A vakolat védi a falakat az időjárás viszontagságai ellen, és díszít is egyben,
ugyanakkor hőszigetelő funkciója is jelentős. Hogy ezeknek a követelményeknek
eleget tudjunk tenni, megfelelő anyagokat és szerszámokat kell alkalmazni,
használni. A kisebb "foltozások" egyszerűbbek, de egy nagyobb felület
vakolását gyakorolnunk kell. Falat csak akkor lehet jól vakolni, ha az megfelelően
elő van készítve.
Munkánkhoz szükséges eszközök általánosan használt kőműves szerszámok. Ezek a
következők: acél simító kanál, simítólap, kaucsukos védelemmel ellátott fémvágó
véső, fakalapács, spatula, súrolókefe vagy drótkefe, puha kefe és nem utolsó
sorban védőszemüveg, védőkesztyű (1).
Munkánkat a régi fuga eltávolításával kezdjük. Véssük ki kb. 3 cm mélységig,
illetve amíg ép, homogén anyagig nem érünk (2). Alapfeladat, hogy a sérült,
repedezett részeket is el kell távolítani. Erre azért van szükség, hogy ne
maradjon benne hajszálrepedéses rész, ahol a víz meg tud állni, ha az eső
becsap. Amikor a falat felhúzták, néhány súlyosabb falazókő összepréselte a
kötőanyagot. Ezt ki kell tágítani, ki kell vésni (3). A kipattanó szilánkok
ellen használjuk a védőeszközöket. Az így kitisztított falfelületet
portalanítani kell. Ez a kialakított rések vízsugárral történő "mosását"
jelenti, melyet fentről lefelé végezzünk, hogy a port és az apró kavicsokat
eltávolítsuk (4). Ha valamelyik rész erősen hiányos - mivel főleg kötőanyagból
és töredező sziklából volt összerakva, ami fokozatosan szétmállott - azt egy-két
jól kiválasztott lapos kővel töltsük ki, pótoljuk az üreget (5).
Egy átlagos fal javítása közben hamar elérjük azt a magasságot, amely fölött
állvány nélkül már nehéz dolgozni. Már a szemmagasságban végzett munka is
megerőltető lehet. A szokásos magasságokhoz kb. 125 cm magas állványt kell
készíteni. Egyszerű és általánosan alkalmazott megoldás két, egymástól 2-3 m-re
állított fa vagy fém bak, melyekre vastag deszkákat (pallókat) fektetünk. A
munkafelület szélessége legalább 1 m legyen. Előírás szerint a 2 m-nél nagyobb
állványokat 3 részes korláttal kell ellátni (korlátdeszka, középrúd és
lábdeszka). Ezek a lezuhanást ill. az állványdeszkákon levő szerszámok leesését
akadályozzák meg.
Következhet az így előkészített fal fugázása, melyhez habarcsra van szükség. A
habarcs feladata, hogy a bedolgozott kövek, összefalazott téglák
egyenetlenségeit kitöltse, és szilárdan összekösse azokat. Emellett bizonyos
mértékig rugalmasnak is kell lennie, hogy a későbbi ülepedést és rezgéseket is
bírja. Kötőanyaga a mész és a cement, adaléka pedig a különböző szemcsenagyságú
homok. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a felhasználásra
kerülő homok tiszta
legyen, tehát szerves anyagoktól - falevél, gyökérdarabok - mentes. Jó, ha a
homok különböző szemcsézetű, mert így a köztes tereket jobban kitölti, és nincs
szükség sok kötőanyagra. A habarcsot a víz teszi képlékennyé, feldolgozhatóvá,
és indítja meg a szilárdulási folyamatot. Lehet tiszta cementtel is fugázni, de
ehhez a munkához célszerűbb a szinte minden célra használható, nagy szilárdságú
cement habarcs. Összetétele 100 l (10 vödör) homokhoz számítva 10 l (1 vödör)
mészpép, 5 kg mészhidrát és 30-35 kg cement. Ha nem keverőgéppel dolgozunk,
akkor a keverést tiszta, szilárd felületen végezzük.
