Rönkpergola

A nagyobb kertekben, üdülőtelkeken egyre többen szeretnének pergolát építeni. Az ilyen építmények általában gyalult gerendákból, staflikból készülnek, így attraktív látványuk mellett elég tetemes pénzbe kerülnek. Pergolát azonban legallyazott rönkfákból is lehet építeni. Különösen az erdők közelében lakóknak érdemes figyelembe venniük. Az ilyen lugasszerű favázakat rönkfából egyszerűbb is összeállítani, mint gyalult gerendákból, rendszeres kezelést sem igényelnek. A munka elvégzéséhez pedig leírásunk és képeink segítségével ismertetjük a legalapvetőbb fogásokat.

Az ilyen szerkezetek kialakításához lehetőleg közel egyenes törzsű, kb. 100 mm átmérőjű, 2 m hosszúságot meghaladó hántolatlan fatörzs darabokat használjunk. Rövidebbek is megfelelnek, ám akkor 200 mm hosszúságú toldásokra kényszerülünk. A pergola oszlopaiként a 2,5 m hosszú, közel azonos átmérőjű fatörzseket válasszunk ki. A felső áthidalók hasonló átmérőjűek, és hosszuk legalább 1,5 m legyen. A balusztrádanyaghoz 20-45 mm vastagságú ágakból válogassunk, de ezek se legyenek túlságosan ágbogasak.
6Az alapanyagok kiválogatása után lecövekelt tűzőzsinórral jelöljük ki az építmény oszlopainak a helyét. Az alapterület merőlegességét átlós méréssel ellenőrizzük (1). Ez a terület közel vízszintes legyen, különben az oszlopokkal kell a terep lejtését kiegyenlíteni. Az oszlopok helyét ássuk ki. A gödrök legalább 500 mm mélyek, átmérőjük meg 300 mm körüli legyen. Az oszlopok egyik végét mártsuk bitumenbe vagy fakonzerváló anyagba, hogy megakadályozzuk az elkorhadásukat. A gödrök aljára tegyünk egy-egy nagyobb lapos követ, állítsuk rá a kezdőoszlopot, majd zúzottkővel töltsük fel az üreget. Az oszlopot - függőlegesbe állításához - a törzsére szegezett két léccel támasszuk ki, majd vízmértékkel ellenőrizve állítsuk be pontosan a függőlegességét (2). Az eltéréseket korrigáljuk, és a kőzúzalék erőteljes zömítésével szilárdítsuk meg a helyzetét.
7A következő oszlop helyét a korlátfáknak szánt fatörzsek hossza alapján tűzzük ki. A legrövidebb rönkfát vegyük alapul az oszloptávolságok meghatározásakor. Az oszlopokat azonban e méretnél 60 mm-rel közelebb állítsuk fel, mert a korlátfákat ferdén levágott végükkel az oszlopokba vágott fészkekbe kell majd beerősítenünk. Ha már az összes oszlopot a helyükre és függőlegesbe állítottuk, az oszlopok végét kell vízszintbe állítani. Ehhez egy hosszú egyenes élű deszkát és vízmértéket használjunk. A deszkát állítsuk a legalacsonyabb oszlop tetejére, és az élére helyezett vízmérték segítségével állítsuk vízszintbe. A következő oszlop felesleges részét a deszka alsó éle mentén jelöljük meg (3).
8A további oszlopok magasságát hasonló módon határozzuk meg, de a deszkát most egy szeggel rögzítsük az előzőleg megjelölt oszlopra, és a vízmérték segítségével beállítva jelöljük ki az oszlop megfelelő magasságát. Ezt az egyik oldalon levő mindegyik oszlopon végezzük el, majd a másik oldalon levő első oszlop magasságát is a vele szemben levő magassága alapján az előzők szerint mérjük ki. Így biztosan vízszintes lesz majd a felső koszorú törzsek helyzete. Ezek rögzítéséhez a törzsek végéről lapos V-alakban bevágva fűrészeljük le a felesleges részüket. A vágást éles fűrésszel, nem nagy erővel végezzük el.
Következhet a kötőgerendák szerepét betöltő fatörzsek hosszító toldása. Ezt egyszerű, egymásba eresztetten lapolt illesztéssel oldjuk meg. A fatörzseknek azon végeit illesszük egymáshoz, amelyek nagyjából azonos átmérőjűek. A lapolás legalább a törzsek átmérőjével azonos, de inkább ennek kétszeres hosszúságú legyen, ha a toldás helyét nem támasztja alá oszlop. A rönkfát előbb félig fűrészeljük be, majd a felesleges részét éles fejszével hasítsuk le. Fabunkóként egy vékonyabb fatörzsdarabot használjunk (4). Ilyenkor azonban nem árt előbb a hasadás irányát egy vékonyabb szelet levésésével ellenőrizni. Ha a lehasított rész lapja ferdére sikeredik, akkor széles vésőt használva igazítsuk vízszintesre a lapoláshoz szükséges felületet.
