Tatarozás házilag

A vakolat védi a falakat az időjárás viszontagságai ellen, és díszít is egyben, ugyanakkor hőszigetelő funkciója is jelentős. Hogy ezeknek a követelményeknek eleget tudjunk tenni, megfelelő anyagokat és szerszámokat kell alkalmazni, használni. A kisebb "foltozások" egyszerűbbek, de egy nagyobb felület vakolását gyakorolnunk kell. Falat csak akkor lehet jól vakolni, ha az megfelelően elő van készítve.
Munkánkhoz szükséges eszközök általánosan használt kőműves szerszámok. Ezek a következők: acél simító kanál, simítólap, kaucsukos védelemmel ellátott fémvágó véső, fakalapács, spatula, súrolókefe vagy drótkefe, puha kefe és nem utolsó sorban védőszemüveg, védőkesztyű (1).
Munkánkat a régi fuga eltávolításával kezdjük. Véssük ki kb. 3 cm mélységig, illetve amíg ép, homogén anyagig nem érünk (2). Alapfeladat, hogy a sérült, repedezett részeket is el kell távolítani. Erre azért van szükség, hogy ne maradjon benne hajszálrepedéses rész, ahol a víz meg tud állni, ha az eső becsap. Amikor a falat felhúzták, néhány súlyosabb falazókő összepréselte a kötőanyagot. Ezt ki kell tágítani, ki kell vésni (3). A kipattanó szilánkok ellen használjuk a védőeszközöket. Az így kitisztított falfelületet portalanítani kell. Ez a kialakított rések vízsugárral történő "mosását" jelenti, melyet fentről lefelé végezzünk, hogy a port és az apró kavicsokat eltávolítsuk (4). Ha valamelyik rész erősen hiányos - mivel főleg kötőanyagból és töredező sziklából volt összerakva, ami fokozatosan szétmállott - azt egy-két jól kiválasztott lapos kővel töltsük ki, pótoljuk az üreget (5).
Egy átlagos fal javítása közben hamar elérjük azt a magasságot, amely fölött állvány nélkül már nehéz dolgozni. Már a szemmagasságban végzett munka is megerőltető lehet. A szokásos magasságokhoz kb. 125 cm magas állványt kell készíteni. Egyszerű és általánosan alkalmazott megoldás két, egymástól 2-3 m-re állított fa vagy fém bak, melyekre vastag deszkákat (pallókat) fektetünk. A munkafelület szélessége legalább 1 m legyen. Előírás szerint a 2 m-nél nagyobb állványokat 3 részes korláttal kell ellátni (korlátdeszka, középrúd és lábdeszka). Ezek a lezuhanást ill. az állványdeszkákon levő szerszámok leesését akadályozzák meg.
Következhet az így előkészített fal fugázása, melyhez habarcsra van szükség. A habarcs feladata, hogy a bedolgozott kövek, összefalazott téglák egyenetlenségeit kitöltse, és szilárdan összekösse azokat. Emellett bizonyos mértékig rugalmasnak is kell lennie, hogy a későbbi ülepedést és rezgéseket is bírja. Kötőanyaga a mész és a cement, adaléka pedig a különböző szemcsenagyságú homok. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a felhasználásra kerülő homok tiszta legyen, tehát szerves anyagoktól - falevél, gyökérdarabok - mentes. Jó, ha a homok különböző szemcsézetű, mert így a köztes tereket jobban kitölti, és nincs szükség sok kötőanyagra. A habarcsot a víz teszi képlékennyé, feldolgozhatóvá, és indítja meg a szilárdulási folyamatot. Lehet tiszta cementtel is fugázni, de ehhez a munkához célszerűbb a szinte minden célra használható, nagy szilárdságú cement habarcs. Összetétele 100 l (10 vödör) homokhoz számítva 10 l (1 vödör) mészpép, 5 kg mészhidrát és 30-35 kg cement. Ha nem keverőgéppel dolgozunk, akkor a keverést tiszta, szilárd felületen végezzük.
A kupacba öntött homokhoz adjuk hozzá a szükséges mennyiségű cementet és meszet, majd víz hozzáadása nélkül többször forgassuk át, hogy jól összekeveredjen. Ha egyenletes színűvé válik, öntsünk hozzá kevés vizet, és újra alaposan keverjük át. Egészen addig adjunk hozzá vizet, amíg lággyá, könnyen kenhetővé nem válik. Egyszerre ne keverjünk nagyobb mennyiséget, mert könnyebb az egyenletes összedolgozás. Figyelem! A cement és mészhabarcs lúgos kémhatású, erősen maró. Ha szemünkbe vagy bőrünkre kerül, bő vízzel azonnal mossuk le!
Ha elkészítettük a megfelelő habarcsot, kezdhetjük is a fugázást. Tegyünk a simítóra kevés habarcsot, és egyik szélét az előzőleg benedvesített falhoz szorítva (6) - amivel a kövek nedvszívó képességét csökkentjük - a vakolókanállal töltsük fel az üreget. Hagyjuk így kicsit "pihenni", majd egy megfelelő alakúra formált vassal, faforgáccsal vagy tömlő darabbal szorosan simítsuk be a résbe az anyagot (7). Az időjárástól függ ugyan, de viszonylag gyorsan megköt. Anélkül, hogy a végleges keménységet megvárnánk, keféljük le a fugát egy erősebb kefével (8), így könnyen megszabadulunk a fölösleges, kitüremkedett maltertól. Befejezésül egy keskeny kisseprűvel vagy ecsettel keféljük le a fugát, és nedves szivaccsal töröljük le a kövekről az esetleg rákenődött fugázó anyagot (9).
