Egycsöves, átkötőszakaszos, kétcsöves
Az első kérdést most csak érintjük. A legtöbb panellakásban a fűtés egycsöves, strangos rendszerben működik. A meleg fűtővizet felviszik a legmagasabb szintre, és onnan jön lefelé; a felső radiátorba be, majd alul ki, aztán megy az alatta lévő szint radiátorába ugyanígy be és ki, egészen a földszintig. A régi egycsöves rendszerekben egyik szinten sem lehet elzárni a radiátort, mert akkor az alatta lévőket is kizárnák a fűtésből. Az ilyen radiátorokon nincs is elzáró szelep. Ennél már sokkal jobb az egycsöves-átkötőszakaszos megoldás, melynél az egyes radiátorok lezárhatók vagy leszabályozhatók, ettől még az átkötőszakaszon tud tovább haladni a fűtővíz lefelé. Az átkötőszakasz és így az elzáró szelep viszonylag könnyen beépíthető utólag is az egycsöves rendszerbe. Az ilyen rendszereknél tehát már megvan az egyéni szabályozás lehetősége, de az érdekeltség még mindig nincs meg. Ha túl meleg van, a legtöbb esetben a lakó megbuktatja az ablakot. Persze a ház hőközpontjában ettől nő az energiafogyasztás, de ezt egy-egy lakó nem érzi a saját bőrén, az elpazarolt energia értéke szétterül a közösségben.
A komplex megoldás tehát az, amikor nem csak az egyéni szabályozás lehetősége van meg, hanem a mérés lehetősége, és a mérés alapján történő fizetés kényszere is. Aki pazarol, az többet fizet. Ehhez tehát az szükséges, hogy lakásonként mérni tudjuk a felhasznált fűtési energiát. Erre kétféle eszköz van; a hőmennyiségmérő és a fűtési költségmegosztó. A két szerkezet csak funkciójában hasonló, elvében teljesen különböző. A hőmennyiségmérő effektíve egy épületben vagy lakásban elhasznált hőenergia mérésére szolgál, a fűtési költségmegosztó viszont sohasem fog hőmennyiséget mérni, csak a különböző lakások, radiátorok elhasznált hőenergiájának arányait fogja megmutatni.
Mérés vagy költségmegosztás
A hőmennyiségmérő az átfolyt vízmennyiség, valamint az előre- és visszaáramlott fűtőközeg közötti hőmérséklet különbség alapján kiszámolja a rajta átfolyó hőmennyiséget, és kWh fizikai mértékegységben jeleníti meg azt a kijelzőn. Az ilyen szerkezet leginkább olyan társasházaknál használatos, ahol egy-egy lakás fűtésrendszere vízszintes csövezéssel teljesen elkülönített, és az általa elfogyasztott hőmennyiséget akarjuk pontosan mérni. Kicsit olyan ez, mint a lakás gázórája, csak ez nem a rajta átáramló gáz mennyiségét, hanem a „rajta átáramló” hőenergia mennyiségét méri.
Ezzel szemben még a legmodernebb technikával felszerelt költségmegosztók sem a hőmennyiséget mérik, nem fizikai egységben (GJ, KWh) mért számadatokat mutatnak. Arra viszont teljesen alkalmasak, hogy amelyik radiátorra felszerelik, megmutatja, milyen mennyiségben adhatott le hőt, azaz arányosított mérést tesz lehetővé. Ahhoz, hogy ezt a mérési módszert egy adott épületben használni lehessen, minden egyes hőleadóra, költségmegosztó készüléket kell felszerelni. Kivételek természetesen mindig vannak, azonban az érvényes kormányrendelet részletesen leírja a költségmegosztók gyakorlati használatát. Ez a rendelet arra is kitér, hogy azon lakóknál, ahol egyes radiátoroknál vagy mindegyiknél objektív vagy más probléma miatt a költségmegosztó készülékek kimaradnak, hogyan oldható meg az arányos elszámolás.
