Az akkumulátoros fúró és fúrócsavarozó gépek szerves tartozéka a nyomatékhatároló. A szinte szabványosan elhelyezett nyomatékhatároló tárcsa segítségével fokozatokban állítható az a maximális nyomaték, amely felett egy mechanikus tengelykapcsoló szerkezet megcsúszik, jellegzetes kerregő hangot ad, és megállítja a tokmányt. A tapasztalatok szerint azonban gyakran megfeledkezünk a nyomatékhatároló használatáról, és a szerszámgépet a legnagyobb nyomaték fokozaton vagy a fúró állásban használjuk. Pedig a nyomatékhatárolás lehetősége megnöveli a gép használhatóságát és megkímélheti a munkadarabot, valamint a szerszámtartozékok élettartamát. Vegyük tehát sorra, mikor ajánlatos és mikor szükséges a használata.Metrikus csavarok
Alapvető szabály, hogy minél kisebb a csavar átmérője, annál kisebb a csavarszár számára elviselhető csavaró nyomaték. A csavar behajtásakor általában csak a behajtás végén, a meghúzáskor keletkezhet olyan erő, ami a szár vagy a fej törését okozhatja. Nagyobb átmérőknél (M6 felett) elsősorban a fej hornya sérülhet meg vagy szakadhat át, különösen ha 14,4 V-nál nagyobb feszültségű csavarozót használunk. Egy 20-22 Nm nyomatékú csavarozó már képes átszakítani egy csavarfej-hasítékot, vagy megpörögve kikoptatni egy kereszthornyot. Hatlapfejű csavarnál 8-as, 10-es csavarfej (M4-es, M6-os csavarszárak) esetén már nem nagyon tudunk kárt tenni a kötőelemben, és az alapanyagban, ha mindkettő acélból készült. A különféle könnyűfém ötvözetű alapanyagoknál azonban a szilárdság csökken, hasonlóan a sárgaréz alapanyagú csavaroknál is.
M6-os csavar alatt fokozatosan belépünk abba a kritikus tartományba, amikor már magát a csavarszárat, vagy a befogadó menetet elszakíthatjuk. Itt már különösen indokolt a nyomatékhatároló használata magának a kötőelemnek és a gépelemnek a megkímélése céljából. Néhány ismert szerszámgépgyártó csavarozójának maximális nyomatékát tanulmányozva megállapítottuk, hogy a 9,6; 12; 14,4 de még a 18 és 24 V-os készülékek maximális nyomatéka is ritkán megy 20-25 Nm fölé, de 15 Nm alá se. (Ez alól csak a 2,4; 3,6 V-os kis rúdcsavarozók kivételek, de azokon már amúgy sincs nyomatékhatárolási lehetőség.) A nyomatékhatároló tárcsa fokozatai (6, 10, néha még több) nagyjából egyenletesen, lineárisan osztják fel a 0 és a maximum között az átengedett 
nyomatékot, így viszonylag könnyen megállapíthatjuk, és magunknak egy táblázatba foglalhatjuk, hogy a különböző fokozatokban mekkora nyomatéknál fog megcsúszni a nyomatékhatároló. Számoljunk tehát azzal, hogy M6-os csavar alatt már csak a csavarszakadás miatt is csökkenteni kell a nyomatékot.
Csökkenteni kell persze azért is, mert a túl nagy meghúzási nyomaték indokolatlan. Ennek csak akkorának kell lenni, hogy a csavar önzárása létrejöjjön, amit a kényesebb gépelemeknél pontosan meg szoktak adni. Más adatok hiányában úgy számoljunk, hogy M3-as csavarnál 3 Nm; 4-esnél 5; 5-ösnél 8; 6-osnál 12; 8-asnál 21 Nm körül van a maximális meghúzási nyomaték (e fölött kimegyünk abból a tartományból, amit az akkus csavarozók "tudnak".)
A metrikus csavar kihajtásakor elsősorban a csavarfej szilárdsága szab határt a legnagyobb kihajtó erőnek. Itt azonban csak három eset lehetséges; a csavar megadja magát és kicsavarodik, leszakad a csavarfej, vagy kevés a csavarozó legnagyobb nyomatéka is, és lefojtjuk a gépet. Érdekes módon a két utóbbi eset elkerülésében az segíthet, hogy a csavarozót a maximális nyomaték alá szabályozzuk egy vagy két fokozattal, és a megcsúszó nyomatékhatároló kerregése (rángatása) esetleg megindítja a csavart.
