Előszobai beépítések

Az előszobák berendezése a legtöbb lakásban gondot okoz, hiszen ez nem lakó- hanem inkább egy közlekedő tér, amelyből számos ajtó nyílik, és ahol csak rövid ideig tartózkodunk. A szokványos berendezési tárgyai, mint pl. az előszoba fogas, vagy a cipőszekrény, esetleg a parányi telefonasztalka, csak némileg oldják a helyiség sivárságát, a sarkok és az ajtók közötti falfelületek pedig kihasználatlanul maradnak. Némi ötletességgel, helyre szabott egyedi bútordarabokkal azonban jelentősen megváltoztathatjuk e kis helyiség arculatát, pl. a bejárati ajtó köré készített polcsorral, vagy beépített szekrénnyel. Akinek megtetszik az ötletünk, az az alábbiakból azt is megtudhatja, hogy e darabokat milyen formában, és miként készítheti el.

A bejárati ajtót az olyan előszobákban célszerű beépített szekrényekkel körbevennünk, ahol az a helyiség középvonalában van, és mellette, két oldalról legalább 350-350 mm-nyi szabad falrész található. A portálszerűen kialakított, egymás mellé erősíthető szekrényekkel nemcsak rakodóhelyeket teremthetünk, hanem a helyiség összképe is előnyösebb lesz (1). A szekrények mélysége ne legyen több 500 mm-nél. A két szélső szekrény fogja közre az áthidalót, és ha a helyiség túl magas lenne, a tetejére nyitott polcokat is készíthetünk. A szekrényeknek nem feltétlenül kell egységesen azonos mélységűeknek lenniük. Az előszoba fogast helyettesítő akasztós szekrény legyen a mélyebb, a többinél elegendő a 350-400 mm-es méret. S hogy felületük ne legyen túl egységes, a szélsők ajtajaira tükörlapokat is ragaszthatunk. Ez különösen a kis helyiségek esetében előnyös, mert így az ajtók tükörképével látszólag megnő az előszoba hosszmérete, s szerencsés esetben világosabbá válik az egész helyiség. A felső szekrényeket ritkán használt holmijaink tárolására használhatjuk, a kézmagasságban levő rakodórekeszek pedig a gyakrabban használt dolgainknak, pl. cipőinknek, pulóvereinknek stb. biztosíthatnak kézre eső tároló helyet.
Ami pedig a kivitelezést illeti, nos, a szekrények korpuszát laminált faforgácslapokból köldökcsapozott, él-lap kötésekkel alakítsuk ki. A polclapokat kivehető fa-, vagy fémcsapokra helyezve rögzítsük a kávába, a szekrények hátlapját pedig laminált felületű farostlemezből kiszabott lapok alkossák, amelyeket 3x25 mm-es süllyesztettfejű facsavarokkal fogassunk a kávák hátoldalára. Az áthidaló szekrényt a két szélső bútordarab helyére állítása után átmenő bútorösszehúzó anyáscsavarokkal rögzítsük a szomszédos szekrények oldalához, így már az egész szekrényfal szilárd egységet alkot. A szekrényajtók a kávaélekre csukódóak legyenek, a nagyobbak záródását rugós csappantyúk felszerelésével biztosítsuk. Ha az oldalsó szekrények ajtóit tükörlapokkal kívánjuk befedni, akkor ezeket az ajtókkal azonos méretűre vágassuk le, élüket pedig ajánlatos ferdére csiszoltatnunk. A ragasztásuk előtt az ajtókra szereljük fel a kivetőpántokat, majd az ajtót szereljük fel a kávára. Mivel a tükörlapok elég nehezek, ezért a kisebb ajtókat három, a nagyobbakat pedig négy-öt kivetőpánttal lássuk el. A tükörlapok rögzítéséhez használjunk szilikonkaucsuk tömítő-ragasztót (2), amelyet finomfogazású kenőlappal, az ajtók egész felületén egyenletes vastagságban terítsünk szét. A tükörlapot ezt követően helyezzük a sík felületre fektetett ajtóra, és enyhe nyomással, kis mozgatások mellett nyomjuk az ajtóra terített ragasztóba. A ragasztóanyag általában 24 óra múlva köt meg teljesen, és akkor már nyugodtan a helyére szerelhetjük a tükrös ajtókat. Nyitásukhoz lemezből hajlított fogantyúkat célszerű használunk, mert ezeket az ajtólapok élére csavarozhatjuk fel (3). A tükrös bevonathoz azonban alkalmazhatunk ún. tükörcsempéket is, amelyeket - kisebb méretük miatt - sokkal könnyebb az ajtólapokra ragasztanunk. Ezeknél azonban nagyon ügyeljünk arra, hogy egy síkba kerüljenek, mert különben a visszatükröződésükben látható kép töredezetté válhat. S hogy a magasban levő szekrények tartalmát jobban lássuk, nem árt a fedőlapjukba egy-egy halogénizzós fényforrást is erősítenünk (4), de csak egy ajtókapcsolóval kiegészítve, hogy még véletlenül se lehessen bekapcsolva felejteni.
