Ehető és gyógyító pozsgás növények

Fülfájásra kövirózsa

A kövirózsa (Sempervivum tectorum) latin neve nagyon találó: a „semper” jelentése mindig vagy örökké, a „vivum” pedig az élő. És tényleg, egy nagyon szárazságtűrő örökzöld növényről van szó, melyet régen a házak tetejére tettek – és ott is megélt – mert a hiedelem szerint megóvta az épületet a villámcsapástól. Neve ellenére azonban ez a növény sem él örökké, ráadásul egyszer virágzik, utána elpusztul, de ekkorra más sok sarjból álló telepet fejlesztett, így a virágzáskor eltűnő tő sokszor alig vehető észre, helyét egyből átveszik a telepben élő szomszédos utódnövények. Rengeteg népi neve van, ilyenek a fülfű, égdörgőfű, mennykővirág, kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű.

A levelének legfőbb hatóanyagai a csersav, a gyümölcssav, a C-vitamin, a szabad aminosavak, a flavonoidok és a nyálkaanyag. Leggyakrabban fülfájás esetén alkalmazták, és tényleg gyors hatást lehet elérni enyhébb és akut esetekben is. Baktérium és vírusölő hatása van, így a szájüregi fertőzésekre is használható, valamint sebek, égési sérülések kezelésére, és ajak herpesz, futószemölcs orvoslására. Napégés utáni kezelésre is nagyon jó hatású. A levél forrázatát teaként torokgyulladásra is alkalmazták. A megpucolt leveleket salátakeverékekbe tehetjük kiegészítésnek.

A borsos varjúháj; finom, de csak mértékkel

A borsos varjúháj (Sedumacre) hazánk hegyvidékein vadon is él – ott védett – de kertekben is gyakran találkozunk vele. A varjúhájfélék tűrőképessége szinte határtalan, elviselik a több hónapos szárazságot, illetve a rendszertelen vízellátást is. A növény az alkaloidoknak (piperidin alkaloid a szedakrin, a szedamin és a szedinin) köszönheti csípősségét, ezek mellett tartalmaz még cseranyagokat, nyálkát, flavonoidokat is. Alkaloid tartalma miatt lehet kockázatos a használata, a szájban irritációs tüneteket válthat ki, nagy mennyiségben hányást és hasmenést provokál. De ugyanezeknek az alkaloidoknak köszönheti csípős ízét, ezért lett „borsos”, és valóban akár a vajas kenyér is ízesíthető kis mennyiségű levelével. A népi gyógyászatban magas vérnyomás kezelésére használták, ismeretes enyhe hashajtó hatása, de nagyobb mennyiség fogyasztásával nem érdemes kockáztatni, mert vannak ennél már sokkal hatásosabb szerek, melyekben nincsenek alkaloidok.

Aloé, a slágernövény

Az Aloe vera növénynek nagyon jó a marketingje, így szinte mindenki ismeri, hiszen számos kozmetikum alapanyagaként is találkozhatunk vele. Gyulladáscsökkentő és hidratáló növényként alkalmazza az élelmiszeripar, a kozmetikaipar és a gyógyszeripar is. Az Aloe vera gél hasznos lehet horzsolások, napégés és rovarcsípések ellen, de a herpesz gyógyulását is elősegíti. Az Aloe vera hidratálja a száraz bőrt, és erősíti a töredezett, fénytelen hajat, így sok kedvelt kozmetikai termék készül belőle. Az Aloe vera alkalmas a szájüreg-, és torokgyulladás csillapítására, illetve az emésztőszervi problémák enyhítésére is; például aloe darabokat tartalmazó ital formájában.

„Medvetalp” kaktuszok: száruk zöldség, termésük gyümölcs

A fügekaktusz az emberi táplálkozásban 9000 éve jelent meg: különösen Mexikóban az indiánok nagyra becsült gyümölcse volt. Vélhetően a spanyol hódítók, vagy a ferences szerzetesek nevezhették el indián fügének. Miután a spanyolok elhozták Európába, csakhamar jellegzetes növénye lett a Földközi-tenger partvidékének.

