A vízórák általában a vezetékszakasz azon helyeire kerültek, ahol utólagos
beszerelésük a legegyszerűbben volt megoldható. Ezért a legtöbbjüket általában
a csaptelepek elé, pontosabban közvetlenül a szakaszoló csapok mögé, falon kívül,
különféle menetes csőidomokat használva szerelték fel a mesterek (1). Ezért
nem esztétikusak, és elrejtésük sem mondható könnyű feladatnak. Ehhez ugyanis
olyan burkolat kell, amely szükség esetén - vízszivárgás, csőrepedés, vagy csapjavítás
- gyorsan leemelhető, és a szakaszolócsap elzárásával gyorsan lezárható az adott
csőszakasz. Az óráról pedig a vízfogyasztás a burkolat leemelése nélkül is leolvasható.
Egy csempézett felületű doboz, amely elrejti a csőkötéseket, és a mérőóra átlátszó
buráját is látni hagyja, már kielégítő megoldásnak mondható. Végső megoldást
azonban a közvetlen helyi adottságok meghatározó módon befolyásolhatják, ezért
többnyire egyedi méretezésű burkolatokat kell kialakítanunk a saját otthonunkban.
A bemutatott burkolatok minták, méreteik ennek megfelelően változhatnak.
Először
is azt kell eldöntenünk, hogy a leendő burkolat belső méretei mekkorák legyenek.
Mivel a csőkötéseket általában nehéz megmozdítani, s nem is nagyon ajánlott,
a szerelvényt egyszerű dobozokkal célszerű lefedni. Arra azonban ügyeljünk,
hogy a helyigényüket a lehető legszűkebbre válasszuk, hogy a burkolat ne legyen
túl ormótlan. A vízóra átmérője és a szakaszolócsap magassága meghatározó, ezért
elsődlegesen ezek helyigényéhez kell igazodnunk (2). A téglatest forma egyszerűen
kialakítható, ezért lehetőleg ezt alkalmazzuk, mert a módosítások jelentősen
megnehezíthetik a munkánkat. Célszerű egy mérethelyes, háromnézetű vázlatot
készíteni a szerelvényről, a leendő burkolatról is, hogy utána már ne érhessen
bennünket meglepetés a méreteket illetően.
Elegáns megoldás, ha épületgépészeti csatornából alakítjuk ki a burkolatot,
ám ez csak akkor lehetséges, ha az óra mellett nincs vezeték (3), mert akkor
a 100 mm széles és 60 mm magas csatorna elem szűk lenne a szerelvény lefedéséhez.
E megoldás további hátránya, hogy a 2 m hosszú PVC csatornaelemek drágák, e
mellett jelentős mennyiségű anyag is a nyakunkon marad. Ha viszont több helyre
is alkalmazhatunk ilyen burkolatot, akkor érdemes ezt a megoldást választanunk.
Az ilyen vízóraburkolatoknál ugyanis csak a vezetékek fészkét kell kivágnunk
a falra kerülő és méretre vágott csatornaaljból, és ezt követően a darabot kétoldalas
ragasztószalaggal máris a csempére rögzíthetjük.
A
ráhagyással leszabott takarócsatorna fedőlapjába ezt követően marjunk a vízóra
fedeléhez igazodó nyílást. A 65 mm-es órafedélhez tartozó kör alakú nyílás közel
kerül a szélekhez, ezért megfontoltan alakítsuk ki, és a fedelet csak ezt követően,
a helyére illesztve, hosszát pontosan bejelölve vágjuk méretre. Az elzáró csap
gombja általában nem fér el a burkolat alatt, így ennek is megfelelő méretű
nyílást kell vágnunk a fedélbe. A burkolat végzáró elemeiként a fedélből levágott
darabját használjuk, s ezeket ragasszuk az U-idomba. Az épületgépészeti csatorna
tehát e célra is használható, de csak ideálisan szerelt vezeték esetén, és jelentős
maradékkal számolva.
Vannak szerencsétlenebb módon felszerelt vízórák, amelyeknél az előbbi burkolat
nem kivitelezhető. Ilyen esetekben munkaigényesebb tokot kell készítenünk. Alapja
egy 10 mm-es MDF lapokból összeerősített keret, amelyet a tetejére ragasztott
3-5 mm-es farostlemez fed le alapburkolatként.
A
munkát tehát a keret összeállításával kezdjük el. Belső méreteit úgy határozzuk
meg, hogy leemeléskor ne ütközzön sehol a csőszerelvénybe (4). Következő lépésben
farostlemezből szabjuk ki a fedőlapot, és ragasszuk a keretre. Ha festett falra
kerül a takaró burkolat, akkor a sima-, ha csempelapokkal lesz borítva, akkor
a szitás oldalával ragasszuk majd a keretre.
A fedőlapba a vízóra fedelénél 2 mm-rel nagyobb szabályos kör alakú nyílást
kell vágnunk. Pontos helyét az ideiglenesen falra szorított doboz elhúzott fedőlapján,
az óra középpontjának meghosszabbított vonala és ugyanennek a doboz élétől mért
távolsága alapján határozzuk meg. A szükséges nyílást lyukfűrészgéppel vágjuk
ki. A ragasztásokhoz célszerű diszperziós faragasztót használni. A doboz éleit
ezt követően síkban csiszoljuk össze.
