Nap mint nap járunk rajta, ezért nem csoda, hogy kopik, elhasználódik. Magától
érthetően nem egyenletesen, a közlekedő útvonalak lejártsága és a még jó állapotú
padlófelületek közötti kontraszt egyre bántóbb lesz. Ha a különbség már szembeszökő,
nincs mese, a padló burkolatát fel kell újítanunk. Ez a fa burkolatoknál (parketta,
hajópadló) a felületük csiszolását, lakkozását jelenti, ha viszont a helyiségek
PVC, vagy szőnyegpadlóval borítottak, akkor itt csak a csere segíthet. Ez a
munka egyszerű, saját magunk is elvégezhetjük, de csak akkor lesz az eredmény
megfelelő, ha ismerjük a munka fogásait, és választási lehetőségeit is a saját
igényeinkhez igazodva használjuk ki. E munkákhoz adunk most néhány megszívlelendő
tanácsot, és ismertetünk számos munkafogást is.
Először is nagyon ajánlatos megvizsgálni a kopások helyét és jellegét. Ha pl.
kisebb foltokban az átlagosnál erőteljesebb kopott mezőket észlelünk, akkor
az aljzat egyenetlenségeiben kell keresnünk a hibát. A jó padló alapfeltétele
ugyanis a sík, felületi egyenetlenségektől mentes alap. Ha a burkolaton markánsan
észlelhető kopásokat észlelünk, ezt mindenképpen ki kell javítanunk, különben
az új burkolat is az előző sorsára jut, a hibás helyeken idő előtt kopottá válik.
Ha tehát karakteres kopások vannak a régi burkolaton, akkor az aljzat kiegyenlítésével
is számolnunk kell. A kopott padlóburkolatot azonban addig ne bántsuk, míg az
újat nem vásároltuk meg.
A szőnyegpadlók között nemcsak a színre és mintára, no meg az árra, de a minőségükre
is ajánlott odafigyelnünk. Vannak ugyan olcsó gyártmányok, de a minőségük ennek
megfelelően gyengébb. Az olcsó hamarabb kopik és nehéz tisztán tartani. Tisztításukra
tekintettel, igazán csak lakóhelyiségekbe valók. A szőnyegek jutahálós, textil-
vagy szintetikus hátoldalúak. Az utóbbi a habalátétes kivitelt váltotta fel,
célja pedig változatlanul a jobb hanggátlás és járáskomfort növelése. Fajtájuktól
függően a szőnyegpadlókat teljes felületükön, a széleken ragasztva, illetve
ragasztás nélkül, vagy igényes kivitelezésnél feszített módon lehet leerősíteni.
A padlószőnyegeket általában 4, 5 m szélességben gyártják, ami a toldásukat
szinte feleslegessé teszi, de szükség esetén kisebb maradék darabokban is beszerezhetők.
Általában hurkolt buklé, nyírt velúr, és magas-mély szövéssel mintázott szőnyegek
adják a választékot, különféle mintázatban és színben. Igénytelenebb helyiségekbe,
pl. előszobákba előnyösen használhatók a strapabíró, többféle színű, ezért jól
variálható 40x40 cm-es filclapok, amelyek öntapadó kivitelűek, és könnyen lerakhatók.
Minőségükre, alkalmazásukra vonatkozóan különféle piktogramok adnak útbaigazítást,
amiket vásárláskor soha ne hagyjunk figyelmen kívül.
A PVC-padlóknál is megszűntek a vastag habalátétes változatok, mert korszerűsödött
a padlóanyagok rétegrendje. A kémiailag préselt koptatóréteg alatt található
a színnyomat, ez alatt pedig két vékony habréteg közé van ágyazva az üvegfátyol
rétege. Minta és színviláguk igen változatos, ezért érdemes több nagy kereskedést
is felkeresni (ajánljuk, pl. a Diego szaküzleteit), hogy hozzávetőleges fogalmunk
legyen a lehetőségeinket illetően. A PVC-padlóanyagok vastagsága általában 1,3-2,5
mm között változik, sőt az újdonság számba menő, 30,2x30,2, ill. 30,5x30,5 cm-es
öntapadó PVC-padlókockák vastagsága gyártmánytól függően csak 1,3 és 2 mm.
