Fa az örök klasszikus

A faanyagok felhasználása a középkorban érte el csúcspontját. A várfalak között helyszűke volt, ezért kénytelenek voltak elődeink elkezdeni felfelé építkezni, amire a faváz jó megoldásnak bizonyult. A malomipar és a hajózás felfutása is növelte a faanyagok iránti keresletet. A középkorban tehát egyre nőtt az igény a fára, majd később a műanyagok és más alternatívák terjedése miatt mennyiségileg csökkent a kereslet rá, de jó tulajdonságainak köszönhetően még mindig lényeges és megkerülhetetlen építési alapanyag.

Számos előnyös tulajdonság

A fa sok előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Egységnyi térfogatához tartozó tömege több más építőanyaghoz képest kicsi. Kis tömege ellenére a nyomó-, húzó- és hajlítószilárdsága nagy. Kitűnő a hőszigetelő képessége, levegővel töltött sejtszerkezete miatt kevéssé vezeti el a meleget. A hőtágulása is minimális, ami kifejezetten előnyös, mert a fából készült szerkezetekben a hőmérséklet változása miatt nem jelentkeznek nagyobb feszültségek.

A pára ellen is felveszi a harcot

Sokan tapasztalták – főleg a műanyag nyílászárók divatba jöttekor –, hogy miután a fa ablakokat műanyagra cserélték, penészedés indult meg a lakásban. Ennek a hátránynak a fő oka ugyanaz lehetett, ami a csere előnye. A műanyag nyílászáróknak (profi munka esetén) sokkal jobb az illesztése, nem szellőzik a réseken (amik nincsenek), így jobban bent tartja a meleg levegőt, ami jó a fűtésköltség megtakarítása szempontjából. De a párás levegőt is bent tartja, ami bizonyos mérték felett nem jó a lakás páratelítettsége és penészedési veszély miatt.

A fa nem csak az illesztési rések miatt tudja a párát szabályozni. Képes felvenni a levegő nedvességtartalmát, ha az magas, és ez fordítva is igaz; ha a levegő túl száraz, akkor a fa képes a sejtfalaiban lévő nedvességet leadni, egy egyensúlyi állapot kialakulásáig. Tehát egy lambériázott tetőtér, vagy egy fabútorokkal berendezett szoba páratartalma sokkal kiegyenlítettebb lesz e pufferhatás miatt, mint egy olyan szobáé, melyben nincsenek fából készült bútorok. A fa könnyen megmunkálható, sokkal könnyebben, mint a kő, vagy a fém. További előnye, hogy akár többször is felhasználható. Erre jó példa, hogy a bontásra ítélt házak faszerkezeti elemei sokszor egy másik építményben, vagy egy bútor képében élnek tovább. A fa az megújuló erőforrásnak tekinthető abban az esetben, ha az ipari célból kivágott fákat új erdők telepítésével visszapótolják.

Sok egyéb anyaggal ellentétben a fa előállításához nem szükséges fosszilis energia, épp ellenkezőleg, addig, amíg egy facsemete megnő, és faanyaggá válik, növekedése közben csökkenti az üvegházhatást is, mivel szén-dioxidot használ fel táplálkozása során, s közben oxigént termel. A fafelületek természetes mintázata rajzolata természet-közelivé, otthonossá teszi azt a helyiséget, amibe beépítik.

Sokféle fa, sok lehetőség

Puhafának azokat a fákat nevezik, amelyek egyszerűbb eszközökkel, például faragókéssel is könnyedén megmunkálhatók, ilyen például a fenyőfélék többsége. A másik típust a keményfák alkotják – esetükben már nagyobb erőfeszítés szükséges a megmunkáláshoz. Ilyen a fenyők közül kivételt képező vörösfenyő, vagy a hársfa, nyírfa is, sok más mellett.

Puhafák alkalmazása beltérben jó megoldást jelent, ám kültéren, időjárásnak kitett helyeken a csapadék, UV, hőmérséklet-ingadozás, vagy a szél szárító hatása miatt inkább a keményfák felhasználása az ajánlott. A felhasználás során érdemes ismerni az egyes fafajok pontos tulajdonságait, melyek építőipari szempontból fontosak lehetnek. Egyeseknek nagyobb a teherbírása, mások könnyen vetemednek – ez befolyásolja az alkalmazási lehetőségeket. Amennyiben a fa látható helyen lesz, nem pedig takarásban beépítve, akkor a mintázata, színe is fontos a dekorációs cél miatt. Fajonként eltérő lehet a faanyagok fényezhetősége, pácolhatósága.

Fűrészáru, az építkezési fa

Fűrészárunak nevezzük azokat a gerendákat, deszkákat, léceket, amelyek egész fatörzsek vagy rönkök hosszirányú eldarabolásával, keresztvágásával, szükség esetén forgácsolással, csiszolással készülnek. A kereskedelemben szabványméretre vágott fűrészáruk képezik a választékokat, de egyedi igények alapján is legyártathatók fűrészáruk. Alapanyaguk többnyire fenyő, de más is lehet.

A faanyag érdekes alapanyag...

...hiszen egy élőlényről beszélünk, már addig, ameddig kifejlődik. A fatörzs felépítése úgy lett „kitalálva”, hogy a növény élete során abban szállítja a vizet és a tápanyagokat a gyökér és a lombkoronát alkotó levelek között. Egy fa kivágását követően a faanyag nagyobb nedvességtartalommal rendelkezik eleinte, mint ami optimális az építőipari felhasználás szempontjából. A nedvességtartalom egyik része a sejtekben, másik a sejtek között, „szabad víz” formában található, utóbbi viszonylag könnyen eltávolítható szárítással és préseléssel.

A beépítés után keletkező repedéseket a sejtfalban elzárt, kötött víz okozza. Ez a cellulózkötegek felületén elhelyezkedő mikroszkopikus üregekben, valamint a sejtfalban található víz jóval nehezebben távozik, mint a szabad víz, tehát az ebből eredő hibák is később válnak láthatóvá. Ha a fa teljes nedvességtartalma 30 százalék alá csökken, akkor már csak a kötött víz van jelen benne, ám ez még jelentősen befolyásolja a fa műszaki paramétereit, a méretét és a tartószilárdságát is. Ennek a mennyisége függ a környezeti páratartalomtól, és időben is változik. A légszáraz faanyag nedvességtartalma 12-18 százalékos. Az ilyen mértékű nedvességtartalom a magyarországi normál klimatikus körülmények mellett, cseppfolyós vízzel nem érintkezve, kültéren vagy külső-belső tér határán beépített faanyagokra jellemző.