A fügekaktuszok, vagy medvetalp-kaktuszok az Opuntia nemzetségbe tartoznak. Jellegzetesek lapított szártagjaikról. Hazájukban – fajtól függően – elérhetik a 7-8 méteres magasságot is. A vaskos szártagok általában kerek keresztmetszetű részekkel ízesülnek egymással. A nagy „lapátok” a növény szárrészei (“ágai”), a levelek pedig tövisekké alakultak át. Több fajuk ismert, melyek között tövis nélküli változatok is akadnak.

Gyakorlatilag az összes kaktuszfüge ehető, de csak néhány faját fogyasztják: azokat, melyeknek gyümölcsei nagyok, kevés, vagy könnyen pucolható tövisekkel rendelkeznek. A növényt gyakran ültetik élő sövénynek, kerítés helyett. Hasznai között említést érdemel még, hogy az Opuntia fajokon parazitaként él a bíbortetű, amelyet vörös festékanyagként a kozmetikai iparban dolgoznak fel.

Tuna a kaktuszgyümölcs, nopal pedig a szára

A hosszúkás, ovális, ritkábban gömbölyű vagy körte alakú termések a szártagok peremén sorban foglalnak helyet. A zöldes alapszín mellett sárga, narancssárga, rózsaszín, piros, lila, bordó és gesztenyebarna színű változataik is vannak. A fügekaktusz termései 5-7 centiméteresek, leggyakrabban kis párnácskákban töviscsomók találhatók rajtuk, egy-egy ilyen párnában akár 30-70 darab is. Termésük ősszel érik. A fügekaktusz tövises terméshéját késsel felvágják, és leválasztják a húsról. Mexikóban a vékony héjú változatok töviseit kefével távolítják el fogyasztásuk előtt. A terméshús lédús, fényesen áttetsző, kellemesen savanykás ízű, de nem illatos.

Íze leginkább a görögdinnyére emlékeztet, a gyümölcshús állaga kocsonyás. Az érett terméseket rendszerint nyersen, gyümölcsként eszik, az édes vagy édeskésen savanyú terméshúst és a pulpát a magokkal együtt kikanalazzák. A termés oxalát-kristályokat tartalmaz, amelyek a nyelven enyhe, égető érzést okoznak. A terméshúst kandírozzák is, és dzsemet készítenek belőle.

Üdítő hatású gyümölcs, gyakori kísérője a mediterrán étkezéseknek. A friss fogyasztás mellett szárítva (aszalva), sörbetnek és leveknek, befőtteknek dolgozzák fel. Értékét csökkenti sok kemény magja. A fügekaktusz gyümölcse manapság tuna néven (hazánkban kaktuszfüge, vagy lófüge néven) kerül világszerte a piacra. A mai Mexikóban a legjelentősebb táplálék, a kukoricával és teguila agavéval egyetemben. Tuna termelő régiók: Mexico, Szicília, Algéria, Chile, Brazília, és Észak Afrika. A szúrós serték és tövisek miatt a hámozást, tisztítást nagy odafigyeléssel kell végezni. Nem csak gyümölcsként, hanem vízraktározásra módosult, levélszerű szárát (a medvetalpat) zöldségként (nopal, nopalitos) is fogyasztják. Felhasználása hasonló, mint a zöldbabé. A szárat feldarabolják, és megfőzik, hússal, tojással, babbal, hagymával. A nopalt fogyasztják főzve, sütve, grillezve, de nyersen is, saláta formájában. A nopalból ital is készül, sőt az alkoholtartalmú koktélokhoz is hozzáadják. A főzete ragasztóanyagot tartalmaz, amelyet a vályogtéglák összetapasztására használnak.

