Kutya és vaddisznó

Miként viselkedjen egy kutyáját sétáltató gazda, ha egy erdei séta közben, de akár a lakóövezetében, vagy ahhoz közel szembe találja magát egy vaddisznóval? Tartsa pórázon a kutyát? Vagy inkább engedje el? Próbálja elijeszteni a vaddisznót? Vagy távozzon a helyszínről, amilyen gyorsan csak tud? Egyáltalán, miért és milyen körülmények között lehetnek veszélyesek a vaddisznók? Ezeknek a kérdéseknek igyekezett utánajárni az „azenkutyam.hu" szakportál Varga László hivatásos vadász segítségével.

Egy vaddisznóval történő találkozás két esetekben lehet különösen veszélyes - akár egy kutya, akár a kutyát sétáltató gazda számára. Egyrészt, ha egy malacos koca a malacait vezeti, kíséri általában a tavaszi időszak végén és a nyári időszak elején. A másik eset pedig, ami a rosszabbik, ha egy sebzett disznóval találkozunk, aki egy rossz lövés következtében megsebesült. Egyéb esetekben az egészséges vaddisznók általában hamarabb érzékelik az ember közeledését és megpróbálnak kitérni a találkozás elől. Nem támadnak, ha nem provokálják őket. Ha tudjuk, hogy egy helyen vaddisznó-veszély áll fenn, oda lehetőség szerint ne hajnalban és szürkület előtt látogassunk el, a vaddisznó ugyanis ezekben az órákban a legaktívabb.

A legfontosabb cél egy ilyen találkozásnál, hogy minden erővel próbáljuk elkerülni a kutya-vaddisznó kontaktot. Az általános vélekedéssel és a városi legendákkal ellentétben ugyanis a kutya egy kifejlett vaddisznóban nem tud kárt tenni, sem egyedül, sem két kutya, sőt még három sem. Sokkal erősebbek és szívósabbak annál, hogy egy kutya felül tudjon kerekedni rajtuk. A vaddisznó bőre rendkívül vastag, és igen sűrű alj- és fedőszőrzet borítja a testét. Ráadásul az állkapcsa is 25-30 cm hosszú, egy óriási fejben, egy óriási test előtt. Ha a kutyánk egy vaddisznó szájába kerül, akkor életveszélyben van, ugyanúgy, ahogy mi is. A vaddisznó kanok esetében pedig ott vannak az agyarak, amelyek lehetnek akár 20-25 centiméter hosszúságúak is. Képzeljünk el mondjuk egy 150 kg fölötti súlyú vaddisznó kant, amelyiknek a szájában van 2 db majdnem 10 cm hosszúságú borzasztóan éles bicska, úgy, hogy csak a tömegével majdnem minden élőlény feldöntésére képes, bármit fel tud borítani. Gondolhatjuk, hogy egy ilyen vadállat mire képes, ha kihozzák a sodrából, de egy malacait védő koca is egy harapással elroppantja egy kutya lábszárcsontját.

A legfontosabb tehát a megelőzés. Ha tudjuk, hogy olyan területre érünk, ahol már volt korábban vaddisznóészlelés, ne legyünk csendben, beszélgessünk a sétáló társakkal, vagy adjunk gyakran hangot a kutyánknak. Az esetek zömében a vaddisznó hamarabb észlel minket, mint mi őt, és ki fog térni a találkozás elől. Ha ez nem sikerült, és meglátjuk a vaddisznót, akkor viszont ne hangoskodjunk, nehogy megijedjen, és minél előbb induljunk el az ellenkező irányba. A kutyánkat se engedjük a vaddisznó felé, sőt, az ugatását is próbáljuk megakadályozni.

Ha mindezt megtettünk, de ennek ellenére elkerülhetetlen egy konfliktus a vaddisznóval, esetleg elkezd megtámadni minket, akkor viszont engedjük el a kutyánkat a pórázról annak érdekében, hogy mind ő, mind pedig mi szabadon tudjunk menekülni, elkerülni a támadást. Ha ilyen helyzetben egy póráz bármibe beleakad, akkor bizony semmi esély a kitérésre, a vaddisznó maga alá fogja gyűrni a kutyát.