Mosdó korszerűsítése

Első dolgunk volt, hogy megfelelő mosdókagylót válasszunk. A kínálat elbizonytalanítóan bőséges, ám mivel megfizethető áron szerettük volna megúszni a cserét, így eléggé beszűkültek a választási lehetőségeink. Aztán meg ott volt a kagyló felerősítésének kérdése. Elég erős-e a fal, elbírja-e a dübeles felfogócsavarra ható feszítő erőt. Ha nem, akkor láb is kell a kagyló alá. Azt viszont nem látnánk szívesen a takarítás miatt, hiszen a fajansz lábak nem simulnak teljesen a falhoz. Különben is elég sokba kerülnek.
A szifon milyensége sem lényegtelen. A műanyag szóba sem jöhet, bár igen olcsó, végül egy középkategóriás kagyló, krómozott burás Kludi szifon, és meleg víz híján egyszerű csaptelep mellett döntöttünk, s mindezt gyorsan sikerült be is szereznünk a felfogó csavarkészlettel (1) együtt. Balgán azt hittük, hogy egy délután elég lesz a cseréhez, amit természetesen magunk fogunk elvégezni. Nos, kicsit tovább tartott a munka. Első fázisban a régi mosdótól és konzoljaitól kellett megszabadítani a falfelületet. Elzártuk a sarokszelepet, és lehajtottuk a flexibilis bekötőcsövet a vízóráról. A szerelést a szifonburára csatlakozó kifolyócsőnél folytattuk. Amint azonban megpróbáltuk a régi szifon többször lemázolt hollandiját meglazítani, vele együtt kicsavarodott a bekötőcső toldata is (2). "Most már mindegy" jeligére azért sikerült lehajtani a csatlakoztató anyát az ólom csőcsonkkal(!) együtt, de a búra szerelvényével már nem is bajlódtunk. A kagylót leemeltük a konzolról, majd annak a leszereléséhez láttunk. Először is kenőspray-t spricceltünk a feje alá, mert gyanítottuk, hogy az öntvényre rozsdásodott. Meg is ütögettük, s ezt követően megpróbáltuk meglazítani. Kínkeservesen, nagy erővel, lassan mozdítva sikerült csak a csavarokat megmozdítani, majd kihajtani, és a két ronda konzolnak végre búcsút mondhattunk.
Figyelmünket a lefolyócső maradványára összpontosítottuk. A falból ugyanis egy toldott PVC-cső állt ki, amelynek szemmel láthatólag nagyobb volt az átmérője, mint az új szifon csöve, és ólomcső darab is volt benne. Ezt kitekertük belőle, így 45 mm-es lett a belső átmérője. A megoldás kézenfekvő, szűkítő idommal kell csatlakoztatni az új lefolyócsövet a belsejébe. Csakhogy ez meg így kiáll majd a falból, a szifon falirózsája pedig a levegőbe kerül. Végül úgy döntöttünk, hogy a fal síkjáig levágjuk a lefolyó műanyagcsonkját, és ebbe csatlakoztatjuk a műanyag szűkítő idom elülső részét. Szerencsére ennek a nyaka illett a lefolyócső nyílásába. A felesleges részt egy kis Dremel gép vágótárcsájával gyorsan leszabtuk (3), a maradványt pedig durva csapos köszörűvel a csempe síkjáig lemunkáltuk.
Most azonban újabb problémánk adódott, ugyanis a beépítendő csatlakozócső pereme is kiállt a falból, és az erre csatlakozó falirózsa alatt 5 mm széles hézag maradt. Ezt ablakszigetelő szilikon gumi idommal körbetekerve hézagoltuk ki, amelyet a szűkítő idom nyakára ragasztottunk, majd később fehér szilikon tömítővel elsimítva szándékoztunk vízhatlanítani. Nem igazán elegáns megoldás, de célravezető.