A felsőküszöb és az ajtó nyílása sokszor hatalmas kőtömbökből van kialakítva (10, 11). Adjuk vissza stílusát. Szélesítsük ki a fugákat vésővel megfaragva. A fuga helyreállítása ugyanúgy történjen, mint a falak vagy a homlokzat más részén, ezzel megőrizve eredeti "egyéniségét". Amikor egy oldallal vagy egy nagyobb résszel végeztünk, egy puha, széles kefével dörzsöljük át jó erősen a felületet - főleg a kövek széleit - hogy az fényes, élénk legyen (12).
Ha más jellegű a fal, és a felület újravakolása mellett döntünk, munkánkat szintén a felület tisztításával kell kezdenünk. Véső és kalapács segítségével távolítsuk el a régi, málladozó vakolatot (13). Alapvető, hogy maradéktalanul távolítsunk el minden szennyeződést, ásványi és szerves anyagot (poros gipsz, cement, moha, föld). A megtisztított falra acélszegekkel rögzítsünk apró lyukú drótrácsot, ún. rabichálót, mely az első réteg "kapaszkodását", tapadását segíti (14). Az első réteg mindig vastagabb, mert ilyenkor javítjuk ki a fal egyenetlenségeit. Az elkorhadt, megrongálódott széldeszkát szintén cseréljük ki, de ez legyen az eljárás a korhadt tetőlécekkel is (15). Ennél a munkánál is elengedhetetlen a biztonságos állvány, ne sajnáljuk az erre fordított időt.
A vakolás kezdete előtti nap jól "mossuk meg", öntözzük be a falat. Nagy melegben a munka megkezdése előtt nedvesítsük újra (16). Fagerendán, acéltartókon a vakolat nem marad meg, ezeket mindenképpen be kell borítanunk rabichálóval vagy nádszövettel.
Habarcs készítésénél a már korábban leírtak szerint járjunk el: a meszet, cementet, homokot először szárazon jól keverjük össze, majd fokozatosan adjuk hozzá a vizet, egészen addig, míg egy elég folyékony masszát kapunk (17). Az első vakolatréteg vastagsága 1-1,5 cm. Alapelv, hogy a vakolórétegek szilárdsága belülről kifelé csökken vagy azonos. A második réteget csak az első réteg megszilárdulása után hordjuk fel. A vakolással alulról felfelé haladjunk, egyszerre 1-2 m2-es szakaszokban.
A habarcsot alulról felfelé, egy határozott mozdulattal csapjuk a falra (18), majd fasimítóval lehúzzuk, simítsuk (19). Alulról kezdve, oldalirányban ide-oda mozgatva húzzuk felfelé. Ez némi gyakorlatot kíván, és nem hiábavaló a fal tövét - járdát, követ - egy fóliadarabbal, ponyvával letakarni. A lehúzást addig ismételjük, míg a felület sík nem lesz. Ezt egy egyenes léc segítségével ellenőrizhetjük. A habarcsot az állványra vödörben húzzuk fel.
A második vakolóréteget csak az első réteg megkeményedése, szilárdulása után hordjuk fel. Hogy jobban tapadjon, az alapvakolatot érdesíthetjük: ez történhet ritka fogú fűrészlap darabbal, szeges léccel stb. A második réteg - melynek vastagsága ne haladja meg az 5-8 mm-t - felhordása az elsőhöz hasonlóan történjen. Ha a habarcs már meghúzott, a felületet fasimítóval, egyenletesen, körkörös mozdulattal simítsuk le. Így sima és tömör lesz (19). Előfordulhat, hogy időközben kissé megkeményedik, ilyenkor nedvesítsük meg. Célszerű a simítót is folyamatosan nedvesíteni, ezáltal a munka is könnyebb, de a szerszámot is tisztán tartjuk. Az így elkészült falfelületet vastag, nedves szivaccsal, könnyű, laza, körkörös mozdulatokkal "átmoshatjuk" (20). A művelet célja, hogy lazán kiszedjük a homokszemcséket, így a vakolatnak szemcsés felületet adjunk.
Néhány nap múlva, amikor már megkötött a vakolat, tegyünk fel horganyzott lemezből készített tetőszegélyt, mely távol tartja a homlokzattól az esővizet (21), majd cserépszegéllyel zárjuk le a tetőcserepeket, melyet szegekkel rögzíthetünk biztonságosan. Ezek megvédik a vakolatot a vízcsorgástól. Végezetül ízlésünknek megfelelően meszelhetjük, festhetjük, színezhetjük a falat. Ezt érdemes az állvány szétbontása előtt végezni, mert így nem csak kényelmesebb de biztonságosabb is.
Meg kell említeni, a kész vakolatokat, fugázó anyagokat, melyeket használatra készen hoznak forgalomba. Ezekhez csak vizet kell keverni. Az így helyreállított, rendbe hozott épület akár 50 évet is kibír majd, anélkül, hogy komolyabb javításra szorulna.