Téli probléma: párakicsapódás, főleg ablakokon

Szellőztetés és hő veszteség

A régebbi ablakokon az üveg felületi párakicsapódás kevésbé jellemző, mivel azoknak rosszabb a szigetelése, tehát a réseken szellőzik, ám ennek az is az ára, hogy a meleg levegő kiáramlik a lakásból. Így a jól szigetelt nyílászáróknak ami az előnyük az a hátrányuk is: bent tartják, ami bent van, de a párát pont nem kellene.

A páralecsapódások mindig a hideg felületeken jelennek meg. Ez leggyakrabban az ablaküveg, de lehet a keret és a fal is. A folyamat időben úgy alakul, hogy a víz mindig a leghidegebb részeken jelentkezik először, ám ha még így is telített a levegő vízpárával, akkor a jelenség egymás után jelenik meg az egyre kevésbé hideg felületeken is. Télen, mivel csukott ajtóknál, ablakoknál élünk, a lakás levegőjének a páratartalma könnyen magasabbá válik.

Pára mindig képződik

Az embereknek is van párakibocsátása, ez munkavégzéstől függően 20-200 g/óra. Ülőmunka esetén kevesebb, könnyű fizikai munkánál több, nehéz fizikai munkánál a legtöbb. A főzés 400-800 g/óra vízpárával terheli e levegőt – ha nincs páraelszívás. Zuhanyozás során 1500-3000 g vízpára kerül a levegőbe, kádban fürödve ugyanez az érték 600-1200 g/óra. És a szobanövényeink is párologtatnak 8-20 grammnyi vizet minden órában.

Fizikai törvényszerűség, hogy minél magasabb a levegő hőmérséklete annál több vízpárát képes megtartani, mielőtt elérkezne a telítettsége, és ezzel együtt a párakicsapódás. Példaként, ha a szobában 20 °C-os a levegő és az 8,65 g/m3 vízgőzt tartalmaz, ekkor 50% a relatív páratartalom. Ha a levegő hőmérsékletét lehűtjük 9,3 °C-ra, akkor ugyanezzel a 8,65 g/m3 páratartalommal már 100%-os a relatív páratartalom, ezért páralecsapódás keletkezik. A hideg és a meleg levegő találkozásakor, nagy hőmérséklet-különbség esetén, a magas páratartalmú meleg levegőből a pára kicsapódhat. Ha a meleg levegőből a pára egy hideg felületre csapódik ki, azt páralecsapódásnak nevezzük. A páralecsapódás akkor indul meg, ha a párás levegő eléri a harmatponti hőmérsékletet. A levegő harmatponti hőmérséklete magasabb, ha a levegő melegebb, vagy ha a levegő páratartalma magasabb.

A párakicsapódás több helyen jelentkezhet

Az üveg belső felületének párosodása a legproblémásabb nekünk, bent élők számára, ám az üveg párásodhat kívül, vagy az üvegrétegek között is. A külső felületi párásodás általában reggel, napfelkeltekor, a hirtelen felmelegedéstől következik be, így a külső felületi pára az a kinti levegő nedvességtartalmából ered, olyan mint a harmat a füvön. A környezet levegőjének a melegedésével először az üveg lesz a leghidegebb pont, így azon csapódik le a pára. Ez a hőmérsékleti különbség később kiegyenlítődik, és eltűnik a pára az ablak külsejéről. Ha a hőszigetelt üveg az üveglapok között belül párásodik, az már gond! Ott szigetelési probléma van, és elszökött a rétegek közül az argongáz, tehát az az üveg akkor már nem is hőszigetel igazán.

Szellőztessünk helyesen

Az ablakon megjelenő pára tehát a túl magas relatív páratartalomra vezethető vissza. A megoldások között lehet a páratartalom csökkentése, vagy a hőmérséklet emelése. Szellőztessünk, hiszen így a páratelt levegő kijuthat a lakásból. Mondjuk, ha kint épp esik az eső, vagy köd van, akkor ez nem segít, hiszen ilyenkor a kinti levegő is páratelt. Naponta többször is célszerű szellőztetni, 4-8 percig teljesen nyitott ablakkal. Így a helyiségben lévő levegő gyorsan kicserélődik, ám a falak és a bútorok hőmérséklete lényegében nem változik, a hőveszteség minimális. Alvás előtt mindig szellőztessünk, és a szellőztetés idejére célszerű a fűtést kikapcsolni. A kereszthuzatos szellőztetés a leghatékonyabb a légcsere mennyiségét és sebességét tekintve.

A bukóra nyitott ablak nyáron jó, télen nem. Bukóra nyitott ablaknál sokkal kevesebb levegő cserélődik ki, mint teljesen nyitottnál, tehát a pára kijuttatása kevésbé hatékony, ám az ablak körüli fal jobban lehűl, ami penészedést okozhat. Érdemes beszerezni egy nedvességmérőt, hiszen az jelzi a levegő nedvességtartalmát, ami 45 és 60 százalék között ideális. Ha ez magasabb értéket mutat, akkor szellőztessünk.

Vásárolhatunk párátlanító készülékeket is, ezek működési elve kicsit a hűtőszekrényhez hasonló. Beszívja a levegőt, amiből egy hideg lapon lecsapatja, cseppfolyósítja a párát, és a már szárazabb levegőt fújja ki. Ezzel is megoldható a páratartalom hatékony csökkentése, de ennek is van energia költsége. A fürdőszobából, konyhából ne engedjük a párát a lakórészekbe, hanem azt szellőztetéssel kifelé távolítsuk el.

Emeljük a hőmérsékletet, célzottan

Amennyiben nem fűtünk megfelelő mértékben, akkor a helyiségben lévő levegő túl hideg lesz ahhoz, hogy magában tartsa a nedvességet, és a víz az ablakokon jelenik meg. Fontos az egyenletes fűtés. Az az ideális, ha éjszaka maximum 5 °C-kal hűl le a lakás a nappal tartott hőmérséklethez képest. Az ablakmelegítés is hasznos, nem véletlen hogy a fűtőtesteket az ablakok alatt szokás elhelyezni. Hiszen ha az ablakoknak magasabb lesz a hőmérséklete, akkor az csökkenti a víz lecsapódását.

Jó tudni, hogy az ablakpárkányon tartott növények, vagy az ablak alatti radiátoron szárított ruha, mind növeli a levegő-nedvességet és pont a hideg felületű ablak közelében, tehát a párakicsapódást segíti.

Helyiségenként változó

A lakáson belül sok tényezőtől függően változik a belső tér páratartalma. A páraterhelés térben és időben is változó lehet. Intenzív páraképződést és relatív páratartalom növekedését okoz a konyhában a főzés, a lakásban a ruhaszárítás, a fürdőszobában a zuhanyozás. A növények öntözésekor a földjük párolgásával is nő a lakás levegőjének a páratartalma. De egy vakolatjavítás, járólap lerakás után is, amíg a kötőanyag kiszárad, addig párát bocsát ki, tehát ezeket a munkákat beltéren ősszel-télen inkább hanyagoljuk.