Ha csak a ház körül, a kiskertekben használt
öntözési lehetőségeket, eszközöket
akarjuk is áttekinteni, akkor is nagy feladatra vállalkozunk.
Nem csak a hazai és külföldi gyártók (Gardena,
Al-ko, Garden, Uniflex, Bosch stb.) találhatók meg szép
számmal, hanem rendkívül sokféle egyszerű,
és egyre bonyolultabb szerkezet szolgálja a növények
minél tökéletesebb öntözését.
A jobb átláthatóság érdekében
azért valamiféle rendszert mindenképpen kellett találnunk.
Elindulunk ezért
a szobából, a szobai dísznövények
öntözésétől, majd az erkélyen keresztül
kijutunk a kertbe, és eljutunk odáig, hogy miként
lehet felhasználni a természeti vizeket is az öntözéshez.
A szobai dísznövények öntözésére
természetesen elegendő egy műanyag locsolókanna
is. Gond csak akkor van, ha hosszabb időre elutazunk, és
nincs alkalmas szomszéd, rokon, akire a kulcsot is rá mernénk
bízni, és persze abban is biztosak lehetünk, hogy nem
fognak elszáradni kedvenceink. A képünkön (1) látható
automata öntöző talán kicsit komplikáltnak
tűnik, de abszolút megbízható és precíz.
Központi ejtőtartályát nem csak a megfelelő
mennyiségű öntözővízzel tölthetjük
fel, hanem abba a szükséges tápoldatokat is beönthetjük.
Az elosztócsonkoknál a kifolyó víz mennyisége
külön-külön szabályozható (2), és
a vékony tömlőkkel a megfelelő helyre vezethető.
Nem szükséges hozzá semmiféle elektromosság,
és hálózati vízcsatlakozás, és
akár két héten át is magukra hagyhatók
a szobanövények. Egy-egy ilyen hosszabb távollét
idejére természetesen a növényeket érdemes
egy megfelelő helyre összehordani, és az öntöző-automatát
itt elhelyezni.
Hasonló céllal, de elsősorban erkélyládák
öntözésére fejlesztették ki a Gardena öntöző-automatáját
(3). Nyári körülmények között itt természetesen
sokkal nagyobb lehet a vízigény, tehát a szükséges
vízmennyiség is. Ezt a feladatot már nem lehet ejtőtartállyal
megoldani, ehelyett a tetszőlegesen nagy, akár 200 literes
tartályból műanyag hordóból, egy trafóval
meghajtott kisfeszültségű szivattyú emeli ki az
öntözővizet (4). Az erkélyládákon
végigvezetett tömlőről T-elágazások
juttatják a megfelelő helyre a csepegtetett vízadagolást.
A szivattyút előre programozható idővezérlés
indítja, amely biztosan nem felejtkezik meg az öntözésről.
Az
erkély után most már kimehetünk a kertbe. Tekintsük
át, hogy itt mik a rendelkezésre álló, és
szükséges eszközök a korszerű öntözéshez.
Először is megfelelő tömlőre lesz szükségünk,
amelyekből természetesen ugyancsak széles a választék.
Vásárláskor azért az áron kívül
gondoljunk még végig néhány szempontot. Az
olcsó PVC-tömlők nem nyomásállók,
ezért elzáró szerelvényt nem lehet rájuk
szerelni. Ha elzárószelepes öntözőfejeket
is szeretnénk használni, akkor először is tájékozódjunk
arról, hogy a vízhálózatunkban milyen csúcsnyomások
fordulnak elő. A nyomásálló tömlőkhöz
(5) mindig megadják, hogy hány bár nyomást
képes elviselni biztonsággal. Ezt a két adatot vessük
össze.
Ha tartós megoldásra törekszünk, akkor ajánljuk,
hogy a tömlők UV-állóságára is
figyeljenek. Ezek a tömlők ugyanis sokszor maradnak a tűző
nyári napon, és a gyengébb minőségű
műanyagokat bizony hamar "megeszi" a napsugár. Azt is jó
tudnunk, hogy a gumitömlők rendszerint kevésbé
ridegek, nem hajlamosak a megtörésre, így sok bosszúságtól
kímélnek meg bennünket (6). Még egy gondolat
ide. A háztartásokban rendszerint 1/2"-os és 3/4"-os,
illetve 5/8"-os tömlőket használunk. A nagyobb átmérőjűt
akkor vásároljuk meg, ha megfelelő csőkeresztmetszet
és elzárószelep van kiépítve a kertben,
különben nagyon leesik a nyomás. Egyébként
is érdemes rendszerben gondolkodni; lehetőleg legyen minden
szerelvény és a tömlő is egyforma keresztmetszetű.
A különböző átmérő ott indokolt,
ahol a nagyobb átmérőre elosztót szerelünk,
és az elágazástól kisebb átmérőjű
szerelvényeken vezetjük az öntözővizet. Az
elosztót is érdemesebb azonban közvetlenül a kerti
csapra szerelni (7).
A
szerelvények tekintetében olyan nagy a bőség,
hogy ezek részletes bemutatásával nem is próbálkozunk.
Ehelyett azt ajánljuk, hogy amikor több idejük van, menjenek
be egy nagyobb szerelvényboltba vagy barkácsáruházba,
és pultokról - alapos tanulmányozás után
- válogassák össze a megfelelő darabokat. Ehhez
viszont szempontokat - segítségként - mi is tudunk
adni. A különböző gyorscsatlakozók - bár
rendszerint nem olcsók - nagyon praktikusak, érdemes ezekre
áttérni. A különböző gyártmányok
ma már általában azonos rendszerűek, egymással
kombinálhatók, de ezt ajánlatos leellenőrizni.
Figyeljünk viszont a névleges átmérőkre.
