Neveltetésünk
szabályai elítélik, hogy fáradt lábainkat az asztalra rakva pihentessük, pedig
alkalmanként nagyon kényelmes lenne. Ha viszont lábunk pihentetésére szánunk némi
pénzt, s energiát, leírásunk és képeink alapján gyorsan összeüthetünk egy helyre
kis párnázott zsámolyt. Erre már szégyenkezés nélkül felrakhatjuk a lábunkat, és
ha jól eltaláltuk a magasságát, kedvenc fotelünk elé állítva megpihentetjük rajta
fáradt lábainkat. A zsámoly alapját 20x40 mm-es lécekből összerótt, 350x450-500 mm-es keret, és az azt két oldalról közrefogó 10x350x450 mm nagyságú MDF-fedőlapok alkotják. A lapokat ragasszuk a léckeretre (1), és bognárfejű szegekkel erősítsük is meg. A lapos doboz egyik oldalára ragasszunk legalább 50 mm vastagságú tömör habszivacsot. Nem baj, ha kicsit nagyobb, a feleslegét elektromos késsel könnyű levágni, és akkor szép egyenes lesz a vágott felület (2). A szivacsdarabot néhány helyen ragasztóval rögzítsük a farostlapra, majd terítsünk rá vastag vattaréteget (3). A vattát a sarkokon éles ollóval vágjuk össze, majd a párnázó anyagot fedjük le calicoval, műszálas paplannal. A lágy fedőanyagból a sarkokon ollóval vágjuk ki a felesleget (4), majd a kivágások széleit kissé visszahajtva öltsük össze. A paplan szélét körben tűzzük le az alap szélére, majd az egész zsámolytestet vonjuk be bútorkárpittal. Az anyag széleit visszahajtva előbb tűzzük körbe le az aljára, majd a párnázatot megnyomkodva húzzuk újra feszesre a huzatanyagot, és sűrűn letűzve rögzítsük véglegesen, a sarkait pedig bujtatott öltésekkel varrjuk össze. A keret aljára csavarozzunk kis bútorgörgőket, de előfúrt fészekbe illő esztergált, csapos fa lábakat is erősíthetünk a zsámolyunk alá (5), amelyekkel a magasságát a kellő mértékben meg is emelhetjük.