9A másik fatörzs végeit is munkáljuk le a szükséges mértékben, majd illesszük össze a két fatörzs végét. A rönkfa másik végét csak akkor kell hasonló módon kialakítanunk, ha további toldásra lesz szükségünk. Ebben az esetben viszont ügyeljünk arra, hogy a lapolt rész az előzővel egy síkba kerüljön. Ezt könnyen elérhetjük, ha a lapolt részre léc- vagy deszkadarabot szegezünk, azt meg egy hosszú deszka élére erősítjük. A másik lapolt felületet ezt követen egy derékszögű vonalzó, vagy talpas derékszög segítségével könnyen feljelölhetjük a bütüre.
Ha már az összes összekötő fatörzset így kialakítottuk, akkor az oszlopok tetejére erősíthetjük. Mivel az oszlopok felső végét előzőleg tompaszögben V-alakúra fűrészeltük, az összekötő fatörzsek felhelyezése után már csak egy-két vastag szeggel kell a helyükre rögzítenünk mindegyiket. A szegeket ajánlatos előfúrt lyukakba ütni. Ezek mérete azonban 0,5 tizeddel kisebb legyen a szegek átmérőjénél. Így a rögzítésük szilárd lesz, ám könnyebben, és hasadás nélkül üthetjük mindegyiket a faanyagba. A lapolt toldásoknál (5) ez különösen fontos szempont, továbbá az is hogy a szegeket ferdén üssük a faanyagba.
A következő lépésben a két oszlopsort összekötő fatörzseket erősítsük a helyükre. Ezek már vékonyabb 60-80 mm átmérőjű rönkfák, amelyek 150-300 mm-rel nyúljanak túl az oszlopokon, illetve a tetejükre szegelt fatörzseken. Először közvetlenül az oszlopok fölé erősítsük fel a keresztben álló rönkfákat (6), majd az így megszilárdított faváz tetejére erősítsük fel a többi fatörzset. Szegelésükhöz célszerű alátámasztanunk a hosszában futó fatörzset, mégpedig a rögzítendő darab alatt.
A nagyításhoz KLIKK ide!Most már a korlátfákat is az oszlopok közé erősíthetjük. Előbb azonban kifeszített zsineg segítségével jelöljük fel a helyüket, majd készítsünk a korlátfáknak ferdén a fatörzsbe fűrészelt fészkeket (7). A korlátfák végét is vágjuk ferdére, mégpedig az oszlop fészkeihez igazodó szögben. A korlátfákat három oldalról ferdén beütött hosszú szegekkel rögzítsük a fészkükbe. Vigyázzunk, minden korlátfát úgy kell pontosan a helyére illesztenünk, hogy egyik se feszítse az oszlopot, de ne is lötyögjön a helyén. Az oszlopokat esetleg felül még ferde szögben beszabott, és szegekkel rögzített ágtámaszokkal is megerősíthetjük (8). Ezeknek is ajánlatos az oszlopok palástjába ferdén bevágott fészkeket készítenünk, de a vékonyabb, 30-50 mm átmérőjű faágakból, mintegy díszítő elemként beerősített ágaknál ez felesleges.
Ezután már csak a masszívan felállított fatörzsváz díszítése van hátra. E célra 20-40 mm átmérőjű akár friss vágású husángokat is használhatunk, mert ezek most még ívbe is hajlíthatók. A szimmetrikus díszítésekhez közel azonos vastagságú ágakat válasszunk. Az ágakat előbb szegezzük fel a korlátfákra (9), majd a feleslegüket egymás után fűrészeljük le. Az ívben meghajlított ágak végét előbb valamelyik sarokba rögzítsük, majd fokozatosan hajlítsuk a kívánt ívbe. Vigyázzunk, a hajlítást ne erőltessük nagyon, mert a friss ágak sem viselnek el drasztikus alakváltoztatást. Szabad végüket csak a hajlítást követően szegezzük a korlátfákhoz- vagy az oszlopokhoz, és nem árt az íves részüket erős zsineggel lekötözve néhány napig ebben az állapotban hagyni.
Ha pedig minden díszítményt a helyére erősítettünk, már csak néhány futónövényt - pl. vadszőlőt, borostyánt stb. - kell az oszlopok tövébe telepítenünk, amely azután majd szép lassan befutja az egész lugast. A rönkfákból összerótt pergola számottevő karbantartást nem igényel, legfeljebb minden tavasszal ellenőrizni kell, hogy a kötései szilárdak-e. Ha horganyzott szegeket használtunk az összeállításához, és ezeket a terhelés irányába ferdén ütöttük a helyükre, akkor építményünk biztosan hosszú életű lesz.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: rönk, pergola

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1404/Ronkpergola