Ha a doboz kerámialap burkolatot kap, akkor az élek lekerekítettségét műanyag
csempeszegélyekből leszabott darabokkal adhatjuk meg. Először vágjunk le a doboz
oldalmagasságával azonos darabokat. A szegélyek rögzítéséhez ragasztópisztolyt
használjunk, és az alóluk kitüremlő ragasztót azonnal simítsuk le. Először a
két keskeny homloklapot ragasszuk fel a dobozra, majd oldaléleikre ragasszuk
fel a sarok lekerekítését adó műanyag szegélyeket. Az oldalburkolatot alkotó
darabok vágott élét csiszolással koptassuk egyenesre és simára, majd mindegyiket
ragasszuk a doboz oldalára.
Itt
említjük meg, hogy a csempeburkolat fugáit érdemes a dobozon is "folytonossá
tenni", így az utólagos burkolódoboz jobban belesimul a környezetébe. Ez
esetenként több pontos lapvágást és a lapok élcsiszolását igényli, de a darabolás
kerekes csempevágóval nem jelent különösebb nehézséget, a csiszolás pedig nem
okoz jelentős pluszmunkát. A megfelelő méretűre vágott kerámialapok vágott élét
mindenkor sík lapra ragasztott durva csiszolóvászonnal koptassuk egyenesre (5),
élüket alul ferde szögben kissé csiszoljuk "alá".
A kerámialapokat előbb a doboz rövidebb oldalaira, a szegélyidomok közé ragasszuk
fel. A ragasztó vékonyágyazású csemperagasztó legyen, amit fogazott simítólappal
egyenletesen kenjünk fel az alapra, és ebbe nyomjuk bele erősen a csempedarabot.
Ezután a két hosszabb oldal csempelapjait is szabjuk méretre, és hasonló módon,
ragasztóba ágyazva rögzítsük a helyükre. Vigyázzunk,
e felületeken a műanyagszegélynél csak alig vastagabban kell a ragasztót felsimítanunk.
Ha viszont a szegélyeknek 2 mm mély aljazást vésünk az alapburkolatba, akkor
a lapokat ragasztópisztollyal is szilárdan rögzíthetjük (6). Ez esetben előbb
átlósan kinyomott ragasztóba nyomjuk bele őket, majd az oldalaik mellé nyomott
ragasztóval töltsük ki az élek mentén levő hézagokat.
Következhet a felső burkolat csempézése. Ezt megelőzően erre a lapra előbb ragasszunk
gérbe vágott szegélyidomot, amit ragasztópisztollyal erősítsünk a farostlemezre.
E szegélydarabokat is célszerű aljazásba ragasztani, és akkor a csempelapokat
itt is ragasztópisztolyt használva gyorsan rögzíthetjük. Szabjuk tehát méretre
a kerámialapokat, majd a dobozról jelöljük át a vízóra nyílását. A lyukat csempemaróval
marjuk ki a kerámialapokból (7), és csak ezt követően ragasszuk a szegély élei
közé.
A
lyuk élét csiszolóvászonnal, vagy fúrógépbe fogott csapos köszörűkővel igazítsuk
szabályosan kör alakúra (8), és ha szükséges, marjuk ki a flexibilis bekötőcső
csatlakoztatásához szükséges nyílást is. (A mintaburkolat vége azért csapott,
mert túlságosan otrombán hatott volna a mosdó alatt testes méretei miatt.) A
felragasztott csempelapok hézagait fugázóanyaggal tüntessük el. A kész dobozt
két, a falburkolatra csavarozott léc fogja, amelyek egyben a pontos helyét is
meghatározzák, és szoros illesztésük miatt a szerelvényt rejtő dobozt is kellően
rögzítik (9).
Mint már említettük szinte nincsen két egyforma helyzet, ám ha az elrejtendő
szerelvény ún. belső sarokhoz közel van, akkor az egyik oldallapját a fallal
helyettesíthetjük. Így akár kis polcként is funkcionálhat. Csempével csak akkor
szükséges burkolni a dobozokat, ha az alapfelület is csempézett. Festett falnál
erre nincs szükség, a dobozt glettelés után az azonos színű falfestékkel többször
átkenve, nem lesz túl szembetűnő, és jótékonyan eltakarja a csupasz csőszerelvényt.
Vízóra burokban
A vízórák szinte a vízdíjak bevezetésével egyidőben jelentek meg, és ma már minden korszerű otthon megszokott mérőeszközei. Ám a régebben beépített, falonkívüli vízórák szerelvényei magukon viselik az akkori szerelési színvonalat, ezért a küllemüket célszerű lenne "elkendőzni". Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezt miként oldhatjuk meg saját magunk, az otromba, öntött csőszerelvények igényesebbre cserélése nélkül. Erre az utólag kialakított burkolatok mondhatók kézenfekvő megoldásnak, és az alábbiakban ennek néhány módozatát mutatjuk be.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Vízórák veszélyben
A hosszan elhúzódó ősz sok ingatlantulajdonos éberségét elaltatta, és a folyamatos figyelmeztetések ellenére is folyamatosan érkeznek bejelentések elfagyott mérőkről a vízszolgáltatókhoz. Bár a...
Locsolási vízmérővel gazdaságosabb a kertöntözés
Egy szépen gondozott kert ápolása a nyári, száraz időszakban sok vizet igényel. Ahhoz, hogy növényeink valóban kertünk díszei legyenek, s pázsitunk még a nyár legmelegebb napjain is üde zöld...