Az előszobánkat nyitott polcokkal is bebútorozhatjuk, amelyeknek berendezésével akár szobajellegűvé is tehetjük ezt a helyiséget (5). A polckávák ebben az esetben a szekrényekhez hasonló méretűek. A fedőlapjukba szerelt halogénlámpák és a nyitott polcok dísztárgyai, könyvei tovább növelik a lakószobákra jellemző miliő hatásosságát.
A bejárati ajtó köré készített polcrendszer szinte azonos az előbbi változattal, a különbség csupán annyi, hogy a kávák nyitottak, és a polclapok 5 mm vastag síküvegből leszabottak. A halogénizzós világítótestek az ajtó magasságában levő fenék-, illetve polclapokba süllyesztettek, s a hozzájuk való transzformátort a kb. 70 mm-re föléjük beerősített polclapok alá szerelhetjük fel (6). A három polckávát tehát az előzők alapján állítsuk össze, és csavarokkal fogassuk egymáshoz. Az ajtókapcsolótól független világítás kapcsolónak érdemes külön fadobozt készítenünk, amelynek oldala kulcstartóként is szolgálhat (7).
A térosztó polc elkészítése azonban eltér az előzőktől. Ezt a két függőleges, s csak a hátlaphoz erősített rakodólapokból álló polcot, az ajtók magasságában levő és a helyiséget teljesen áthidaló rakodólap zárja le. A rakodólapokat elöl középen végigfutó oszlop támasztja alá. Elkészítése előre méretre szabott darabokból nagyon könnyű. A méreteit illetően a rajzunkon megadottaktól természetesen az adott helyiséghez igazodva változtassunk. Az összeállításnál csak a támrudak beerősítése szorul némi magyarázatra. A támrudak 25-30 mm átmérőjűek, és a középpontjukba ragasztott 10 mm-es köldökcsapokkal szintenként csatlakoznak a rakodólapokba fúrt átmenő lyukakba. Ez utóbbiakat a lapokat összefogva egyszerre fúrjuk ki állványba fogott fúrógéppel. A támoszlopokat fűrészeljük azonos méretű darabokra, közepükbe fúrjunk lyukat a köldökcsapok számára. Az egyik lyukba ragasszunk 60 mm hosszú köldökcsapokat. A rudak palástját mázoljuk selymes feketére, majd hozzáfoghatunk a két polc összeállításához.
A két hátlapot összefogva a hátoldalukra jelöljük fel a lapok helyét és a felfogásukhoz szükséges facsavarok középpontját. Távolságuk a rudak hoszszával és egy lapvastagsággal legyen azonos. A lyukakat fúrjuk, süllyesszük ki, majd a hátlapot élére állítva, helyezzük mellé az első polcot, és a lyukak középvonalára állítva jelöljük át a felfogócsavarok helyét. Minden csavart előfúrt lyukba hajtsuk be, de még egyiket se húzzuk meg teljesen, csak az alsó lapét. Állítsuk fel a polcot, majd egymást követően alulról felfelé haladva ragasszuk helyükre a támrudakat, és húzzuk szorosra a lapokat felfogó csavarokat. A rudakat a lapok éle felől behajtott, és a csapokon is átmenő facsavarokkal rögzítsük a fészkükbe (8). A legfelső támrudakat azonban csak a polcok fal mellé állítása, és a felső áthidaló lap beerősítésekor ragasszuk a helyükre. Ha ez az elem 2 m-nél hosszabb lesz, és tetejére súlyosabb holmit kívánunk majd helyezni, akkor ajánlatos behajlása ellen két szélén 40-50 mm széles, élével az áthidaló-lapra fogatott merevítő-betéttel is megerősítenünk. Ha ezt is megtettük, akkor már csak a polcok “berendezése” van hátra, és élvezhetjük megváltozott előszobánk szobaszerűen otthonos hangulatát.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: előszoba, beépítés

A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-1764/Eloszobai_beepitesek