Az épületeket és vagyontárgyakat ért villámcsapások a hazai biztosítótársaságok adatai szerint a nem megfelelő villámvédelem, vagy a villámvédelem hiánya miatt évente több százmillió forint villámkárt okoznak! Ennél sokkal jelentősebbek azok a pótolhatatlan villámkárok, melyeket a másodlagos villámhatások okoznak, és sokszor pénzben ki sem fejezhetőek.
Nagy energiájú villamos ív
A villám leegyszerűsítve nagy energiájú villamos ívnek tekinthető, amely rövid ideig (legfeljebb a másodperc ezredrészéig) létezik. Eközben az ívben folyó nagy áramok hatására erős elektromágneses erőtér keletkezik, és az ív néhány centiméteres környezete több ezer fokra hevül. Ha a villám egy kéménybe csap, a kémény valószínűleg szétrobban, ugyanis a kémény téglái magukba szívják zivataros időben az esővizet, amely a nagy hő hatására hirtelen elforr, és ez a heves reakció szétrobbantja a kéményt. A tető pedig anyagától függően akár meg is gyulladhat. A köznapi beszédben csak villámhárítóként emlegetett szerkezet ennek a jelenségnek a megakadályozására alkalmas lehet. Mivel a villámvédelmi rendszer feladata éppen az, hogy közvetlen villámcsapás esetén megóvja az épületet – egyebek mellett – a tűz keletkezésétől, ezért villámcsapás hatására tűzeset szinte csak a villámvédelemmel nem rendelkező épületek között fordul elő, amelyek körében jelentős részt képviselnek a családi házak.
A villámoknak van a tűznél kevésbé „látványos”, de azért sok bosszúságot (és kárt) okozó hatása is: a túlfeszültség, a villámok másodlagos hatása. Az egyik leggyengébb pont a kazánok vezérlő elektronikája, mely túlfeszültségekre igen érzékeny berendezés. De villámcsapásoktól könnyen tönkre mehet a turbós kazánok ventilátor motorja, valamint az érzékenyebb eszközök, a gázszelep váltószelep stb. Sajnos a gázkazánok esetében nem elég csak pusztán elektromosan védeni a berendezést. A kémény, az égéstermék elvezetők is potenciális veszélyforrások lehetnek a villámáram készülékbe vezetésére, miközben maradandó károsodást szenvednek.
Már a laikusok nagy része is tudja, hogy a korábban alkalmazott egyszerű védelmi intézkedés, a készülékek „kihúzása a konnektorból” egyre kevésbé hatásos. A háztartási készülékek jelentős része – a kazántól a mosogatógépig – nem választható le így a hálózatról. Más részüktől – pl. telekommunikációs és számítástechnikai eszközöktől, vagyonvédelmi rendszerektől – pedig folyamatos működést várunk el, ezért nem szívesen szakítjuk meg vezetékes hálózati kapcsolatukat akkor sem, ha erre elméletileg lenne lehetőségünk. Éppen ezért túlfeszültség levezetőt kell beépítenünk. A készülékek jellegéből fakadóan elfogadható, ha a családi ház túlfeszültség-védelmének kiépítése a MEE-MABISZ ajánlás alapján tervek nélkül, de hozzáértő szakember bevonásával kiépíthető. A kisfeszültségű (230 V-os „erősáramú”) hálózaton a kiépítést egyértelműen villanyszerelőre kell bízni, az áramütés veszélye miatt. Azért is villamos szakembert kell igénybe venni ehhez, mert a túlfeszültség-védelmi eszközök csak akkor működnek megbízhatóan, ha a földelő-rendszer állapota megfelelő – a túlfeszültség-védelem kiépítésének tehát a földelő-rendszer ellenőrzése, esetleg javítása is részét képezi. Védelmi eszközök beépítésére a vezetékes telekommunikációs (TV, Internet, telefon) hálózatokon is szükség van. Ezek esetében az áramütés veszélye nem áll fenn, mivel azonban a védelmi eszközök fizikai paraméterei befolyásolják a jelátvitel minőségét, ezek kiválasztásához és beépítéséhez is célszerű szakember segítségét kérni. A szakszerűen beépített védelmi eszközök évekig (a tapasztalat szerint legalább 10-15 évig) képesek a védelem feladatát ellátni, mielőtt cseréjük lenne szükséges.
