának kialakítása a probléma. Asztali fúrógéppel viszonylag egyszerűen megoldható feladat, mert a gépsatuba fogott lapot csak függőlegesen kell pontosan beállítani, a furat így kellően pontos lesz. A vízszintesen állványba fogott fúrógéppel is kialakíthatók a tartófuratok, ám a polclapot kellő magasságba kell emelni, és fúrás közben most is nagyon kell ügyelni a fúrószárral azonos irányú előtolásra. Ha ezt a megoldást választja valaki, akkor több lépcsőben alakítsa ki a furatot, mert így mód nyílik a lyuk korrekciójára. Végül a rúdtartó talplemezének is készítsünk mélyített fészket, hogy a polclapot teljesen a falhoz nyomva tudjuk elhelyezni. Az azonban alapfeltétel, hogy a falfelület teljesen sík legyen, mert csak így lesz megfelelő a lap élének a felfekvése. Ezzel a megoldással csupán kevésbé lesz terhelhető a polclap, mert az alátámasztása kis felületen történik.

A szokatlan alakú, vagy kombinált keretes polcok falra erősítése előtt nem árt némi mérlegelés, hogy milyen megoldás lenne a legkönnyebben kivitelezhető, és a legstabilabb a terhelhetőség tekintetében. A kombinált, egybedolgozott dobozkávás polcoknál elégséges a hosszú horizontális részt a felső élen két oldalt rögzíteni, felülről pedig az egyik oldallap élét a falhoz rögzíteni. E célra akasztólemezeket célszerű használni, a felfogó csavarok helye pedig beütött szegszárakkal könnyen átjelölhető a fal felületére. A keretes polc tájolása azonban pontosságot igényel, mert csak így biztosítható a polcszerkezet függőlegessége. A szintezés vízmérték használatával könnyíthető meg.

A sarokpolcoknak is számtalan formája lehet. Az L-alakú polckáva felfogásánál elég csak a szélesebb rész éleit a falhoz rögzíteni, a keskenyebb részt pedig szintben tartja a hosszabb oldalsó rész.

Vannak ennél formabontóbb polcok is, pl. a hatszögletűek. Látszólag elég fogós a felfüggesztésük, ám ezeknél két megoldás is választható. Ha a párhuzamos ferde oldalakra kerül egy-egy süllyesztett akasztólemez, kellő lesz a rögzítésük és a terhelhetőségük is. Ezek helyett használhatók a süllyesztett fészkű rúdkonzolos tartók is, amelyeket viszont a polckáva vízszintes oldalainak a közepére tájolva kell elhelyezni. A különféle konzolok falra jelölését a beütött szegszárak most is megkönnyítik, ám a szükséges furatok elkészítésénél fontos a pontosság, mert különben valamelyik oldal felé kevéssé lejteni fog a polc, amit óhatatlanul észrevesz mindenki. A korrigálás ilyen estekben azonban nagyon nehéz, legfeljebb új furatokkal lehet próbálkozni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-9486/Polcok_es_rogzitesuk