A szűrőcsere nem elég!
Az ivóvíztisztító otthoni kisberendezéseknek – az ivóvíz minőségére vonatkozó kormányrendelet szerint – rendelkezniük kell – ivóvíz biztonsági engedéllyel, ugyanis ezek helytelen használatuk esetén egészségi kockázatot jelentenek a használok számára. A legfőbb kockázatot a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrit képződés, az összes ásványi anyag – pl. a szervezet számára oly fontos kalcium és magnézium – túlzott csökkentése, és egyes anyagok – pl. az ezüst – vízbe kerülése jelentheti. A nem rendszeresen karbantartott ivóvíz tisztító készülékek ezért lehetnek károsak az egészségre. Az eltömődött szűrőbetétek, és az elhanyagolt készülékek pangó vize pedig a baktériumok elszaporodását idézhetik elő. Mivel az OTH a gyári – azaz nem használt – állapotban átadott berendezésekre ad engedélyt, használatuk teljes mértékben e készülékek tulajdonosainak felelőssége. Az OTH szerint 2-3 havonta érdemes cserélni a szűrőket, ellenkező esetben a szűrőn, illetve a műanyag szűrőkről leváló szerves anyagokon könnyen el tudnak szaporodni a különféle baktériumok, amelyekből azután bőven jut a „megszűrt” vízbe is. Hasonló egészségi kockázatot jelent a fordított ozmózissal működő készülék esetén az ionmentes víz fogyasztása, vagy ezüstözött aktív szénszűrőknél az ezüst használt vízbe kerülése. A karbantartás hiánya ezért rejt veszélyeket a víztisztítók használóira, amit nem is sejtenek, vagy a veszélyt alábecsülik.
Az aktív szén töltetű víztisztítók között vannak csapra szerelhető, mosogató alá tehető, illetve összetettebb, a bemenő vizet kezelő készülékek. A szénszűrő mellett mechanikai szűrőt és más vízkezelő töltetet, például vízlágyító gyantát vagy természetes ioncserélőt is tartalmazhatnak. Csökkentik a vízben lévő klór mennyiségét és minden más szerves anyagot is, illetve lágyítják a vizet. A baktériumok elszaporodását a készülékben ezüstözés, réz-cink ötvözetek, vagy gyártmányoktól függően UV-lámpa is gátolja.
A komolyabb készülékek esetén mindig a készülékeket gyártók karbantartási és szűrőcsere ajánlásai a mérvadók, de félévente legalább egyszer fertőtleníteni kell minden készüléket. Ezekből ilyenkor a pangó vizet is mindig ki kell folyatni és a fertőtlenítés is nagyon ajánlott.
Az összetettebb ozmózisos víztisztítók rendszerint kétféle szűrőt tartalmaznak: mechanikait, amely eltávolítja a szilárd lebegő részecskéket, és aktív-szén szűrőt, amely a klórt, és a szerves anyagokat szűri ki. A következő szűrő a RO-membrán, amelynek vízáteresztő képessége 0,0001 mikron nagyságú, így kiszűri a vízben lévő szinte összes fizikai és kémiai szennyezőanyagot, még a biológiailag aktív anyagokat is. A készülékhez tartozhat bakteriális védelmet biztosító UV-lámpa, ezüstözött aktív szén utószűrő és általában steril puffer-tartály is, mivel ez a tisztítási folyamat viszonylag lassú. Mivel az ilyen berendezések az emberi szervezet számára fontos anyagokat is kiszűrik, ezért az így kezelt víz sótartalmát úgynevezett visszasózó patron biztosítja, vagy a kezelt és kezeletlen víz megfelelő arányú keverésével biztosítják a gyártók. A visszasózó patronnál sajnos előfordulhat, hogy nem képes biztosítani az előírt minimális keménységet, illetve a vízkeveréses rendszernél az jelenthet problémát, hogy az eltávolítandó káros anyagok alacsonyabb arányban ugyan, de jelen lesznek a fogyasztható vízben.
