Első dolgunk a hiba felmérése legyen. Ha a gipszlécről csak kisebb darab tört le,
akkor azt még spatulyázva, közepes sűrűségű gipsszel kifoltozhatjuk. A törött
felületet előzőleg alaposan tisztítsuk meg, majd nedvesítsük be. Keverjünk kevés
gipszet a vízbe, majd a léc mellé nyomott műanyagvonalzó mentén fokozatosan
töltsük fel a kitört rész. A feltöltött rész felületét a műanyagvonalzóval
igyekezzünk egysíkúvá tenni a léc többi részével. Ez csak részben fog majd
sikerülni, hiszen a gipsz gyorsan köt. Sebaj, a további felesleget majd vésővel, vagy
a spatulya élével nagyolhatjuk le, végül csiszolópapírral koptathatjuk le a
kijavított részről.
A műanyagléceknél ilyen hibák ritkábban szoktak előfordulni, mert az alapanyag
zártcellás szerkezete elég jól ellenáll a kiserejű ütéseknek. Ha viszont mégis beroppan a
felülete, vagy ki is törik belőle egy darab, akkor legjobb a sérült részt egy ép
lécből levágott darabbal kiváltani. A sérült részt finom fogú fűrésszel vágjuk
ki, majd ragasszuk helyére a léc szorosan beszabott ép szeletét. Ehhez persze az kell,
hogy legyen egy ilyen célra félretett hulladék díszléc darabunk. A
felrögzítéséhez csak diszperziós ragasztót használjunk, mert a kontaktragasztók
oldószere oldja a sztirolhabot, még akkor is, ha az nagyon tömör szerkezetű. Az ilyen
díszlécek nagyobb mérvű sérüléseit is az előzőkhöz hasonlóan és nagyon gyorsan
elvégezhetjük. Az ilyen díszléceknek többek között ez az előnyük.
A komolyabban sérült gipsz díszléc kijavítása is hasonló az előzőkhöz, tehát
azonos profilú pótlást kell a sérült részre felragasztanunk. Megpróbálkozhatunk az
eredeti léc beszerzésével is, hiszen ezeket általában 1 m-es darabokban húzzák le a
gipszművesek. Ha viszont ez nem megoldható, magunk is "legyárthatjuk", csak
az eredeti lécről fazonmintát kell vennünk. Erre kiválóan alkalmas az acélhuzalos
fazonmásoló (1). Mintát azonban e nélkül is vehetünk a lécről, ha finomfogú
illesztőfűrésszel teljesen átfűrészeljük a sérülés mögött, és a résbe
csúsztatott kartondarabra hegyes ceruzával átmásoljuk a díszléc kontúrját. E rajz
alapján 1,5 mm vastag alumínium lemezből lyukfűrésszel vágjuk ki nagyoltan a léc
fazonját, majd tűreszelővel munkáljuk pontosan méretre (2). A lemez kb. 100 mm magas
és a léc szélességénél 10-10 mm-rel szélesebb legyen. Ez lesz a húzósablon.
Mögé rétegelt lemezből kivágott támlap is kell, amelynek alsó részét a léc
profilját hozzávetőlegesen követően vágjuk ki. A támlapra csavarozzuk fel a
húzósablont, azt pedig egy másik, kb. 250 mm hosszú vezetőlap közepére erősítsük
fel. A vezetőlap 15-20 mm-rel szélesebb legyen a támlapnál. A támlapot felül egy
háromszögű darabbal tegyük szilárddá (3). Egy nagyobb laminált faforgácslapra a
leendő léc legmagasabb részeinek vonalába szegezzünk fel egy-egy falécet (4), és
ezt követően máris hozzáfoghatunk a gipszléc húzásához.
A keskenyebb és
nem túl magas léceknél erősítőbetétként - a falécek helyett - olcsó
műanyagháló is megteszi. A húzósablont tegyük az alaplap elejére, majd keverjük
meg a tejfölnél valamivel sűrűbb formázógipszet, és terítsük a sablon elé a
lécre (5), azok teljes hosszában. A húzósablont toljuk végig az alaplap éléhez és
lapjára szorítva, eközben a sablon kialakítja a léc fazonját, illetve annak alsó
részét. Testesebb lécek esetén ugyanis csak többszöri rátöltéssel lehet
kialakítani a kellő fazont. Ha lécbetét helyett erősítőhálót alkalmazunk, akkor
az a léc szélességénél 3-3 mm-rel legyen keskenyebb, és a vékony rétegben
felterített alaprétegbe nyomkodva rögzítsük, majd terítsünk a tetejére újabb
gipszréteget. A húzást csak ezt követően ejtsük meg.
A húzás során a lemezsablon hátoldalára átnyomódott gipszet mindenkor távolítsuk
el, mert az a lécre tapadhat. A húzást mindig egy irányba mozgatott sablonnal
végezzük el (6), a rátöltést pedig a léc elejére helyezett sablon elé helyezzük,
és ennek felületéről is ajánlatos a felesleges anyagot előzőleg eltávolítani.
Mindig annyi gipszet keverjünk be, hogy az elég legyen a munkadarabhoz, mert új adag
keverésére nem lesz időnk. Azzal is számoljunk, hogy a bekevert gipsz eleinte lassan,
a végén pedig gyorsan köt, és az ilyen sűrűbb gipszet már nem szabad
felhasználnunk, inkább készítsünk hamar egy újabb adagot. Célszerűbb azonban, ha
egy keverésből húzzuk le a pótdarabot.
A készre
formázott lécet hagyjuk teljesen megszáradni, majd ezt követően illesztőfűrésszel
vágjuk méretre (7). A sérült részen a lécet ennek megfelelően fűrésszel vágjuk
át, majd a felesleges részt távolítsuk el. A falfelületet csiszoljuk egyenesre, majd
a lécpótlást próbáljuk a helyére. A pótlás csak akkor lesz észrevehetetlen, ha a
fazonok nem eltérőek, és a pótlás teljesen egy síkba kerül az eredeti léccel. A
toldat felragasztásához CMC tapétaragasztóval összekevert ragasztógipszet
használjunk, de csak a pótlás felragasztásához. A hézagok kikenéséhez a híg
gipszet ecsettel kenjük a hézagokba, majd száradása után csiszolással tüntessük el
a még esetleg meglevő egyenetlenségeket. Ezután már csak a kijavított rész
lefestése van hátra, és a sérülésnek nyoma sem maradt.
Díszléc reparatúra
Újra divatba jött a lakóhelyiségek falfelületeinek különféle anyagú fazonlécekkel történő díszítése. E célra többnyire hagyományos, gipszből húzott, vagy műanyagból készített léceket szokás használni. Sérülés szempontjából szinte nincs is különbség közöttük, kijavításuk viszont az anyaguk miatt eltérő. Sérülés ugyan ritkán éri e díszítéseket, ám ha előfordul, akkor sem kell szakemberhez fordulnunk. Még a nagyobb kitört részeket is pótolhatjuk, mégpedig saját kezűleg. Hogy miként? Azt is rögvest elmondjuk, sőt képeinken be is mutatjuk.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2052/Diszlec_reparatUra