Támfal kész betonelemekből

2023-01-24 11:53:13 | Módosítva: 2023-01-24 11:59:26

A domborzati viszonyok miatt hazánkban a legtöbb kertnek van némi lejtése, vagy emelkedése valamilyen irányban, ami nem baj, tulajdonképpen érdekesebb is a tökéletesen vízszintes kertnél. A lejtős területekre viszont nem lehet széket és asztalt állítani, kényelmetlen rajta labdázni, futni, sportolni. A lejtős telket célszerű tagolni térkőből, vagy rézsűkőből készült támfalakkal, és az elkülönülő részeket összekötni, pl. térkövezett lépcsőkkel.


Amikor egy rézsű kialakítására van szükség egy nagyon meredek domboldal tartós, esztétikus stabilizálására, akkor a beton támfalnál jobb alternatívát keresve se találhatnánk. Sokan nem is tudják, hogy milyen egyszerű és könnyű dolgozni ezzel az építőelemmel ahhoz, hogy látványos és tartós kialakítás szülessen.

Maga a beton támfal egy olyan négyzetes kialakítású betontermék, melynek egyik oldala díszítő funkciót tölt be - gyakorlatilag csak ez látszik a külvilág felé -, a belső üreges felület pedig földdel vagy betonnal feltelítve a támfal biztonságát, masszív jellegét szolgálja. A beton támfal darabkái egymásra épülve adnak ki egy akkora méretű szerkezetet, amekkorára az adott feladat betöltésére szükség van. Jellemzően lejtős felületek, kisebb domboldalak, rézsűk, folyópartok stabilizálására használható, így gyakori például díszkertekben, parkokban és olyan esetekben, ahol instabil lejtővel van dolgunk.

Az egyik legnagyobb előnye a beton támfalnak, hogy kifejezetten ritkán igényel alapozást a használata, a legtöbbször teljesen elegendő, ha az első sor kemény sóderágyba kerül. Természetesen ez a kijelentés közel sem minden esetben állja meg a helyét, hiszen vannak esetek, amikor legalább az elsőket betonozni és vasalni kell azért, hogy kellően biztonságos tartást adjon az egész támfalnak.





Különösen igaz mindez olyan esetekben, amikor magasabb támfalak építésére van szükség, vagy amikor olyan földtípusról van szó, mely nem tömörödik vagy csak nagyon nehezen, nem tartja magában a vizet, inkább átengedi, egyszóval fennáll annak az esélye, hogy a támfal kifelé megcsússzon, ami könnyen balesetveszélyes helyzeteket tud előidézni. Különösen egy nagyobb eső után vagy egy erőteljesen csapadékos időszakban, esetleg hirtelen hóolvadás következtében.

Ilyenkor elegendő lehet egy normál sávalapot ásni, illetve betonozni a támfal alsó feléhez, melybe megfelelő távolságonként betonvas darabokat kell elhelyezni. Ezek biztosítják majd azt, hogy a támfal alsó sora ne tudjon elmozdulni vagy elcsúszni, azaz biztosítva lesz a teljes építmény stabilitása.

Általánosságban elmondható, hogy a beton támfal esetében a döngölt föld adja a legfontosabb összetartó erőt az építmény számára. A beton elemek úgy kerülnek kialakításra, mint a zsalukövek vagy a pincefalazók, azaz belül teljesen üregesek, aminek jóvoltából kitölthetők. Ehhez az esetek többségében teljesen elegendő lehet az egyszerű termőföld alkalmazása, azonban nem árt kiemelni, hogy itt is vannak kivételek.





Nem ritkán a beton támfalat belül ugyanúgy vasalják és betonozzák, mint a legtöbb üreges betonterméket. Ennek az oka abban keresendő, hogy a megtámasztani szándékozott partszakasz rendkívül meredek, vagy túl nagy nyomást kell elviselnie, amire az egyszerű döngölt termőföld már nem lenne képes. Ilyenkor eleve sávalapot kell létrehozni a leendő támfal alapjaként, benne a betonvasakkal. Ezeket olyan hosszúságban szükséges alkalmazni, amivel még kényelmesen tudunk dolgozni, hiszen az összes támfalelemet gyakorlatilag ezekre kell majd ráhúzni, illetve utána kitölteni betonnal. Ha a támfal túl magas vagy túl meredek, a vasalás természetesen toldható, azonban ehhez megfelelő átfedések és kötözések szükségesek.

Akár földdel, akár betonnal töltjük meg a beton támfalat, rendkívül lényeges, hogy az így készült építményeket minden esetben kötésbe tegyük, máskülönben statikailag nem lesznek elég biztonságosak. A beton támfalakat ugyanis nagyon erőteljes előlapokkal látták el, melyek nagymértékben hozzájárulnak a későbbi stabilitáshoz akkor, ha helyesen kerülnek beépítésre. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy egy sor betonblokkra egy elcsúsztatott sornyi elem kerül, majd újra és újra egy fél csúsztatással kell dolgozni. Ez azért fontos, mert így minden második sor keresztkötésbe kerül, és az előzőek megakadályozzák a következő kicsúszását mind hosszanti, mind keresztirányban.






Noha tény és való, hogy ilyen formában hosszadalmasabb, és sok esetben nehézkesebb is a munka a beton támfallal, ugyanakkor a kellően biztonságos szerkezetek felépítése érdekében elengedhetetlen, hogy ezt a megoldást alkalmazzuk. Még kisebb meredekségű rézsűk esetében is!

