Rönkpergola

Az ilyen szerkezetek kialakításához lehetőleg közel egyenes törzsű, kb. 100 mm átmérőjű, 2 m hosszúságot meghaladó hántolatlan fatörzs darabokat használjunk. Rövidebbek is megfelelnek, ám akkor 200 mm hosszúságú toldásokra kényszerülünk. A pergola oszlopaiként a 2,5 m hosszú, közel azonos átmérőjű fatörzseket válasszunk ki. A felső áthidalók hasonló átmérőjűek, és hosszuk legalább 1,5 m legyen. A balusztrádanyaghoz 20-45 mm vastagságú ágakból válogassunk, de ezek se legyenek túlságosan ágbogasak.
Az alapanyagok kiválogatása után lecövekelt tűzőzsinórral jelöljük ki az építmény oszlopainak a helyét. Az alapterület merőlegességét átlós méréssel ellenőrizzük (1). Ez a terület közel vízszintes legyen, különben az oszlopokkal kell a terep lejtését kiegyenlíteni. Az oszlopok helyét ássuk ki. A gödrök legalább 500 mm mélyek, átmérőjük meg 300 mm körüli legyen. Az oszlopok egyik végét mártsuk bitumenbe vagy fakonzerváló anyagba, hogy megakadályozzuk az elkorhadásukat. A gödrök aljára tegyünk egy-egy nagyobb lapos követ, állítsuk rá a kezdőoszlopot, majd zúzottkővel töltsük fel az üreget. Az oszlopot - függőlegesbe állításához - a törzsére szegezett két léccel támasszuk ki, majd vízmértékkel ellenőrizve állítsuk be pontosan a függőlegességét (2). Az eltéréseket korrigáljuk, és a kőzúzalék erőteljes zömítésével szilárdítsuk meg a helyzetét.
A következő oszlop helyét a korlátfáknak szánt fatörzsek hossza alapján tűzzük ki. A legrövidebb rönkfát vegyük alapul az oszloptávolságok meghatározásakor. Az oszlopokat azonban e méretnél 60 mm-rel közelebb állítsuk fel, mert a korlátfákat ferdén levágott végükkel az oszlopokba vágott fészkekbe kell majd beerősítenünk. Ha már az összes oszlopot a helyükre és függőlegesbe állítottuk, az oszlopok végét kell vízszintbe állítani. Ehhez egy hosszú egyenes élű deszkát és vízmértéket használjunk. A deszkát állítsuk a legalacsonyabb oszlop tetejére, és az élére helyezett vízmérték segítségével állítsuk vízszintbe. A következő oszlop felesleges részét a deszka alsó éle mentén jelöljük meg (3).
A további oszlopok magasságát hasonló módon határozzuk meg, de a deszkát most egy szeggel rögzítsük az előzőleg megjelölt oszlopra, és a vízmérték segítségével beállítva jelöljük ki az oszlop megfelelő magasságát. Ezt az egyik oldalon levő mindegyik oszlopon végezzük el, majd a másik oldalon levő első oszlop magasságát is a vele szemben levő magassága alapján az előzők szerint mérjük ki. Így biztosan vízszintes lesz majd a felső koszorú törzsek helyzete. Ezek rögzítéséhez a törzsek végéről lapos V-alakban bevágva fűrészeljük le a felesleges részüket. A vágást éles fűrésszel, nem nagy erővel végezzük el.
Következhet a kötőgerendák szerepét betöltő fatörzsek hosszító toldása. Ezt egyszerű, egymásba eresztetten lapolt illesztéssel oldjuk meg. A fatörzseknek azon végeit illesszük egymáshoz, amelyek nagyjából azonos átmérőjűek. A lapolás legalább a törzsek átmérőjével azonos, de inkább ennek kétszeres hosszúságú legyen, ha a toldás helyét nem támasztja alá oszlop. A rönkfát előbb félig fűrészeljük be, majd a felesleges részét éles fejszével hasítsuk le. Fabunkóként egy vékonyabb fatörzsdarabot használjunk (4). Ilyenkor azonban nem árt előbb a hasadás irányát egy vékonyabb szelet levésésével ellenőrizni. Ha a lehasított rész lapja ferdére sikeredik, akkor széles vésőt használva igazítsuk vízszintesre a lapoláshoz szükséges felületet.