A kupacba öntött homokhoz adjuk hozzá a szükséges mennyiségű cementet és meszet,
majd víz hozzáadása nélkül többször forgassuk át, hogy jól összekeveredjen. Ha
egyenletes színűvé válik, öntsünk hozzá kevés vizet, és újra alaposan keverjük
át. Egészen addig adjunk hozzá vizet, amíg lággyá, könnyen kenhetővé nem válik.
Egyszerre ne keverjünk nagyobb mennyiséget, mert könnyebb az egyenletes
összedolgozás. Figyelem! A cement és mészhabarcs lúgos kémhatású, erősen maró.
Ha szemünkbe vagy bőrünkre kerül, bő vízzel azonnal mossuk le!
Ha
elkészítettük a megfelelő habarcsot, kezdhetjük is a fugázást. Tegyünk a simítóra
kevés habarcsot, és egyik szélét az előzőleg benedvesített falhoz szorítva (6)
- amivel a kövek nedvszívó képességét csökkentjük - a vakolókanállal töltsük
fel az üreget. Hagyjuk így kicsit "pihenni", majd egy
megfelelő alakúra formált vassal, faforgáccsal vagy tömlő darabbal szorosan
simítsuk be a résbe az anyagot (7). Az időjárástól függ ugyan, de viszonylag
gyorsan megköt. Anélkül, hogy a végleges keménységet megvárnánk, keféljük le
a fugát egy erősebb kefével (8), így könnyen megszabadulunk a fölösleges,
kitüremkedett maltertól. Befejezésül egy keskeny kisseprűvel vagy ecsettel
keféljük le a fugát, és nedves szivaccsal töröljük le a kövekről az esetleg
rákenődött fugázó anyagot (9).
A felsőküszöb és az ajtó nyílása sokszor hatalmas kőtömbökből van kialakítva
(10, 11). Adjuk vissza stílusát. Szélesítsük ki a fugákat vésővel megfaragva. A
fuga helyreállítása ugyanúgy történjen, mint a falak vagy a homlokzat más
részén, ezzel
megőrizve eredeti "egyéniségét". Amikor egy oldallal vagy egy
nagyobb résszel végeztünk, egy puha, széles kefével dörzsöljük át jó erősen a
felületet - főleg a kövek széleit - hogy az fényes, élénk legyen (12).
Ha más jellegű a fal, és a felület újravakolása mellett döntünk, munkánkat
szintén a felület tisztításával kell kezdenünk. Véső és kalapács segítségével
távolítsuk el a régi, málladozó vakolatot (13). Alapvető, hogy maradéktalanul
távolítsunk el minden szennyeződést, ásványi és szerves anyagot (poros gipsz,
cement, moha, föld). A megtisztított falra acélszegekkel rögzítsünk apró lyukú
drótrácsot, ún. rabichálót, mely az első réteg "kapaszkodását", tapadását
segíti (14). Az első réteg mindig vastagabb, mert ilyenkor javítjuk ki a fal
egyenetlenségeit. Az elkorhadt, megrongálódott széldeszkát szintén cseréljük
ki, de ez legyen az eljárás a korhadt tetőlécekkel is (15). Ennél a munkánál
is elengedhetetlen a biztonságos állvány, ne sajnáljuk az erre fordított időt.
A
vakolás kezdete előtti nap jól "mossuk meg", öntözzük be a falat. Nagy
melegben a munka megkezdése előtt nedvesítsük újra (16). Fagerendán, acéltartókon
a vakolat nem marad meg, ezeket mindenképpen be kell borítanunk rabichálóval
vagy nádszövettel.
