Az első és egyben legfontosabb kérdés
Hogy talajnedvesség vagy talajvíznyomás elleni szigetelést kell készítenünk. Az épületek jelentős részénél csak talajpára/talajnedvesség elleni szigetelés készül, kiegészítve a megfelelő lábazati szigeteléssel. Amennyiben a végleges padlószint a külső terepszint felett van minimum 30 cm-rel, akkor elegendő egy viszonylag egyszerűen kivitelezhető talajpára/talajnedvesség elleni szigetelés. Talajvíznyomás elleni szigetelésre akkor lehet csak szükség, ha a területen nagyon magas a talajvíz, vagy az épület vízátfolyásban helyezkedik majd el. Azt is tisztázni kell – figyelembe véve a helyszíni adottságokat –, hogy a szigetelést a pincefal külső falán vezetjük, vagy készül szigetelést tartó fal és ennek megfelelő teknőszigetelésre van szükség. Az alábbiakban a talajnedvesség elleni szigeteléssel foglalkozunk.
Talajnedvesség elleni szigeteléskor, ha a szigetelést a pincefal külső síkján vezetjük. Mindenképpen két ütemben végezzük a pinceszigetelést: első ütemben a vízszintes padlószigetelés készül, amit túl kell vezetni a pincefal külső síkján, majd a pincefal elkészülte után jöhet a függőleges szigetelés. Jellemzően egy réteg szigetelőanyagot alkalmazunk, ami lehet oxidbitumenes, modifikált bitumenes lemez, üvegszövet hordozójú elasztomerbitumenes (SBS) lemez vagy poliészter fátyol hordozójú elasztomerbitumenes lemez. Oxidbitumenes lemez használatakor mindenképp készül az aljzaton kellősítés, és arra kerül lánghegesztéssel két réteg lemez. A lemez az aljzathoz és egymáshoz is lánghegesztéssel rögzíthető. Korszerű modifikált (SBS) lemezek esetében is célszerű kellősíteni a felületet, de erre már csak 1 réteg lemez helyezendő. Az egy réteg alkalmazhatóságának feltétele, hogy megfelelő drénezéssel elvezetjük az esetleges rétegvizet a szigeteléstől, hiszen nem szabad az egy réteg vízszigetelő anyagot talajvíznyomásnak kitenni. A drénrendszer mindig a vízszigetelés síkja alatt van. A függőleges szigetelés elkészülte után kívülről felragasztható a szükséges hőszigetelés, majd elhelyezhető a drénlemez.
Amennyiben a talajnedvesség elleni szigetelés tartó falra kerül, akkor a szigetelés két munkafázisban, de egy ütemben végzendő. Először mindig a függőleges fal szigetelését kell elkészíteni – a fal felső részén kezdve, ha szükséges, állványról –, majd az állvány elbontása után a fal alsó részén folytatva. Ezt követően kerül sor a padló vízszigetelésére.
Bármely vonalvezetést is választjuk, néhány megfontolandó szabályt érdemes betartani:
– a szigetelés vonalát úgy válasszuk meg, hogy elkerüljük a felesleges áttöréseket a szigetelésen,
– amennyiben ez nem kerülhető el, akkor külön gondoskodni kell az áttörések megfelelő, egyedi szigeteléséről,
– a vonalvezetésbe eső minden sarkot, élt kerekítsünk le 6-8 cm átmérőjű körrel (ez lehet például habarcs),
– a felületi egyenetlenségeket szükség szerint le kell verni, kaparni, a nem kitöltött fugahézagot habarccsal be kell dörzsölni,
– a szigetelendő felületeket alapozóval mindig kellősíteni kell,
– a szigetelés felületét gondosan óvni kell a mechanikai sérülésektől,
– az elkészült szigetelést ne tegyük ki hónapokra a Nap károsító sugárzásának.
A jó szigetelés hosszú éveken keresztül megvédi az épületet, biztosítva a megfelelő körülményeket az épületben. Mivel utólagos javítása a legtöbb esetben nem vagy csak nagy költséggel lehetséges, célszerű kiemelt figyelmet fordítani az anyagok kiválasztására és a szakszerű kivitelezésre. Elkészítési költsége családi ház esetén alig 1-2 százaléka a teljes beruházási költségének.
forrás: Büsscher&Hoffmann