Következő lépésben a mosdókagyló felfogócsavarjainak a helyét kellett kijelölnünk. Kiindulásként a buraszifon kivezetésének középpontja és a kagyló hátfalának teteje közötti távolságot vettük alapul. A mosdó így az eredeti magasságánál 2 cm-el feljebb került, de ez nem zavaró. E vonalat vízmérték segítségével átjelöltük a csempére, majd visszamértük a csavarok lyukainak a peremtől mért távolságát. A lefolyó középpontjából kiindulva függőónnal jelöltük be a kagyló felezővonalát, majd a felerősítő lyukak helyét ettől kiindulva - a közöttük levő távolságot megfelezve - jelöltük a csempére a csavarok helyét, amelyeknek vízszintességét vízmértékkel ellenőriztük (4). A nagyméretű műanyag dübelek számára előbb egy kisebb keményfémlapkás fúróval fúrtunk elő, majd egy 14-es fúróval bővítettük a kívánt méretre mindkét lyukat (5).
A tiplit a helyükre ütöttük, és ezt követően már a dübelekbe hajthattuk a szilikonos zsírral bekent felfogócsavarokat (6). Szárukra felillesztettük a mosdókagylót, és a csavarok szárára húztuk a hüvelyes műanyagalátétet, végül anyákkal rögzítettük helyére a kagylót (7). Az ovális lyukak ugyan némi oldalirányú korrekciót lehetővé tesznek, de ez alig 15 mm. A pontos középre állításra a buraszifon bekötése miatt van szükség. A csaptelepet még a kagyló felcsavarozása előtt célszerű felszerelni a fészkébe, mert utólag már elég nehéz a csapot szorító anyát meghúzni. Az "O" gyűrűt és a fészkét szilikonos zsírral kentük be, mint ahogyan az összes menetes csatlakozást is, hogy szükség esetén könnyebb legyen később a megbontásuk. Miután a mosdó a falon kijelölt helyére került, a szifon vízleeresztő részét szereltük fel. A felső tányért szilikon tömítőmasszába ágyazva (8) nyomtuk a kagyló nyílásába, alsó gumitömítő tányérját pedig az alsó felfogó tárcsa peremébe igazítása után szorítottuk fel a szerelvényt összehúzó csavarral. Kihúztuk a krómozott leeresztőcsővet, és a peremanya meghúzásával szilárdan rögzítettük a leeresztő szerelvényre.
A buraszifon kifolyócsövének a magasságát a lefolyócsőhöz igazodó magasságba állítottuk, majd a csövet ennek megfelelő hosszúságúra vágtuk. A cső ugyanis 200 mm hosszúságú, nekünk viszont csak 180 mm hosszúra volt szükségünk. A leszabást percek alatt elvégeztük egy kis Dremel fúrógéppel meghajtott vágótárcsával (9). A sorjázást követően a csőre húztuk a kúpos gumi tömítőgyűrűt, mögé a peremanyát, majd a rozettát és ezt követően már a fali lefolyónyílásba nyomhattuk a bezsírozott lefolyócső végét. A rozettát a helyére szorítottuk, majd a csövet a buraszifonba illesztve, beállítva a peremanya meghúzásával rögzítettük (10). Ellenőriztük, hogy a csatlakoztatott szerelvények a helyükön vannak-e, a csavarokat és az anyákat meghúztuk-e.
Ezután már csak a vízóra kifolyó csonkjára kellett csavarnunk a csaptelep flexibilis bekötőcsövének az anyáját, és a víz megnyitásával ellenőrizhettük, nincs-e szivárgás. Némi igazítás után már csak a mosdókagyló felső és oldalsó peremének vízzárását kellett fehér szilikongumi tömítőanyag kinyomásával és elsimításával megteremtenünk (11), s ezt követően a mosdót már használatba vehettük.
A munka ugyan kissé szokatlan volt, de egyáltalán nem igényelte szakember közreműködését, s így ezt a költséget megtakarítottuk. A barkácsolóknak az ilyen munkáktól nem kell feltétlenül visszariadniuk, de fel kell készülniük a váratlanul felbukkanó kisebb nehézségekre, amelyeknek a megoldásához némi kreativitás is szükséges.