A másik fatörzs végeit is munkáljuk le a szükséges mértékben, majd illesszük össze a két fatörzs végét. A rönkfa másik végét csak akkor kell hasonló módon kialakítanunk, ha további toldásra lesz szükségünk. Ebben az esetben viszont ügyeljünk arra, hogy a lapolt rész az előzővel egy síkba kerüljön. Ezt könnyen elérhetjük, ha a lapolt részre léc- vagy deszkadarabot szegezünk, azt meg egy hosszú deszka élére erősítjük. A másik lapolt felületet ezt követen egy derékszögű vonalzó, vagy talpas derékszög segítségével könnyen feljelölhetjük a bütüre.
Ha már az összes összekötő fatörzset így kialakítottuk, akkor az oszlopok tetejére erősíthetjük. Mivel az oszlopok felső végét előzőleg tompaszögben V-alakúra fűrészeltük, az összekötő fatörzsek felhelyezése után már csak egy-két vastag szeggel kell a helyükre rögzítenünk mindegyiket. A szegeket ajánlatos előfúrt lyukakba ütni. Ezek mérete azonban 0,5 tizeddel kisebb legyen a szegek átmérőjénél. Így a rögzítésük szilárd lesz, ám könnyebben, és hasadás nélkül üthetjük mindegyiket a faanyagba. A lapolt toldásoknál (5) ez különösen fontos szempont, továbbá az is hogy a szegeket ferdén üssük a faanyagba.
A következő lépésben a két oszlopsort összekötő fatörzseket erősítsük a helyükre. Ezek már vékonyabb 60-80 mm átmérőjű rönkfák, amelyek 150-300 mm-rel nyúljanak túl az oszlopokon, illetve a tetejükre szegelt fatörzseken. Először közvetlenül az oszlopok fölé erősítsük fel a keresztben álló rönkfákat (6), majd az így megszilárdított faváz tetejére erősítsük fel a többi fatörzset. Szegelésükhöz célszerű alátámasztanunk a hosszában futó fatörzset, mégpedig a rögzítendő darab alatt.
Most már a korlátfákat is az oszlopok közé erősíthetjük. Előbb azonban kifeszített zsineg segítségével jelöljük fel a helyüket, majd készítsünk a korlátfáknak ferdén a fatörzsbe fűrészelt fészkeket (7). A korlátfák végét is vágjuk ferdére, mégpedig az oszlop fészkeihez igazodó szögben. A korlátfákat három oldalról ferdén beütött hosszú szegekkel rögzítsük a fészkükbe. Vigyázzunk, minden korlátfát úgy kell pontosan a helyére illesztenünk, hogy egyik se feszítse az oszlopot, de ne is lötyögjön a helyén. Az oszlopokat esetleg felül még ferde szögben beszabott, és szegekkel rögzített ágtámaszokkal is megerősíthetjük (8). Ezeknek is ajánlatos az oszlopok palástjába ferdén bevágott fészkeket készítenünk, de a vékonyabb, 30-50 mm átmérőjű faágakból, mintegy díszítő elemként beerősített ágaknál ez felesleges.
Ezután már csak a masszívan felállított fatörzsváz díszítése van hátra. E célra 20-40 mm átmérőjű akár friss vágású husángokat is használhatunk, mert ezek most még ívbe is hajlíthatók. A szimmetrikus díszítésekhez közel azonos vastagságú ágakat válasszunk. Az ágakat előbb szegezzük fel a korlátfákra (9), majd a feleslegüket egymás után fűrészeljük le. Az ívben meghajlított ágak végét előbb valamelyik sarokba rögzítsük, majd fokozatosan hajlítsuk a kívánt ívbe. Vigyázzunk, a hajlítást ne erőltessük nagyon, mert a friss ágak sem viselnek el drasztikus alakváltoztatást. Szabad végüket csak a hajlítást követően szegezzük a korlátfákhoz- vagy az oszlopokhoz, és nem árt az íves részüket erős zsineggel lekötözve néhány napig ebben az állapotban hagyni.
Ha pedig minden díszítményt a helyére erősítettünk, már csak néhány futónövényt - pl. vadszőlőt, borostyánt stb. - kell az oszlopok tövébe telepítenünk, amely azután majd szép lassan befutja az egész lugast. A rönkfákból összerótt pergola számottevő karbantartást nem igényel, legfeljebb minden tavasszal ellenőrizni kell, hogy a kötései szilárdak-e. Ha horganyzott szegeket használtunk az összeállításához, és ezeket a terhelés irányába ferdén ütöttük a helyükre, akkor építményünk biztosan hosszú életű lesz.