Az ilyen összetett rendszerű készülék karbantartása ezért több fázisból áll; az elsőben az elő- és utószűrők szükséges cseréje, a második szakaszban pedig a RO membrán 2-4 évenkénti cseréje történik meg. Ez függ a membrán típusától, a készüléken átfolyatott víz mennyiségétől, és annak minőségétől. E közben ügyelni kell az egész rendszer fertőtlenítésére és biztonságos használatára.
Az egyszerűbb víztisztítók szűrőit ugyan könnyű kicserélni, ezeknél csak – az átfolyatott víz mennyiségétől függetlenül – a gyári javaslat szerinti használati időt kell betartani, és a külső burkolat belső átöblítését kell alaposan elvégezni. Az összetettebb vízszűrő készülékeknél azonban ezt a több fázisú munkát mindenkor szakemberre kel bízni, aki lépésről lépésre végzi el az alapos karbantartási műveleteket.
A karbantartást végző szakember először mindig a vízcsap tisztítását, fertőtlenítését végzi el. Ezután leüríti a puffer-tartályt, ha van, ellenőrzi a nyomásértéket, és a gyári adatoknak megfelelően állítja be az optimális értékre a készüléket. A szűrőket magába foglaló tartályokat is mindenkor fertőtleníti, és az egész víztisztítót alaposan átmossa. A szelepek megfelelő működését is ellenőrzi, fertőtleníti azokat. Végül ellenőrzi a szűrt víz minőségét is. A víztisztító készülékek elhasználódott szűrőit veszélyes hulladéknak kell tekinteni, azok nem kerülhetnek a kommunális hulladékok közé.
A tisztított víz titka
Az otthon használt víztisztítók – mint minden készülék - karbantartás nélkül ártalmasak is lehetnek. Erről sokan megfeledkeznek, és úgy vélik, hogy a szűrőbetétek cseréjével eleget tesznek biztonságos használat követelményének. A víztisztítók azonban elég sokfélék, és a karbantartásuk összetett művelet, amit legalább 2-3 havonta egyszer ajánlott elvégeztetni. Ellenkező esetben a hatásuk az egészségre káros is lehet. Különösen, ha „takarékosan”, a gyártók által megadott használati időnél kissé később kerül sor a szűrő cseréjére, és elmarad az egyéb szerelvények tisztítási és fertőtlenítési művelete.
A szűrőcsere nem elég!
Az ivóvíztisztító otthoni kisberendezéseknek - az ivóvíz minőségére vonatkozó kormányrendelet szerint – rendelkezniük kell - ivóvíz biztonsági engedéllyel, ugyanis ezek helytelen használatuk esetén egészségi kockázatot jelentenek a használok számára. A legfőbb kockázatot a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrit képződés, az összes ásványi anyag - pl. a szervezet számára oly fontos kalcium és magnézium - túlzott csökkentése, és egyes anyagok - pl. az ezüst – vízbe kerülése jelentheti. A nem rendszeresen karbantartott ivóvíz tisztító készülékek ezért lehetnek károsak az egészségre. Az eltömődött szűrőbetétek, és az elhanyagolt készülékek pangó vize pedig a baktériumok elszaporodását idézhetik elő. Mivel az OTH a gyári - azaz nem használt - állapotban átadott berendezésekre ad engedélyt, használatuk teljes mértékben e készülékek tulajdonosainak felelőssége. Az OTH szerint 2-3 havonta érdemes cserélni a szűrőket, ellenkező esetben a szűrőn, illetve a műanyag szűrőkről leváló szerves anyagokon könnyen el tudnak szaporodni a különféle baktériumok, amelyekből azután bőven jut a „megszűrt” vízbe is. Hasonló egészségi kockázatot jelent a fordított ozmózissal működő készülék esetén az ionmentes víz fogyasztása, vagy ezüstözött aktív szénszűrőknél az ezüst használt vízbe kerülése. A karbantartás hiánya ezért rejt veszélyeket a víztisztítók használóira, amit nem is sejtenek, vagy a veszélyt alábecsülik.