Habarcs készítésénél a már korábban leírtak szerint járjunk el: a meszet,
cementet, homokot először szárazon jól keverjük össze, majd fokozatosan adjuk
hozzá a vizet, egészen addig, míg egy elég folyékony masszát kapunk (17). Az
első vakolatréteg vastagsága 1-1,5 cm. Alapelv, hogy a vakolórétegek szilárdsága
belülről kifelé csökken vagy azonos. A második réteget csak az első réteg
megszilárdulása után hordjuk fel. A vakolással alulról felfelé haladjunk,
egyszerre 1-2 m2-es szakaszokban.
A habarcsot alulról felfelé, egy határozott mozdulattal csapjuk a falra (18),
majd fasimítóval lehúzzuk, simítsuk (19). Alulról kezdve, oldalirányban ide-oda
mozgatva húzzuk felfelé. Ez némi gyakorlatot kíván, és nem hiábavaló a fal tövét
- járdát, követ - egy fóliadarabbal, ponyvával letakarni. A lehúzást addig
ismételjük, míg a felület sík nem lesz. Ezt egy egyenes léc segítségével
ellenőrizhetjük. A habarcsot az állványra vödörben húzzuk fel.
A második vakolóréteget csak az első réteg megkeményedése, szilárdulása után
hordjuk fel. Hogy jobban tapadjon, az alapvakolatot érdesíthetjük: ez történhet
ritka fogú fűrészlap darabbal, szeges léccel stb. A második réteg - melynek
vastagsága ne haladja meg az 5-8 mm-t - felhordása az elsőhöz hasonlóan
történjen. Ha a habarcs már meghúzott, a felületet fasimítóval, egyenletesen,
körkörös mozdulattal simítsuk le.
Így
sima és tömör lesz (19). Előfordulhat, hogy időközben kissé megkeményedik, ilyenkor
nedvesítsük meg. Célszerű a simítót is folyamatosan nedvesíteni, ezáltal a munka
is könnyebb, de a szerszámot is tisztán tartjuk. Az így elkészült falfelületet
vastag, nedves szivaccsal, könnyű, laza, körkörös mozdulatokkal "átmoshatjuk" (20).
A művelet célja, hogy lazán kiszedjük a homokszemcséket, így a vakolatnak szemcsés
felületet adjunk.
Néhány nap múlva, amikor már megkötött a vakolat, tegyünk fel horganyzott
lemezből készített tetőszegélyt, mely távol tartja a homlokzattól az esővizet
(21), majd cserépszegéllyel zárjuk le a tetőcserepeket, melyet szegekkel
rögzíthetünk biztonságosan. Ezek megvédik a vakolatot a vízcsorgástól. Végezetül
ízlésünknek megfelelően meszelhetjük, festhetjük, színezhetjük a falat. Ezt
érdemes az állvány szétbontása előtt végezni, mert így nem csak kényelmesebb de
biztonságosabb is.
Meg kell említeni, a kész vakolatokat, fugázó anyagokat, melyeket használatra
készen hoznak forgalomba. Ezekhez csak vizet kell keverni. Az így
helyreállított, rendbe hozott épület akár 50 évet is kibír majd, anélkül, hogy
komolyabb javításra szorulna.
Tatarozás házilag
Szemet gyönyörködtető látványt és hangulatot tud nyújtani egy szépen rendbe hozott, helyre állított nyaraló, hétvégi ház, présház vagy borospince. A nyár végén idén is bizonyára sok család vág bele lakása, hétvégi háza felújításába, tatarozásába. A vakolás az ezermester számára a nehezebb munkák közé tartozik ugyan, de a végeredmény megéri a fáradságot. Ezúttal azoknak szeretnénk segítségére lenni, akik a házilagos kivitelezést választják, hogy megóvjuk őket a kudarc emlékeitől. Segítségül francia laptársunk, a Systeme D illusztrációit használjuk.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Állami beavatkozás az építőipari anyagárakba
Az árszínvonal megugrása nyomán a családoknak szánt otthonteremtési, lakásfelújítási támogatások egyre nagyobb hányadát teszik zsebre az alapanyagokat forgalmazók. A kormány sokrétű,...