Az akku élettartamáról

2022-05-22 18:52:00 | Módosítva: 2022-05-22 18:53:17

Azzal már semmi újdonságot nem mondunk, hogy szerszámgépeink, kerti eszközeink és háztartási gépeink egyre nagyobb része akkumulátoros üzemeltetésű. Az akku nyújtotta korlátlan szabadság, az hogy csak felemeljük a gépet, használjuk, majd újra letesszük, az mindent megér. Akár szerszámgépekről, akár a kerti gépekről van szó, ma már mindegyiknek megvan az egyenértékű akkus változata, mely használatban verhetetlen. Egy gyenge pont van még, az akkumulátor, illetve annak élettartama.


Kíméletes töltés a hosszú élet titka

Az akkumulátorok fajtája eléggé leszűkült, ha otthoni használatra szánt eszközökről van szó. A régebbi NiCd akkuk jóformán teljesen kiszorultak a piacról, használatukat Európában jogszabályok is akadályozzák. Helyüket elfoglalták a NiMh – nikkel-metálhidrid – akkuk, és most már ezeket is gyakorlatilag kiszorítják a lítium akkuk. Az előbbiek talán még olcsóbbak, és vannak előnyös tulajdonságaik, de a könnyebb, nagyobb kapacitású, és sok más előnyös tulajdonsággal rendelkező lítiumos fajták teljes elterjedése megállíthatatlannak látszik.

Az akkuk élettartama nagyban függ a töltéstől, és itt nagyon sok hibával találkozunk a gyakorlatban. Sokszor még a készülékek gyártói sem figyelmeztetnek a rossz gyakorlatok elkerülésére. Leszögezhetjük, hogy a nikkeles akkumulátorok szeretik a teljesen feltöltött állapotot, és a teljes töltési-kimerítési ciklusú használatot. Az NiCd fajtáknál ugyan kevésbé, de a NiMh akkuk is hajlamosak a memória effektusra, emiatt nem szeretik a rátöltést. Ha ez néha elkerülhetetlen, akkor is ajánlatos utána teljes ciklust végigcsinálni velük.



Van olyan nikkeles akkuval szerelt készülékünk (rádió), ami kijelzi a töltöttségi szintet, és ha az túlságosan alacsony, akkor lekapcsolja a készüléket. Ez után lehet teljesen feltölteni. Ez a készülék több mint 10 éve hibátlanul működik, és akkuja a legkisebb elgyengülést sem mutatja. Legyen egy ellenpélda is; szintén NiMh akkuval szerelt porszívó, melyet saját dokkolóján kell tárolni, ahonnan folyamatos töltést kap. Rövid használatok, aztán vissza a dokkolóra. Nos, a készülék – pontosabban az akkuja – 3 évet sem bírt ki, a végén már csak halkan nyöszörög, de eredeti feladatára alkalmatlan.

A 18 V-os akkucsomag lecserélése pedig egy új készülék árával vetekszik – V-onként kb. 1000 Ft-tal lehet számolni –, így nem éri meg. A magyarázatnak pedig két fontos eleme van. Az egyik a folytonos rátöltés, a másik pedig töltőn tárolás, a folyamatos csepptöltés, ami ezeknek az akkuknak nem tesz jót.

Bizonyos szempontból hasonló a helyzet a lítium akkuknál is. Abból a szempontból mindenképpen jobb a helyzet, hogy ez a fajta nem érzékeny a rátöltésre, és nincs memória effektusa sem, így bármikor rátehetjük a töltőre. Két dolgot azonban lítium akku sem szeret.


A mélykisülés, vagyis a teljes lemerítés gyakorlatilag megöli az akkut. A készülékek rendszerint vannak olyan intelligensek, hogy használat közben nem engedik az akkut a teljes kimerülésig használni, a kritikus szintnél lekapcsolják a gépet. Viszont sajnos létre tudjuk hozni a teljes kisütést azzal, hogy a lemerült készüléket hónapokra magára – töltés nélkül – hagyjuk, és amikor újra használatba vennénk, akkor már nem fogadja el a töltést, az akku menthetetlen.

Erre is van két gyakorlati példánk. Két teljesen egyforma, kitűnő márkájú fúrócsavarozó közül az egyik rendszeres – mondjuk havi legalább egyszeres – használatban van, és ha az akku jelzi a kimerülést, akkor feltöltésre kerül. Ez a szerszámgép kb. 8 éve hibátlan. Ikertestvére azonban nagyon ritkán volt használva, és eltelt egy egész év is, hogy töltőre került volna. Amikor ez mégis megtörtént, akkor az akku már nem fogadta a töltést, tönkrement.