Az aktív szén töltetű víztisztítók között vannak csapra szerelhető, mosogató alá tehető, illetve összetettebb, a bemenő vizet kezelő készülékek. A szénszűrő mellett mechanikai szűrőt és más vízkezelő töltetet, például vízlágyító gyantát vagy természetes ioncserélőt is tartalmazhatnak. Csökkentik a vízben lévő klór mennyiségét és minden más szerves anyagot is, illetve lágyítják a vizet. A baktériumok elszaporodását a készülékben ezüstözés, réz-cink ötvözetek, vagy gyártmányoktól függően UV-lámpa is gátolja.
A komolyabb készülékek esetén mindig a készülékeket gyártók karbantartási és szűrőcsere ajánlásai a mérvadók, de félévente legalább egyszer fertőtleníteni kell minden készüléket. Ezekből ilyenkor a pangó vizet is mindig ki kell folyatni és a fertőtlenítés is nagyon ajánlott.
Az összetettebb ozmózisos víztisztítók rendszerint kétféle szűrőt tartalmaznak: mechanikait, amely eltávolítja a szilárd lebegő részecskéket, és aktív-szén szűrőt, amely a klórt, és a szerves anyagokat szűri ki. A következő szűrő a RO-membrán, amelynek vízáteresztő képessége 0,0001 mikron nagyságú, így kiszűri a vízben lévő szinte összes fizikai és kémiai szennyezőanyagot, még a biológiailag aktív anyagokat is. A készülékhez tartozhat bakteriális védelmet biztosító UV-lámpa, ezüstözött aktív szén utószűrő és általában steril puffer-tartály is, mivel ez a tisztítási folyamat viszonylag lassú. Mivel az ilyen berendezések az emberi szervezet számára fontos anyagokat is kiszűrik, ezért az így kezelt víz sótartalmát úgynevezett visszasózó patron biztosítja, vagy a kezelt és kezeletlen víz megfelelő arányú keverésével biztosítják a gyártók. A visszasózó patronnál sajnos előfordulhat, hogy nem képes biztosítani az előírt minimális keménységet, illetve a vízkeveréses rendszernél az jelenthet problémát, hogy az eltávolítandó káros anyagok alacsonyabb arányban ugyan, de jelen lesznek a fogyasztható vízben.
Az ilyen összetett rendszerű készülék karbantartása ezért több fázisból áll; az elsőben az elő- és utószűrők szükséges cseréje, a második szakaszban pedig a RO membrán 2-4 évenkénti cseréje történik meg. Ez függ a membrán típusától, a készüléken átfolyatott víz mennyiségétől, és annak minőségétől. E közben ügyelni kell az egész rendszer fertőtlenítésére és biztonságos használatára.
Az egyszerűbb víztisztítók szűrőit ugyan könnyű kicserélni, ezeknél csak - az átfolyatott víz mennyiségétől függetlenül - a gyári javaslat szerinti használati időt kell betartani, és a külső burkolat belső átöblítését kell alaposan elvégezni. Az összetettebb vízszűrő készülékeknél azonban ezt a több fázisú munkát mindenkor szakemberre kel bízni, aki lépésről lépésre végzi el az alapos karbantartási műveleteket.
A karbantartást végző szakember először mindig a vízcsap tisztítását, fertőtlenítését végzi el. Ezután leüríti a puffer-tartályt, ha van, ellenőrzi a nyomásértéket, és a gyári adatoknak megfelelően állítja be az optimális értékre a készüléket. A szűrőket magába foglaló tartályokat is mindenkor fertőtleníti, és az egész víztisztítót alaposan átmossa. A szelepek megfelelő működését is ellenőrzi, fertőtleníti azokat. Végül ellenőrzi a szűrt víz minőségét is.
A víztisztító készülékek elhasználódott szűrőit veszélyes hulladéknak kell tekinteni, azok nem kerülhetnek a kommunális hulladékok közé.