Felületük strukturált mintázatú, színviláguk és mintázatuk igen változatos.
Lerakásuk jó alap esetén nagyon egyszerű, különféle mintakombinációk kialakítására
is módot ad. A PVC-padlóburkolatoknál is egységes piktogramok alapján tájékozódhatunk
a minősége és felhasználása iránt, amelyet minden terméken feltüntetnek.
Mint már említettük, e padlóburkolatok lefektetési módjai nagyon hasonlóak,
ezért lerakásuk fogásait is keverve mutatjuk be. Előbb azonban ejtsünk néhány
szót a legfontosabb követelményről, a sima, önterülő alapozásról. A régi burkolat
felszedése akkor a legnehezebb, ha a régi burkolat teljes felületén le volt
ragasztva. Ilyen esetekben előbb próbáljuk meg feltépni a burkolatot, majd az
erősen letapadt részeket hőlégfúvó pisztollyal fellazítva, spatulyával távolítsuk
el teljesen az aljzat felületéről. Ha csak a széleken volt a burkolat leragasztva,
munkánk sokkal könnyebb, de itt is szükségünk lehet a hőlégfúvó segítségére.
Ha padlólapos burkolatra volt a PVC, vagy szőnyegpadló a széleken leragasztva,
akkor élesre fent spatulyával is könnyű lehántani a ragasztórétegeket (1).
Olyan helyiségekben, ahol elmozdíthatatlan berendezési tárgyak, pl. feljáró
lépcső, vagy épített konyhasziget van, igyekezzünk épségben felszedni a régi
burkolatot, mert azt esetleg mintaként az új burkolat kiszabásához is felhasználhatjuk
(2). Ha ez nem sikerülne, akkor vékony kartondarabokból ragszalaggal készítsünk
szabásmintát (3). Ne feledjük, az a legjobb, ha az új burkolat felülete összefüggő,
és nem darabokból leragasztott. A szabásmintát a burkolat mintázatára ragasztva
(4), ahhoz illesztve szabjuk ki, majd tekerjük fel újból. Ha a kiterítés hely
hiányában csak részlegesen oldható meg, akkor csak annyit tekerjünk le a burkolóanyag
tekercsről, hogy a felesleges részeket ki tudjuk belőle vágni. Ilyenkor azonban
a mintázatra, annak futására is legyünk tekintettel, az egyenes szakaszok
legyenek párhuzamosak a mintázatot adó fugákkal, vagy egyéb hálórenddel. Ettől
csak akkor térjünk el, ha a berendezési tárgy extrém elhelyezkedése ezt megkívánja.
Szabályos alakú, teljesen üres helyiségek burkolásakor ilyen problémánk nem
adódhat, a kisebb beugrók, sarkok beszabását a fektetés alkalmával célszerű
elvégeznünk.
A régi burkolat felszedése után kell eldöntenünk, hogy szükséges-e az aljzat
kiegyenlítése, vagy sem. Ha igen, pl. egyenetlenül lerakott kő, kerámialap padló,
vagy rosszul besimított beton aljzat esetén, akkor önterülő aljzatkiegyenlítő
réteg felterítésével tehetjük sík felületűvé a helyiség padlószintjét. A megfelelő
aljzatkiegyenlítő kiválasztásakor mindig az aljzat alapanyagát vegyük figyelembe.
A fapadlók csak akkor megfelelőek, ha szilárdak, és akkor is ajánlatos a felületükre
előbb üvegszálas erősítőhálót ragasztani, arra pedig aljzatkiegyenlítőt teríteni
(5). Az aljzatkiegyenlítők a felhasználáskor vízzel sűrűn folyóssá kevert anyagok,
amelyek a megtisztított, portalanított felületre öntve (6), majd közel egyenletesen
elterítve kis idő múlva önmaguktól kisimulnak. A kiegyenlítő réteg csak olyan
vastagságú legyen, hogy az aljzat egyenetlenségeit teljesen elfedje. Mértékét
egy hosszú egyenes léc élével ezt megelőzően határozzuk meg, a megfelelő anyagot
pedig ennek tudatában szakkereskedésben szerezzük be. Ha nem vagyunk biztosak
a dolgunkban, kérjünk tanácsot a szakképzett eladóktól. A kiegyenlítő anyagok
általában hamar keményednek, de legalább 24 óra szükséges a tökéletes kötésükhöz,
és a víznek is teljesen el kell párolognia a kiegyenlítő rétegből. A teljesen
száraz aljzatra most már felteríthetjük az új burkolóanyagot, és legalább egy
napig pihentetve hagyjuk kisimulni.
