Még a tél előtt?
A járvány időszakában a nemzetközi alkatrész kereskedelemben is zökkenők keletkeztek. Az egyik legszembeötlőbb jelensége, hogy alapanyaghiány miatt, bizonyos beszállítók nem tudják teljesíteni kötelezettségeiket. Ezt egyértelműen szállítási problémák okozzák, amik odáig fajulhatnak, hogyha valakinek gyorsan kellene bizonyos termék, nem biztos, hogy elérhető lesz számára.
Ha tehát például egy korábban észlelt műszaki probléma megoldását a tulajdonos eddig csak halogatta, akkor most komoly bajba kerülhet. A készlethiányokon túl a munkaerőhiány is óriási problémája a szektornak. Jó és megbízható szerelő ugyanis kevés van, közülük ráadásul sokan több mint egy évre le vannak kötve. És akik nem, azoknál is több hónapos előjegyzések lehetnek. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy nagyon gyors, akut probléma javítása egyszerűen az időzavar miatt nem oldható meg azonnal. Legtöbbször nem is magával a szerelési munkálatokkal van a baj, hanem azzal, hogy azok jogilag minden tekintetben megfelelően legyenek elvégezve. Rengeteg információ van ugyanis, amivel a tulajdonosnak, de még a gázszerelőnek is tisztában kell lennie ahhoz, hogy szakszerű és törvényes munka keretében történjenek a javítások, kazáncserék.
Az ErP rendeletek, azaz az új, kondenzációs kazánokra vonatkozó szabályozás már 2015-ben élesedett, a türelmi idők 2018 őszéig kitartottak. Azóta, azaz három éve azonban már csak ilyen kazánokat lehet beszerelni magyar ingatlanokba. Ez korábban óriási gondokat okozott, ha máshol nem azokban a társasházakban mindenképpen, ahol a gyűjtőkémények nem voltak alkalmasak ezeknek az új készülékeknek a befogadására
Mostanra mind a lakosság, mind pedig a szakma megtanult együtt élni a szabályozással. Az ErP-kérdés végre nyugvópontra került, gyakorlatilag mára már a magyar kéményrendszer-gyártók is felnőttek a feladathoz, még a társasházi gyűjtőkények esetében is, aminek az lett az eredménye, hogy ezek most már jogszabályilag is átalakíthatók úgy, hogy senkinek nem kell trükköznie. Míg tehát az ErP-szabályozások bevezetésekor a társasházak túlnyomó része nem rendelkezett olyan kéményekkel, amik ezeket az új készülékeket be tudták volna fogadni. Mostanra a gyűjtőkémények folyamatos megújuláson esnek át.
Fontos, hogy a kazán-karbantartási műveleteket, javításokat, cseréket a tulajdonosok mindig a nyári hónapokban végeztessék el. Sok szakember ugyanis szeptembertől annyira leterheltté válik, hogy karbantartási munkálatokat már nem is vállalnak. Most már átlagosan 2-3 hetes várólisták vannak Budapesten, ami a tél felé haladva csak egyre rosszabb lesz. A szervizelési árak nagyságrendileg, akárcsak az elmúlt években, maradtak a 20-30 ezer forintos kategóriában (kiszállási díjtól függően). Maximum egy 5-8 százalékos drágulás érhető tetten ebben a szegmensben.
A gépészetben nincs két egyforma rendszer, ezért előre, látatlanba szinte lehetetlen megmondani, hogy egy-egy kisebb-nagyobb átalakítás mennyibe kerül. Már csak azért sem lehetséges ez, mert ha beüt a legrosszabb, azaz cserélni kell a kazánt, akkor egyáltalán nem biztos, hogy elég csak a kazánt cserélni, gyakran annak rengeteg perifériáját is érinti a csere, ami igencsak megdobhatja az amúgy sem alacsony árakat.
Ha ehhez hozzáveszünk például egy kb. 90 négyzetméteres lakóháznak mondjuk a 8-10 méteres kéményét, amit át kell alakítanunk az új kazánhoz, akkor anyagostul, munkadíjjal, esetleges kőművesmunkákkal még 200-250 ezer forintot rá kell számolni a kazán költségeire. Mindezzel együtt már látható, hogy egy teljes cseremunkálat 850 ezer – 1 millió forint is lehet, és ezek még az olcsóbb kazáncserék közé tartoznak, számlával (!), munkadíjjal. Minél elhanyagoltabb egy készülék, annál magasabbra rúgnak majd a javítási, cserélési költségek. Arról nem is beszélve, hogy ha jó munkát akar az ember, akkor csak és kizárólag megfelelő minősítésű, szakképesített szerelővel tudja ezeket megcsináltatni. Másképp ugyanis nem él a garancia (szavatosság) a készülékre. Egy több százezer forintos gépet nem éri meg valamilyen buhera keretében szereltetni, mert akkor könnyen ugorhat a három éves jótállás.
Az utóbbi években társasházi szinten is beindultak a cserék, modernizálódnak a kémények és a berendezések. De hogy miért problémás a gyűjtőkéményes, társasházi rendszer? Azért, mert ha valakinek egy soron, szakmai nyelven „strangon” elromlik a kazánja, és az javíthatatlan lesz, akkor, ha régi kéményrendszer van a házban (a legtöbb helyen még mindig ilyen van), akkor az új, ErP készülék nem lesz behelyezhető a kéménybe. A kéményt ugyanis ilyen esetben az egész soron alkalmassá kell tenni az új készülékek befogadására, ehhez pedig lakói konszenzusra van szükség. Ha valakinek javíthatatlanná vált a régi készüléke, ne kövesse el azt az elvtelenséget, hogy ő maga vásárol oda egy készüléket úgy, hogy arról nem értesíti a közös képviselőt, lakótársait. Ezzel ugyanis sok problémát vehet a nyakába, sőt, az egész gyűjtőkéményt labilissá tudja tenni, ami odáig vezethet, hogy a soron elromlanak a berendezések, leáll a rendszer. A lakástulajdonosok saját szakállukra nem végezhetnek új installációt a kéményen, hiszen az a ház tulajdona. Legrosszabb esetben, ha több lakó előzetesen már elvégeztet valamilyen buhera-cserét, akkor egy olyan láncreakció is beindulhat, ami az egész strangot tönkreteheti. Ezt pedig nem éri meg kockáztatni.
Ma már létezik olyan kéményfelújítási rendszer, amiben vegyes üzemű készülékeket is működésre lehet bírni. Ezekben maradhatnak hagyományos turbós kazánok, és kondenzációsokat is be lehet szereltetni. Csupán egy hozzáértő mérnökre van szükség, aki megvizsgálja az adottságokat, és elmondja, milyen termékekkel lehet ezt kivételezni úgy, hogy az a jogszabályoknak is megfeleljen.
Versits Tamás (A Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesületének, MGVE elnöke)