Már nem csaphatók be
A régebbi költségmegosztó készülékek is képesek voltak arra, hogy megmérjék a radiátor hőmérsékletét, de azok sok esetben pontatlanok és becsaphatók voltak. Azonban ahogy a technika fejlődött, a helyiség hőmérsékletét mérő készülék is beépítésre került, mert a radiátor hőmérséklete önmagában nem határozza meg a pontos hőleadást. Ha például főzünk, sütünk a konyhában, akkor akár 30 Celsius fok is lehet anélkül, hogy bekapcsolnánk a fűtést. Azt már tudjuk, hogy a 30 fokos külső hőmérséklet mellett a 30 fokos radiátor fűteni nem fog. A két hőérzékelőt tartalmazó eszköz előnye, hogy méri a radiátor és a szoba hőmérséklet-különbségét, és ebből – egy számítási algoritmusnak köszönhetően – fogjuk megkapni az eredményt.
Fontos tudni, hogy a költségmegosztó készülék felhelyezése előtt, figyelembe kell venni annak a radiátornak a paramétereit, ahová felszereljük, így tudjuk a készülékeket beprogramozni. Nem mindegy, hogy egy 3 tagú radiátorra szereljük fel, vagy pedig egy 1600 mm hosszúságú radiátorra. A programozás egyszerűen történik, így kézzel fogható eredményeket jelez majd ki az LCD kijelzőn a készülék. Azaz ha az egyik radiátoron 3 a másikon 6 egység jelenik meg, akkor az utóbbi radiátor tényleg kétszer annyi hőenergiát fogyasztott, mint a másik.
Tudnunk kell, hogy egy mai, modern költségmegosztó eszköz nagyon precíz műszer. Az igaz, hogy a teljesen felhasznált hőmennyiséget nem tudja mérni a készülék, köszönhetően annak, hogy radiátorra van szerelve, és az átmenő vezetékek is kisebb nagyobb arányban hozzájárulnak a fűtéshez. A jogszabály viszont rendelkezik a költségmegosztók elszámolásáról, mely figyelembe veszi ezt a tényt is.
Szokás tévesen azzal érvelni, hogy a fűtési költségmegosztó mérése nem hiteles, és sokan azt hiszik, hogy ami nem hiteles, az pontatlan is. A költségmegosztó mérése nem hitelesíthető, ugyanis nem fizikai egységeket mér, viszont 1% alatti hibával dolgozik. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy nagyságrendileg a hőmennyiségmérés is ezt tudja. Így a költségmegosztókra nem lehet panasz.
Okosmérés rendszerek
A mai modern költségmegosztók már rádiókommunikációra is képesek, így nem szükséges egyes lakásokba bemenni az adatok kiolvasásáért. A korábbi walk-in walk by technológiát (itt az épületbe vagy az épület mellé kell menni az adat kinyeréshez) felváltotta az internet alapú adatgyűjtés. Amíg a rádiós technika nem létezett, a leolvasó az adatokat három lapon rögzítette a lakó szeme láttára. Így elvben kizárható volt a szolgáltató beavatkozása. A rádiós rendszernek köszönhetően az adatok emberi beavatkozás nélkül érkeznek be, így a rendszer biztonságosabb lett. A költségmegosztást végző cég weboldalán is lehet látni az adatokat, internetes okosméréses rendszereknél. Így a felhasználó a mért adatokat pontosan tudja követni, hogy adott napon, adott időben, milyen fogyasztása volt. A beavatkozás lehetősége eleve kizárt. A költségmegosztó készülék felszerelése önmagában nem nyújt megoldást a fogyasztás csökkentésére. Ilyet akkor érdemes használni, ha a lakók a saját fűtési rendszerükbe be tudnak avatkozni, tudják szabályozni. A fűtéskorszerűsítés egy panelház esetében elengedhetetlen, szelepeket, strangszabályozókat, egycsöves fűtési rendszer esetén átkötőszakaszokat kell beépíteni. Ezek alapján nagyságrendileg kell megítélni a korszerűsítés költségét, és a beruházás várható megtérülési idejét.
