Van, ahol eszik
Az angoloknál divat a teát tejjel inni, ez számunkra elég furának tűnik, a „cukroscitromos” tea országában. Az angol tejes teának a története még furcsább. Az angolok vékony porcelán csészéből isszák a teát, ami a forró teától könnyen megrepedt. Ezt elkerülendő kis hideg tejet tettek a csészébe, és erre jött rá a forró tea, így a hő sokk nem terhelte meg annyira a bögrét.
Az üzbégek két percig forrázzák a teát, majd egy széles szájú fületlen csészébe teszik, selyemcukrot vesznek a szájukba, és kortyonként fogyasztják. Gyakorlatilag a szájukban történik az ízesítése az italnak.
Az oroszok tradicionális teázása is hasonlít ehhez: kockacukrot vesznek a foguk közé, és azon keresztül kortyolják. Itt még a szamovár is érdekesség, hiszen a tea egy teakivonatból készül, amit forró vízzel hígítanak föl, amit a szamovárból engednek a kivonatra.
A törökök is sűrítményből készítik nagyon erősre a teájukat, amit kis üvegpohárból fogyasztanak cukorral ízesítve.
Kínában a Tang-dinasztia idején a víz forralására agyagedényeket használtak, és a teát megfőzték a forró vízben. Ízesítésképpen pirított rizs, só, gyömbér, egyéb fűszerek, narancshéj és akár vöröshagyma is kerülhetett a „tea-levesbe”. Gyakran tejjel főzték össze. A mongolok máig őrzik ezt a hagyományt.
Japánban inkább a zöld teák a kedveltek, a csanoju egy meditatív szertartás, melynek célja egy csésze portea (matcha) pontosan előírt mozdulatokkal való elkészítése, meghatározott kellékek segítségével. A matcha-nál érdekesség, hogy nem egy forrázott kivonat készül, hanem a teapor benne marad ebben az italban, és úgy fogyasztják. E teaport használják még fagylaltokba, krémekbe, sőt ezzel zöld színű piskóta is készíthető.
A tibeti „éhségűző”, a pocsa tartalmas sós, tejes, jakvajas tea, amelyet a campa, vagyis a tibeti árpa őrleménye egészíti ki. A tápláló ital szinte már ételnek számít.
Marokkó mentateája is híres. Marokkóban a vendéglátás szerves része a teázás. A házigazda a vendégek előtt készíti el szertartásosan, majd magasról, vékony sugárban kitölti, ezáltal szellőztetett és „felhabosított” teát kínálhat.
A mászálácsáj nemzeti italnak számít a fekete teák előállításában jeleskedő Indiában. A fűszerekkel ízesített, tejjel es cukorral gazdagított teát a helybeliek napközben bármikor szívesen fogyasztják. Így készíthetünk fűszeres teát indiai módra: mozsárban zúzzunk össze durvára 3 szegfűszeget, 1 csillagánizst, 2 kardamom hüvelyből származó magot és egy 4 centiméteres fahéj rudat. Tegyük a fűszereket egy lábasba, és adjunk hozza egy 2,5 centiméteres gyömbért felszeletelve, valamint 2 teáskanál asszami fekete teát. Kevergetve melegítsük közepes lángon 3-4 percig. Öntsünk rá 325 ml vizet, és takarék lángon folyamatos keverés mellett forraljuk fel. Adjunk hozzá 200 ml zsíros tejet és 2 evőkanál cukrot, folytatva a keverést. Főzzük további 2 percig lassú tűznél, majd szűrjük át egy teáskannába. Legálabb 30 cm magasról töltsük ki, hogy hab képződjön a tetején.
Az új sláger: buborékteák
Minden ital feldobható valamivel, nincs ez másként a teák esetében sem. A buborékteák, vagy gyöngyteák hazánkban is egyre népszerűbbek. De miből készülnek? A buborékteák története nem túl régre nyúlik vissza, ennek ellenére három változat is van arra, hogy honnan ered. Elég népszerű lett ez az ital ahhoz, hogy többen is maguknak követeljék a dicsőséget a megalkotással kapcsolatban…
A Wikipedia szerint elterjedésének legismertebb története alapján a tajvani Hanlin teaházból származik. 1986-ban a YaMuLiao piacon a teaház-tulajdonos TuTsong-hét megihlették a fehér tápióka gyöngyök. Ezek után teát készített gyöngyszerű hagyományos fehér tápiókát használva, valószínűleg ebből alakult ki a „pearl tea”, „gyöngytea” elnevezés. Nem sokkal később a Hanlin teaház lecserélte a fehér gyöngyöket feketékre.