Ha eddig nem, most mindenképpen el kell döntenünk, hogy a burkolóanyagot teljes
felületén, vagy csak részlegesen, a szélein fogjuk leragasztani. Az erősen igénybe
vett helyiségekben, ahol nagy felületek maradnak szabadon, és az alap megfelelően
sík, elégséges, ha a burkolóanyagot csak a szélei mentén ragasztjuk le. A kisebb
felületű, vagy egymás mellé illesztett, esetleg enyhén hullámos aljzatra azonban
célszerűbb teljes felületén leragasztani az új burkolóanyagot. Ellenkező esetben
a mélyebben fekvő felületek felett a padlóburkolók levegősek lesznek, ami később
ráncosodást, idő előtti kopást okozhat. A ragasztást azonban csak akkor mellőzhetjük,
ha tökéletes alapra, a teljes helyiséget egy darabban lefedő burkolóanyagot
használunk. Hátránya, hogy a berendezési tárgyak mozgatása közben megnyúlhat,
elmozdulhat a le nem erősített burkolóanyag. Közbenső megoldás, hogy hálósan,
kb. 1x1 méteres osztású sávokban ragasztjuk le az anyagokat. Ha viszont valahol
toldásra kényszerülünk, akkor e sávokon mindenképpen ragasszuk le a PVC- vagy
szőnyegpadlót, mert így lesz a padlófelület egybefüggőnek látszó, megfelelően
tisztítható.
Ragasztóként lehetőleg csak vízbázisúakat használjunk, a választék igen bőséges,
és az alap, valamint a burkolat anyagához legjobban megfelelő ragasztót válasszunk.
Arra azonban ügyeljünk, hogy mindig a termék használati utasítása szerinti vastagságban
alkalmazzuk, és a szikkadási időket is mindig tartsuk be. A ragasztók ugyanis
csak így működnek tökéletesen. A ragasztót általában fogazott glettvassal, vagy
hengerelve (7) hordjuk fel. Nagy felületű burkolóanyagoknál a ragasztást a felületek
felezésével könnyíthetjük meg. Előbb illesszük be a padlót a helyére, a fal
felőli széleken hagyjunk legalább 5-10 cm-es túlfedéseket, majd hajtsuk vissza
félig (8), és a szabadon maradt aljzatra terítsük fel a ragasztót. A kiszellőztetési
idő elteltével hajtsuk vissza a burkolóanyagot, majd a szélek felé hengerelve
préseljük ki alóla a levegőt (9). Szőnyegpadlók esetében egy szivaccsal és vászonnal
borított lekerekített falappal is jó eredményt érhetünk el (10). Ha valahol
a burkolóanyag toldására kényszerülünk, azt az átlapolt anyagszélek egyszerre
történő átvágásával végezzük el. Így nagyon pontos lesz az illesztés, feltéve,
ha az összevágást acél vonalzó mellett, éles késsel végeztük el. A vágás vonalában
ajánlatos a padlóanyag alá széles acélszalagot, vagy vékony farostlemez csíkot
fektetnünk, hogy a vágás éle alul is egyenes legyen. A felesleges részek eltávolítása
után a széleket legalább 100 mm szélesen ragasszuk az aljzatra, és a ragasztóval
az összevágot éleket is kenjük be (11).
Következhet a burkolóanyag fal felőli széleinek pontos beszabása. Vékonyabb
anyagokat viszonylag könnyen a fal mellé szoríthatunk, és ha glettvasat szorítunk
szorosan a felhajtott szél mellé, akkor éles marokkéssel a felesleget egyszerűen
levághatjuk (12). E célra megfelel egy széles acél spatulya, vagy egyenes élű
lemezdarab is. Ha esetleg túl bőségesen hagytunk a széleken anyagot, akkor visszahajtva
mérjük vissza a még fedetlen padlórész szélességét a burkolóanyagra (13), majd
éles ollóval szabjuk le a felesleges anyagsávot (14). A sarkok beszabása eléggé
nehéz feladat, különösen, ha pl. ajtótok is nehezíti a dolgunkat. Ilyenkor függőleges
bemetszésekkel tegyük lehetővé az anyagszélek sarokba nyomását (15), majd spatulya
éle mentén vágjuk le a felesleges anyagrészeket. A belső sarkoknál másként kell
eljárnunk. Itt előbb a falak mellé préseljük be a padlóburkoló széleit, miközben
a középső részt átlósan magunk felé hajlítva középen metszzük át a sarokig.