A beton támfal gyakran nemcsak hasznos, hanem díszítő funkciót is képes betölteni – méghozzá a felhasználás függvényében. Sok esetben ugyanis a kettő együtt nem működik, egy nagyon meredek domboldalnál például hiába szeretnénk az esztétikára törekedni, ha sokkal fontosabb a funkcionalitás, hogy a rézsű ne omoljon az udvarunkra, a díszkertünkre vagy a gyerekeknek fenntartott zöldövezetre.

Amennyiben azonban kisebb emelkedők stabilizálása a cél, akkor egyszerűen díszítő funkciót is betölthet a beton támfal. Ilyen esetekben a blokkokat nem szükséges a káváknál ütközésig rakni, lehet nagyobb csúsztatásban is, majd földdel megtöltve ültethetünk beléjük különféle futó vagy terülő növényeket, virágzókat vagy örökzöldeket, melyek nagyszerűen képesek feldobni az így kialakított támfalakat, háttérbe szorítva ezzel egy zöldövezetben vagy egy díszkertben a betonjellegüket.

forrás: békásépker

A támfalépítés menete

A támfalakat két csoportba érdemes osztani: két méternél alacsonyabb támfalakra, és a két méternél magasabb támfalakra. Amennyiben a legolcsóbb támfalat szeretnénk, és a szakemberekre nem szeretnénk költeni, a kerti támfal építésére különösebb szaktudás nélkül is nyugodtan vállalkozhatunk, hiszen ha a fal magassága nem magasabb 2 méternél, akkor a támfalépítés házilag is megoldható.

A támfalakat két csoportba érdemes osztani: két méternél alacsonyabb támfalakra, és a két méternél magasabb támfalakra. Amennyiben a legolcsóbb támfalat szeretnénk, és a szakemberekre nem szeretnénk költeni, a kerti támfal építésére különösebb szaktudás nélkül is nyugodtan vállalkozhatunk, hiszen ha a fal magassága nem magasabb 2 méternél, akkor a támfalépítés házilag is megoldható.

Amire biztosan szükségünk lesz, az maga a beton támfal elem, vagy más néven a rézsűkő (40x40x15 cm-es beton támfal elemekből min. 12 db/négyzetméter mennyiségben), valamint termőföld, sóder, cement, talicska, csákány, lapát, gumikalapács, zsinór és mérőszalag.

Zsinór segítségével jelöljük ki az alap nyomvonalát 40 cm-es szélességben. Ássuk ki a földet kb. 30 cm mélységben, ha a falmagasság 1 méternél kisebb, illetve 50 cm mélységben, ha 1 méternél magasabb a fal. Az alap mélységét úgy kalkuláljuk, hogy az alsó sor a rézsűkövekből legalább félig be lesz ásva a földbe. Homok és kavics keverékéből 20 cm vastagságban töltsünk be az árokba, majd döngöljük meg, így kapunk egy fagyvédő réteget. Az 1 méternél magasabb falmagasság esetén erre még 20 cm földnedves betont is terítsünk. Ügyelni kell rá, hogy a betont csak közvetlen a rézsűkövek elhelyezése előtt töltsük be az árokba, nehogy túl korán megkössön. Arra is figyeljünk, hogy a talajszint alatt 7-8 cm-rel be kell fejeznünk az árok feltöltését, hogy maradjon helye a rézsűköveknek.

Az elemeket sorban egymás mellé helyezzük hézagmentesen, vagy hézaggal, ahogy ezt már a hozzávalók beszerzésekor nyilván eldöntöttük. Ha betonba rakjuk a támfalköveket, akkor gumikalapáccsal ütögessük be őket a helyükre. Amint kész az első sor, a növénytartó részt betölthetjük termőfölddel. A rézsűkő mögötti területet betölthetjük a maradék homokos kaviccsal, hogy elősegítsük a csapadékvíz elszivárgását. A korábban kiemelt földdel az első sor síkjáig töltsük a rézsűkövek mögötti területet is, és döngöljük be.

A második sor elhelyezése úgy történjen, hogy fél kővel elcsúsztatjuk a sort, így stabilabb lesz a fal. Ha ütközésig egymásnak toljuk az elemek peremét („előlapját”), akkor lesz a lehető legmeredekebb a fal, azaz 70 fokos a dőlésszög, azonban így nem sok helyet hagyunk a növényeknek. Ha a fal mögött van elég hely, akkor hagyjunk el soronként 10 cm-t a növényültetéshez.

Manapság igen népszerű a flórakosár támfal, ehhez a növénytartó részt és a támfalkövek mögötti területet mindig soronként töltsük be földdel az adott sor magasságáig, így haladjunk a tervezett falmagasság eléréséig.

A két méternél magasabb támfal építését lehetőleg bízzuk szakemberre.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

A kertek berendezésének menete

Kertépítési munkánk gyakorlati végrehajtásának első részleteként azoknak a tervrajzunkon jelzett pontoknak a természetben való kijelölését végezzük el, amelyek meghatározzák a kialakítandó új...


Műanyag kerti szegélyek

Sokunknak ad lehetőséget a pihenésre, feltöltődésre egy saját kert, melynek kialakítása során keressük azokat a megoldásokat, melyek nem rabolják amúgy is szűkös időnket, mégis időt állók és...