fischer injekciós rögzítések III.

A ragasztott dübeleket bemutató írásunk harmadik részében a ragasztópatronos rögzítésekről írunk. Ez az eljárás kifejezetten betonhoz, vagy ahhoz hasonlóan tömör és szilárd építőanyagokhoz (pl. tömör terméskőhöz) lett kifejlesztve. Előnye az elérhető rendkívül nagy szilárdság, terhelhetőség, valamint az, hogy az építőanyag széleinek közelében is alkalmazható, hiszen nincs feszítőerő, nem áll fenn az anyag lerepedésének veszélye.

A műgyanta ragasztó és az aktiváláshoz szükséges térhálósító anyag egy kettős falú üvegpatronban van elhelyezve. Az alkalmazott rögzítőelem átmérőjéhez igazodva ez 8-től 30 mm átmérőig kapható; a fischer jelölése szerint R M jelzéssel. Ehhez a patronhoz alapvetően kétféle rögzítőelem lett kifejlesztve. Az egyik egy galvanikusan cinkezett anyagú menetes szár, melynek nagyjából 2/3 részét ragasztjuk a betonba, a kiálló maradékra pedig anyával lehet rögzíteni a tárgyakat; acélszerkezeteket, karokat, konzolokat, ablaktokokat, védőkorlátokat, homlokzati elemeket stb. A megfelelő mélységű furatból a port el kell távolítanunk (a nedvesség nem akadály), majd a patront a furatba kell dugnunk, és fúrógéppel - kalapács- vagy ütvefúró állásban - a menetes szárat be kell hajtanunk. Ezzel eltörjük az üvegpatront, és a forgatással a ragasztó alkotóelemeinek összekeveredéséről is gondoskodunk. Hőmérséklettől függően 20 perc-5 óra alatt a ragasztó teljesen megköt, és a rögzítési pont terhelhető.
Ugyanezzel a ragasztópatronnal belsőmenetes horgot is beragaszthatunk a furatba. Az elv és a technológia teljesen azonos. Mindössze annyi a különbség, hogy itt egy anyamenetes rögzítési pontot kapunk, ami éppen a beton síkjába esik. A menet M8 és M16 mm között változhat. A rögzítés szilárdsága - az ún. kihúzóerő - nagyjából az előző két számunkban bemutatott injekciós rögzítésekével vethető öszsze. Ez erősen átmérő függő; a 8-as menetes horoghoz például 3,4 kN, a 16-oshoz 16 kN tartozik, tehát igen tekintélyes erőkről beszélünk.
Külsőleg teljesen hasonló üvegpatronban van elhelyezve az FHP beütőpatron, amely betonvas elemek beragasztására szolgál. A patron fala azonban eltér - nyilván azért, mert a betonvasakat nem beforgatással, hanem egyszerűen a furatba bekalapálva helyezzük el, így a komponensek összekeveredése másképpen történik - és valószínűleg a műgyanta összetétele is más. A ragasztott kötés szilárdságát itt (az átmérőn kívül) azzal is emelhetjük, hogy a betonvas beragasztási hosszát növeljük. A gyár által megadott névleges terhelhetőséget eleve két patronnal tudjuk elérni. A beütőpatronnal igen egyszerűen és gyorsan lehet dolgozni, és különösen betonelemek összekapcsolásánál, toldásánál nagyon praktikus.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-980/fischer_injekcios_rogzitesek_III_