A felesleget már acéllap éle mentén könnyű pontosan a sarokba szabni.
Csőáttöréseknél a csőig hajtsuk vissza az anyagot, majd jelöljük fel a szélességét
is. A csőnél kissé nagyobb lyukat vágjunk a padló anyagába, majd a középfelező
vonalában hasítsuk be a burkolóanyagot. Próbáljuk a helyére illeszteni, és a
fal melletti részét is vágjuk méretre. Az ilyen helyeken a padlóanyagot mindenképpen
ragasszuk rá az aljzatra, mert idővel felhajolhat a széle. Ha a burkolat széleit
pontosan szabtuk a padlóra, és legalább a széleken jól leragasztottuk, akkor
is ajánlatos a szélek fölé szegélylécet ragasztani, vagy szegelni a falra. Szegélyként
lágy PVC-szegélyt csak a PVC-padlókhoz használjunk, de ezeknél is sokkal jobb,
ha műanyag szegélyidomokat erősítünk a falra. Padlószőnyegeknél a szegélylécek
legalább olyan fontosak, mert nemcsak a széleket fogják le, hanem esztétikailag
mintegy keretbe is foglalják a lerakott új burkolatot. A választék ezekből is
bőséges, és az áruk többszöröse a lágy PVC-padlószegélyeknek.
Végezetül ne feledkezzünk el a küszöbökről sem. Ahol a helyiségeket magas küszöbök
választják el, ott ajánlatos a küszöb mellé háromszögű, vagy domború átfogójú
padlólefogó lécet szegezni, mert ez a terület erősen igénybe lesz véve, ezért
a padló széle hamar felválhat. Az egymásba nyíló helyiségek padlószintje és
többnyire a burkolata azonos. Ha textil vagy PVC-burkolattal borítottak, akkor
gyakran eltérő anyagú burkolóanyagok kerülnek összeillesztésre. Ilyen esetekben
célszerű az ajtónyílásban összevágott burkolatok szélét megfelelő, fémlemezből
készült küszöbidomokkal leszorítani. Több színben, (matt ezüst, sötét bronz,
barnított acél és sárgaréz bevonattal), különböző anyagvastagsághoz kialakítottan,
készen is megvásárolhatók, de alumínium és sárgaréz szálanyagként is beszerezhetők.
A gyári küszöbök előnye, hogy lefogó kötőelemei nem láthatók. Csak néhány lyukat
kell az aljzatba fúrnunk, amibe a műanyagtiplik benyomása és a hozzá mellékelt
kötőelemek lyukakba illesztése (16) után már néhány határozott kalapácsütéssel
a burkolóanyagokra szoríthatjuk az új küszöböt. Természetesen a leerősítő ütéseket
a küszöbre szorított faanyagra mérjük (17), mert így a felületük nem sérülhet
meg.
Az egyéb, szálanyagként beszerzett domború lemezidomokat viszont átmenő facsavarokkal
kell a betonaljzatra fogatnunk. Ezeknél 2 mm-es, hosszú facsavarokat használjunk,
és ajánlatos a fejüknek süllyesztéket is készítenünk, hogy azok behajtásuk után
ne álljanak ki a lemez síkjából. A fúrt süllyesztéket pontozóval megütve mélyítsük
ki, mert az ilyen küszöbidomok elég vékonyak. Eltérő anyagvastagságú padlóburkoló
anyagok esetén azonban inkább a kész küszöböket használjuk, mert azok már eleve
szintáthidaló kivitelben készültek (18), újra felhasználhatók, és alig emelkednek
ki a padlóburkolat felszínéből.
Új padlót a padlóra
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1492/Uj_padlot_a_padlora