Ahol virágcserepekben, balkonládákban, dézsákban helyezzük el a növényeket ott e körülmények miatt intenzívebb odafigyelésre, gondozásra van szükségük, mint ha szabad földbe lennének kiültetve. Ennek oka, hogy minél nagyobb mennyiségű a talaj, annál jobban pufferolja, tompítja a kedvezőtlen környezeti hatásokat. Emellett szabad földön a növények gyökérzetének rendelkezésére álló hely is szinte korlátlan, a cserepes vagy dézsás tartáshoz képest. Szabad földben egy tök növény gyökere (ami egynyári, tehát nem évekig fejlesztgeti), ha minden darabkáját egymás mellé raknánk, 16 kilométer is kijönne belőle. Ebből következik, hogy egy ekkora, kiterjedt gyökérzettel rendelkező növény szárazság esetén is jó eséllyel jut nedvességhez a talaj mélyebb rétegeiből, vagy a tőtől távolabbi részekről. Ha ugyanezt a töknövényt egy dézsában termesztjük, akkor a gyökereinek a mérete, és a hely, amit elfoglalhatnak, valamint a talaj tömege és térfogata is korlátozott lesz.
A dézsában nevelt növény ezért sokkal jobban kiszolgáltatott az embernek, hiszen rendszeres öntözésre van szüksége az életben maradáshoz, gyökérzetének kis térbeli kiterjedése miatt is. Másik probléma, hogy a cserepes növények földje nyáron könnyen felmelegszik, erre szintén kisebb az esély szabad földben nevelt növények esetén. A túlzottan felmelegedő cserépben felmelegszik a föld is, abban pedig a gyökerek, és a növény jó esetben csak időszakosan, de a hő sokk tüneteit produkálja. Például lankadni kezdenek a levelei, mintha vízhiány lépne fel, még akkor is, ha a földje eközben nedves. Ezt a hő sokk okozza, hiába áll víz a rendelkezésére, annak szállítása zavart szenved, ezért látjuk a vízhiány tüneteit.
Ezeket vegyük figyelembe, amikor bármilyen növénytartóban tartjuk a növényeket. Ezeknek vannak korlátai, de előnyei is. Előnye, hogy a dézsás és cserepe növényeket áthelyezhetjük, ha épp útban vannak, vagy oda is rakhatjuk ideiglenesen ezeket, ahol díszíteni szeretnénk velük. A kisebb földtömeg miatt gyakrabban kell öntözni, de precízebben tudjuk a tápanyagellátást megoldani, hiszen a gyökerek egy helyre koncentrálódnak.
Eltolódó arányok
A balkonládákba ültetett egynyáriak esetén inkább nyár vége felé, a más cserepes növényeknél bármikor felléphet az a probléma – ha elmaradt az átültetés –, hogy a cserepük szinte gyökérrel van tömve, már szinte alig van föld az edényben. Ilyen helyzetben sokkal gyakrabban kell öntözni és tápoldatozni, és a növény megérett az átültetésre.
Jó esetben ültessük mindig nagyobb cserépbe a növényt, hogy a gyökerei köré tudjunk friss földet tenni. Ha a földlabdája laza, akkor óvatosan ütögessük ki a régi föld egy részét ebből, és némiképp megmetszhetjük a gyökereket is – ezzel is a fiatal gyökér növekedésének megindítására késztetve.
A tőosztással szaporítható növényeknél az is jó megoldás, ha átültetéskor a tőosztást is elvégezzük, így egyrészt több növényünk lesz, másrészt kevésbé lesznek a hajtások zsúfoltan, több teret kap a növény, nem konkurál saját magával.
Ha helyhiány miatt nincs mód nagyobb cserépbe ültetni, és a tőosztás sem megoldás, akkor szedjük ki a növényt a cserepéből, éles késsel faragjuk meg a földlabdát annyira, hogy alulra és köré legyen hely friss földet tenni, és ilyen módon helyezzük vissza ugyanabba a cserépbe. Ez nem a legideálisabb megoldás, de a semminél azért jobb.
Visszatérve az egynyáriakra, ezeket május közepén ültetjük ki szabadföldbe, amikor már nem kell számítani talajmenti fagyokra sem. Cserépbe, balkonládába ennél kicsit korábban is ültethetünk, ha azt nem a talajszintben hanem teraszon erkélykorláton, vagy főleg ha emeleti részen tartjuk, hiszen ez a tartásmód csökkenti a fagyveszély kockázatát.
Az egynyáriak, mint a nevük is mutatja, ősszel az első fagyokig fognak díszíteni, Ezeket tehát ennyi idő alatt szükségtelen átültetni, ám esetükben is fennáll az a probléma, hogy a gyökereik kissé túltöltik a balkonláda korlátai között rendelkezésre álló teret. Ezt onnan látjuk, hogy egyre gyakrabban lankadnak a vízhiánytól a növények, nyár végére akár napi többszöri öntözést is igényelhetnek akkor, ha túl kicsi edényzetet választottunk számukra. Ilyenkor a nagyobb alátét hozhat megoldást, amibe több víz fér, vagy vannak olyan öntözőeszközök, melyek egy kerámia tüskén keresztül egy csövön át egy befőttes üvegbe tett vízből juttatják folyamatosan a nedvességet a növényeknek. Ezek utazás idején is jó szolgálatot tesznek.
A cserépmérethez viszonyított túl nagy gyökértömeg nemcsak víz, hanem tápanyag ellátási zavarokat is okozhat. Ezt a növények levelének sárgulása jelzi általában. Ezt orvosolhatjuk úgy, hogy ekkortól, tekintettel a már nem ideális gyökér-levélzet arányra (kora őszre túl sok lesz a levél és kevés az azt ellátó gyökér) folyamatosan komplex tápoldattal öntözünk. Másik opció, hogy hosszú hatású gyanta burkolt műtrágyát juttatunk le a gyökerekhez (szúrunk egy lyukat és beleszórjuk). Ezek szabályozott tápanyag leadásúak, azaz csak akkor juttatnak a gyökereknek tápanyagot, ha van víz és megfelelő hőmérséklet. Ezekkel hosszabb távra megoldható a tápanyag utánpótlás.
Amikor faiskolában látunk kicsi konténeredényben nagyra nőtt fát, azt is csak így tudják kinevelni: folyamatos víz és tápanyag utánpótlással, hiszen ezeknél sem ideális a gyökér lomb arány. Azért tartják ezeket mégis ilyen formában, mert vásárlás után a hazaszállításnál ez pont előny. Kicsi a cserép, és nem kell sok, nehéz földet hazacipelni a vásárlónak.