Egy másik megközelítés szerint a taichungiChunShui Tang teaházból származik, Tajvanról. Feltalálója, LiuHan-Chieh megfigyelte, hogy a japánok hogyan szolgálnak fel hideg kávét (amikor látogatóban volt a szigetországban az 1980-as években), és ezt a módszert alkalmazta a teán. Az új stílusú teafelszolgálás népszerű lett, így több üzletet is nyitott, ami előmozdította a buboréktea kirobbanóan gyors terjedését. Egy harmadik narratíva szerint a buboréktea megalkotója LinHsiuHui, a teaház termékfejlesztő menedzsere, aki 1988-ban tápióka gyöngyös édes pudingot öntött a jeges teába egy találkozó alatt. Az italt a jelenlévők jól fogadták, így felkerült a menüre, és végül a franchise legnépszerűbb termékévé vált. Az ital az 1990-es évek alatt vált népszerűvé Észak- és Dél-Ázsia legtöbb részén, de világszerte jól fogadták a nagy ázsiai eredetű népességgel rendelkező területeken, Kanadában és az USA-ban. Tajvanon kívül manapság a buboréktea szimbolikus kulturális jelentőséggel bír az ázsiai amerikaiak, ázsiai kanadaiak és a tengerentúli ázsiai lakosság körében.
Gyümölcsös és tejes buborékteák
A buborékteáknak általában két fő típusa kapható; a gyümölccsel ízesített és tejes teák, és van ahol ezek keveréke is előfordul. A tejes teák többsége tejporral készül, de vannak helyek, ahol friss tej a kiindulási alap. Már nem is igazán tea, de mégis sokszor ide sorolják, amikor a préselt gyümölcsből álló gyümölcsturmixot tápióka gyöngyökkel dobják fel.
A legrégebbi ismert buboréktea forró tajvani fekete teából, kicsi tápióka gyöngyökből, sűrített tejből és szirupból vagy mézből készül. Ezt sok variáció követte, de a hideg változatok népszerűbbek lettek a forróval szemben. A legelterjedtebb teavariációk igen gyakran változtak.
A legelső verzió, mely népszerűségre tett szert, a zöld buboréktea volt, amely jázminos zöldtea volt és nem az eredeti fekete. A nagyobb tápióka gyöngyök hamar átvették az apró gyöngyök helyét. Gyümölcsösből elsőként a barack- és szilvaízesítésűek lettek népszerűek. A tápióka gyöngyöket az ital színének megfelelően vagy azzal harmonizálóan színezték, és a gyöngyöket zselékockákkal helyettesítették néhány teaházban.
Ezekhez az italokhoz egyéb ízesítőket is hozzáadtak: por, dzsúsz, pép vagy szirup formájában került gyümölcstartalom a fekete vagy zöld teához, melyeket ezután egy koktélshakerrel összeráztak, vagy egy turmixgéppel összekevertek jéggel. A főzött tápióka gyöngyök, egyéb keverékek és adalékok (mint vanília, méz, szirupok és cukor) hozzáadásával zárul az italkészítés folyamata.
A tápióka gyöngyöt inkább pudingnak ismerjük
A tápióka itthon kevésbé ismert, ritkán fogyasztott keményítőféle, amelyet a kasszava nevű növény gumójából nyernek. Kapható granulátum, pehely, gyöngy és por formájában. Édes és sós ételek is készülhetnek vele, de ha sikerül úgy elkészítenünk, hogy a kis gyöngyök ne ragadjanak össze, akkor teagyöngynek is alkalmas. A tápóka gyöngyökön túl készülhet a „buborék” algából is. A látványos buborék teákkal a molekuláris gasztronómia berobbant a teák világába.
Az alaprecept buborék: egy mely tálban 650 ml vízhez adjunk 6 g natrium-alginát-port. Öt perc keverés után öntsük egy 2 literes lábasba, és forraljuk fel. Vegyük le a tűzről, öntsük vissza a tálba és hagyjuk teljesen kihűlni. Egy másik edényben keverjünk össze 2 rész gyümölcslevet (vagy erős teát) három rész hideg alginát oldattal. Öntsünk 2 liter vizet egy másik mély tálba, és 1-2 percig kevergetve oldjunk fel benne 10 g kalcium-kloridot. Fecskendővel vagy szirup adagolóval cseppenként engedjük az alginátos oldatot a kalcium-kloridos oldatba. Szűrőkanállal emeljük ki a golyócskákat, és kínáljuk teába vagy gyümölcslébe téve minél hamarabb, mivel néhány óra alatt megkeményednek.
Látható, hogy a buborékteák készítése nem egyszerű, amennyiben mindent saját kezűleg készítenénk el, ám „buborékok” megvásárolhatók készen is teás szakboltokban, és ezek használatával a folyamat jelentősen felgyorsítható.