Fa-, pozdorjacsavarok
Mivel itt a fémeknél lényegesen kisebb szilárdságú alapanyagokról van szó, fokozottan szükség lehet magának az alapanyagnak a védelméről. A két leggyakoribb túlhúzási következmény a faanyag kiszakadása, illetve a csavarfej beszakítja az anyagfelszínt vagy megrepeszti az anyagot. Csavarozóink nyomaték tartományában bőségesen elég erőt találunk még a nagyobb használatos (5-ös, 6-os) csavarátmérők esetében is az ilyen anyagszakadásokhoz.
A fa- és pozdorjacsavarokhoz azt a gyakorlati tanácsot tudjuk adni, hogy a behajtás előtt (akár próbadarabon, akár "élesben") vegyük le a nyomatékot egészen alacsony értékre, és próbáljuk meg a csavart ezzel behajtani. Ha nem sikerül, és a határoló idő előtt megcsúszik, akkor fokozatosan emeljük a nyomatékot az elégséges minimumig. Arra is gondoljunk (különösen keményfánál és kemény pozdorjánál), hogy elegendő-e a csavar előfuratának átmérője.
Süllyesztettfejű csavaroknál az is fontos, hogy egy csavarsornál minden egyes csavarfej egyformán nyomódjon bele az anyag felszínébe; ne álljanak ki, ne roppantsák meg az anyagot, és ne süllyedjenek a felszín alá. Ilyenkor is ajánlatos próbadarabon kikísérletezni az optimális nyomatékot, és kis nyomatéktól fokozatosan emelve megkeresni a helyes értéket. A különböző keresztfejű és különösen a hasítottfejű csavarnál most is lehet maga a csavarfej a gyenge láncszem, vékonyabb csavaroknál pedig a csavarszár is. Keményebb alapanyagoknál ne a csavarfejet (és a csavarozót) gyötörjük, hanem inkább az előfurat átmérőjét emeljük kissé. Fa- és pozdorjacsavarok behajtását megkönnyíthetjük egy kis szappan, vagy gépzsír használatával.
Fúrás nyomatékhatárolással
Bár az akkus csavarozókon a fúrásnak külön fokozata van - ekkor a nyomatékhatároló kiiktatódik, és a maximális nyomatékot kapjuk - mégis sokszor érdemes fúráshoz is használni a nyomatékhatárolót. Erre több példát is be szeretnénk mutatni. A dekor bevonatú pozdorja anyagoknál és bútorlapoknál például igen fontos lehet, hogy a nagyobb átmérőjű fúró az anyagból kilépve ne szakítsa ki a túloldali felszínt. Ha nincs módunk az alapanyagot egy hulladék faanyag darabbal összefogni, akkor a fúrás vége felé erősen csökkentsük le az előtolási erőt, és szabályozzuk le a nyomatékot. A fúró anyagból kilépő éle ilyenkor nem szakít majd, hanem egyszerűen megáll. Alkalmat ad arra, hogy mi is megszakítsuk a munkát, és vagy nagyon finoman, lassú fordulattal, vagy az anyag túloldaláról fejezzük be a fúrást.
Még inkább igaz ez lemezek furásakor. Még egy vékony alumínium lemeznél is előállhat az, hogy a fúróhegy roncsolva lép ki az anyagból, plexi lemeznél pedig egyenesen "életveszélyes" a kilépő fúróhegy, mert egy pillanat alatt elrepeszti a drága anyagot. Ez utóbbinál még kis fúróátmérőknél is kapcsoljuk be a nyomatékhatárolót (amúgy sincs szükség nagy fúrási nyomatékra), és a fúrás vége felé a minimálisra csökkentsük le az előtolási erőt. Amikor a nyomatékhatároló megcsúszik, hagyjuk abba a fúrást, és igen-igen óvatosan - szinte átkoptatva az anyagot - fejezzük be. A gyakorlati tapasztalatok szerint a berepedés veszélyét csökkenti az is, ha nem frissen köszörült, éles, hanem kissé eltompult fúróhegyet használunk. Egyes körkivágók is könnyen okoznak hasadást, felszíni törést az anyagból kilépve. Ilyenkor is vegyük vissza a nyomatékot.