Gyógyhatásuk is jelentős

Az Opuntia kaktuszok gyógynövényként való hasznosításáról már 1552-ből maradtak ránk írásos emlékek. Statisztikailag igazolták, hogy a kaktusz fogyasztói között kevesebb a túlsúlyos és a cukorbeteg. Jelentős mennyiségben tartalmaz hasznos fehérjéket, poliszacharidokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterin-, a triglicerid- és a vércukorszintet, szabályozza a tápcsatorna, a máj-, és a vese funkcióit, valamint tisztítja a vastagbél alsó szakaszát. Túlzott fogyasztása azonban komoly székrekedést okozhat, ezért napi 2-3 gyümölcsnél többet nem célszerű fogyasztani. Rosttartalma az elfogyasztott táplálék lipid típusú anyagait (zsírt, olajat stb.) olyan erősen megköti, hogy azok ellenállnak a zsírbontó enzimek hatásának. Az így létrejött gélszerű anyag a szervezetből természetes úton távozik, és esetenként a táplálék cukortartalmának egy részét is magával viszi. Az alkoholfüggőséggel kapcsolatba hozható gyulladásos folyamatokat gátolja. A módosult szár poliszacharid tartalma jelentős vízvisszatartó képességgel bír. Az Opuntia kivonatot tartalmazó krémek használata után a bőr kipihentnek, kisimultnak tűnik. Egyben öregedés gátló is. A kivonatot hámsérülések kezelésére és gyulladáscsökkentőként is használják.

Fogyasztásra alkalmas szártagok előkészítése

Először a töviseket kell a levágott szártagokról eltávolítani, amit laposfogóval megfogva éles késsel levagdosunk, vagy láng fölött leégetünk. Ételkészítéshez a tisztított szártagot kockára vagy csíkokra vágjuk, sós vízben főzzük, míg megpuhul, a vizet leöntjük, és hideg vízben addig mossuk, míg a ragadós anyag eltávozott.

Egy másik alapkikészítési módnál a szártagokat burgonyahámozóval megtisztítjuk, megmossuk, csíkokra vagy kockákra vágjuk, 1 liter vízben két marék darabolt szártagot egy kávéskanál sóval 10 percig forraljuk lassan, a vizet leöntjük és további használatra kész.

Joyce L, Tate: Cactus cook book című kaktuszos szakácskönyvében számos recept jelent meg, melyeket a nálunk is könnyen tartható nagyobb szártagú Opuntia kaktuszokból is elkészíthetünk. Vannak fajaik, mint az Opuntia virginiana, melyek kifejezetten kevés tövissel rendelkeznek, így konyhai előkészítésük jóval egyszerűbb. Az egyszerűbb saláta receptek mellett számos főtt étel alkotói is lehetnek a kaktusz szártagok, például chilis bab kiegészítőjeként is ízletesek.

Opuntia saláta

Mosott és hámozott fiatal Opuntia hajtásokat áztassuk sós vízben néhány órát. Öntsük le a vizet. Vágjuk vékony szeletekre, keverjük paradicsom szeletekkel vagy fejes salátával, használjunk hozzá salátamártást.

Sajtos kaktusz-saláta

A fiatal Opuntia hajtásokat (ekkor még tövistelenek), tisztítás és hámozás után vágjuk apró darabokra, főzzük sós vízben, míg megpuhul, vágjunk apró darabokra hagymát, keverjük össze, reszeljünk a keverékre sajtot ízlés szerint, saláta ecettel és olajjal ízesítsük.

Paradicsomos kaktusz-saláta

Egy csészényi szeletelt és tisztított Opuntia hajtás, 2 csészényi szeletelt paradicsom, 1 csészényi szeletelt zeller, 1 kisfej hagyma felvágva, 1 zöldpaprika felszeletelve karikákra szükséges hozzá. A hozzávalókat keverjük össze, salátamártással ízesítésük, és sózzuk.