Ahol kultusza van a csigaételeknek
Spanyolországban régészeti leletek bizonyítják, hogy körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt a paleolit kori emberek kezdtek csigát enni. A francia konyhában napjainkban is a házukba visszatöltve tálalják a fokhagymás vajjal, vagy borban főtt, és mártással készült ételt. Hazánkban ugyan nem elterjedt a fogyasztása, de múlt század eleji-közepi szakácskönyvekben több receptben is szerepel az éti csiga. Magyarországon nem csak úri különlegességnek számított, a pásztor-ételek között is népszerű volt az éti csigákból készült pörkölt. Az éticsiga gyűjtését már régóta szabályozzák, aminek oka, hogy védett állatról van szó, ennek ellenére április 1. és június 15. között a 30 milliméternél nagyobb átmérőjű példányok gyűjthetők. Az országosan összesen begyűjthető mennyiség is szabályozott, maximalizált. Átlagosan 60 darab csigából lesz egy kilogramm tiszta hús.
Az éti csiga (Helixpomatia) az inkább gyűjtött faj, ám ennek egy közeli rokonát a mediterrán csigát (Helixaspersa) tenyésztik is sokfelé a világon. Hazánkban is voltak többször fellángolások a csigatenyésztéssel kapcsolatban, de e próbálkozásokból nem lett hosszú távú eredmény.
A közvélekedésben nem túl népszerű a csiga, hiszen úgy tartják: „a szegény ember szedi, a gazdag eszi”. Táplálkozás-élettani szempontból a csigahús kedvező, mert könnyen emészthető, és jól fűszerezhető. A csigahús kimagaslóan egészséges élelmiszer, fehérjetartalma 16, zsírtartalma mindössze egy százalék körüli. A hús aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély és légzőszervi betegségek gyógyítására is.
A tenyésztők helyzetén sokat rontott a vírus
A francia csigatenyésztők számára az elmúlt évek nagyon rosszul alakultak. A koronavírus-válság miatt a turisták hiánya és az éttermek bezárása már év közben is jelentős visszaesést eredményezett a fogyasztásban, és a karácsonyi vásárok is leálltak, ami szintén rosszat tett az ágazatnak. Az ehető szárazföldi csigákból készült fogások hagyományosan az év végi ünnepi asztalokra kerülnek Franciaországban, emiatt a csigatenyésztők általában novemberben realizálják éves bevételeik 70 százalékát. Franciaországban körülbelül 400 csigatenyésztő időzíti a termelését a szezonális piacra.
Nem növény, mégis öntözést igényel
A csigatenyésztő gazdaságok eléggé eltérnek más állattenyésztéssel foglalkozó farmoktól, és még az állattenyésztő telepekre jellemző hangok sem szűrődnek ki ezekből, lévén a csiga lassú és csendes állat. A Nap elől a nedves fakeretek, árnyékolók alá húzódva élnek a puhatestűek a kertszerűen kialakított zöld területen. Itt a takarmánysaláta mellett káposztát, sárgarépát, almát és görögdinnyét is kapnak alkalmanként az állatok. Az etetésen kívül más tenyésztett állatoktól eltérően fontos a csigák naponta történő öntözése is, ugyanis a nedves helyeket kedvelik. Másik oka ennek, hogy amelyik levélen már „csíkot hagyott” egyszer a csiga, arra nem csúszik rá még egyszer, tehát az öntözés a növényi táplálékok lemosása miatt is fontos. Az éticsiga télen és a forró nyári napokon „dermedt” állapotba merül, ilyenkor meszes burkot von maga köré.