De még egy üzemmódot nem szeret a lítiumos akku sem, a „fúlra töltést” és a töltőn tárolást. Telefonjaink akkui közötti nagy különbségek is mutatják, hogy az egyik 4-5 évig is elfogadhatóan üzemel, a másik pedig már két év után is órákat bír csak ki. A szakirodalom elég egységes abban, hogy a lítium akkukat inkább rendszeresen töltsük, bátran töltsünk rá 30% és 80% között, hiszen a rátöltésre nem érzékeny. A teljesen feltöltött állapotot már kevésbé szereti, különösen akkor, ha az tartósan fennáll. Ez leginkább akkor jön létre, amikor a készüléket a töltőn tároljuk, pl. a porszívót a töltős dokkolóján tartjuk, vagy telefonunkat kikapcsoljuk, és egész éjszaka a töltőn tartjuk. Ilyenkor még esélyes sincs a készüléknek, hogy egy kicsit legalább veszítsen a töltéséből, mert a töltő azonnal pótolja a hiányt, és visszaállítja a 100%-ot. Szokták mondani, hogy ez olyan, mint egy folyamatosan túlfújt luftballon, ami előbb-utóbb kidurran.

Hiába kapunk tehát a rúdporszívónkhoz fali dokkolót, amibe fixen be van vezetve a töltőkábel, amikor a készülék jelzi, hogy fel van töltve, akkor kapcsoljuk le a töltőről az áramot, és ne kínozzuk tovább az akkut. Ne hagyjuk a telefont egész éjszaka a töltőn, pláne nem kikapcsolt állapotban. Ne használjuk a laptopot sem úgy, mint a hálózati számítógépet, hogy tulajdonképpen állandóan áram alatt van, éjjel-nappal! Ha az akku már gyengécske, akkor is néha dolgoztassuk meg – működtessük a laptopot hálózat nélkül – és üzemen kívül ne tartsuk rajta a töltő adaptert. Ha pedig az akku már teljesen használhatatlan, akkor inkább vegyük ki a készülékből, és csak hálózatról üzemeltessük a laptopot.

A telefonok akkuja

Az lenne az optimális üzemmód, ha töltöttségük valahol 30% és 80% között ingadozna. Ezt azonban nem könnyű a gyakorlatban megoldani, hiszen nem tudunk töltés közben a készülék mellett ülni. Vannak applikációk, amelyek próbálják automatikussá tenni ezt az üzemmódot, de a gyakorlatban nem nagyon válnak be. Nagyon dicsérnek egy Battery Charge Limit nevű programot, de ezzel meg az a baj, hogy csak rootolt telefonnal működik. Néhány gyártó épít be a készülékeibe intelligens töltés szabályozást (Huawei, iPhone, Sony, OnePlus), más márkáknál viszont elmarad ez a funkció.


A legtökéletesebb megoldásnak a Chargie nevű „okoskütyü” tűnik, amely a töltő adapterébe van dugva, és bluetooth-os kapcsolatot tart a telefonnal. Ezen keresztül figyeli a töltöttségi szintet, és ha elérte a beállított – mondjuk 80% - értéket, akkor leveszi a töltést. Ennek a készüléknek csak egy hátráya van; meglehetősen drága.


Telefon, laptop, vagy bármilyen szerszámgép folyamatos túltöltését megakadályozhatjuk egy okoskonnektorral is, amelyen némi töltési tapasztalat után beállíthatjuk, mennyi ideig adjon áramot a töltőadapternek. Ha tudjuk, hogy készülékünk két óra alatt teljesen feltöltődik, akkor állítsuk be a konnektoron ezt az időt, és utána magától lekapcsolódik a töltőáram. Ha valakinek van még otthon hagyományos kapcsolós konnektora, akkor azt is használhatja erre a célra. Vannak olyan applikációk a telefonra, amelyek arra ugyan nem képesek, hogy lekapcsolják a töltést egy bizonyos töltöttségi szint felett, de egy hangjelzéssel jelezni tudják, amikor a készülék eléri ezt az értéket. Ekkor már csak ki kell húznunk a töltőt!

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-9634/Az_akku_elettartamarol