A vízcsapok csatlakozó menetét G1, G3/4, G1/2 jelöléssel
jelölik, ezek 33,3, 26,5 és 21 mm-es menetátmérőket
jelölnek. A gyorscsatlakozó tömlőelemeket a szabványos
tömlőátmérőkhöz készítik,
és ennek megfelelően jelölik. Az automatikus vízmegállító
és sima tömlőelemeket kívülről alig
lehet megkülönböztetni, ezért figyeljünk rá.
(8). Az előbbi a csatlakozó szerelvény levételekor
automatikusan elzárja a vizet, de csak nyomásálló
tömlőkhöz ajánlatos használni. Locsolók
között ki-ki igénye és pénztárcája
szerint válogathat, óriási a választék.
Természetesen az egyre drágábbak egyre több funkció
ellátására alkalmasak.
Nemcsak elzárják, illetve szabályozzák
a vizet, hanem a finoman permetező vízfelhőtől
az éles sugárig változtatható a vízkifolyásuk
(9).
A földre állítható, fektethető, leszúrható,
tehát nem kézben tartott öntözőket esőztetőnek
mondjuk. Alapvetően kétfélék lehetnek, az ún.
négyszög-esőztetők valamilyen bólogató
mozgást végeznek (10), és a legkülönbözőbb
módon szabályozható négyszögformának
az öntözésére alkalmasak (11). A kör-esőztetők
ezzel szemben forgó mozgást végeznek és változtatható
kör alapterületet öntöznek (12). A különbségek
a különböző szintű és árú
készülékek között abban vannak, hogy mekkora
területet tudnak egyszerre beöntözni, illetve milyen mértékben
lehet az öntözendő és a nem öntözendő
részeket szétválasztani. A négyszög esőztetőknél
rendszerint szabályozható a bólogató kitérés
mértéke, mégpedig aszimmetrikusan is. Ezen kívül
egyes szórófejek lezárásával különböző
sávok kizárhatók az öntözésből.
A legintelligensebbek a különböző szektorok eltérő
vízigényéhez is alkalmazkodnak, sőt megjegyzik
a beállított értékeket, így a következő
öntözéskor csak azonos helyre kell lehelyezni.
A legokosabb
kör-esőztetőknél a különböző
körcikkekben eltérő vízmennyiség és
eltérő sugár állítható be. A
kör-esőztetők speciális változatai a magas-esőztetők,
amelyek kissé kiemelkednek a földből, és így
a közvetlen környezetükben lévő növényeket,
virágokat nem éri a vízsugár (13).
Az igényesebb, és persze vastagabb pénztárcájú
kertészkedők kényelmét a legkülönbözőbb
automaták szolgálják. Azért legyünk igazságosak;
ezek a berendezések nem elsősorban a kényelmeseknek
készülnek, hanem azoknak, akiknek nincs módjuk a mindennapi
kertápolásra, öntözésre, és bizony
a magára hagyott kertben a gyep egyetlen forró, száraz
héten kiéghet, elpusztulhat. Ebből következik
az is, hogy mit kell tudni az öntöző automatáknak;
a megfelelő időben, periódusokban a megfelelő
mennyiségű vizet eljuttatni a szükséges helyre.
A feladat nem könnyű, de a korszerű elektronika világában
természetesen tökéletesen megoldott.
Az
öntözővíz időbeni és mennyiségi
szabályozását a csapszerelvényre felerősített
automaták végzik. A legegyszerűbbek a csak az átfolyó
víz mennyiségét mérik, és a beállított
mennyiség átfolyása után lezárnak. Az
egyszerűbb elektronikákkal az öntözési idő
programozható, és a vízmennyiség mérővel
együtt is használhatóak (14). A programozhatóság
szerint azután egyre többet tudó készülékek
kaphatók (15). A legkorszerűbbek akár hónapokra
előre programozhatók, ezen belül megválaszthatók
az öntözési napszakok, az öntözési idők
és vízmennyiségek (16). Visszacsatolás lehetséges
a talaj nedvességtartalmának alakulása szerint, így
figyelembe veszik az esőt, a napsütést is. Ezek az automaták
rendszerint teleppel működnek, de mivel fogyasztásuk
minimális, gond nélkül "kiszolgálják"
az öntözési idényt. Elsősorban az őrzésük
jelenthet gondot, de vannak lopásvédett változataik
is.
Az automaták vezérelhetnek négyszög- vagy
kör-esőztetőt a gyep, vagy a kert általános
öntözésére. Ez a leggyakoribb igény. Nem
ritka azonban az sem, amikor az öntözővizet a dísznövények,
vagy haszonnövények tövéhez kell eljuttatnunk egy
elosztórendszeren keresztül. Erre több megoldás
is kínálkozik. Az ún. csepegtető készletek
egy hosszú gerincvezetéket jelentenek, amely számtalan
helyen elágazik, és az elágazások végén
egyszerű kialakítású szabályozó
szelepek vannak. A nyomás alatt lévő rendszer cseppenként
adagolja a vizet a megfelelő helyekre (17).
A cél hasonló, az elv azonban eltér a gyöngyöző
vezetékeknél (18). A speciális műanyag vezeték
fala kismértékben folyamatosan átengedi a vizet és
így a teljes felületén öntöz. Sekély
gyökerű növényekhez ideális öntözőeszköz
lehet.
Különösen egy új kert kialakításakor,
teljes kertépítéskor van lehetőség arra,
hogy a talajba előre beépítsük az öntözőrendszereket.
Pontosabban a bekötő vezetékek mindenképpen a
talajba kerülnek, a szórófejek pedig vagy kiállnak
a felszínből, vagy a csőrendszerben megjelenő
víznyomás emeli ki az öntözőfejeket (19).
Az igazi "csúcsmodelleknél" már nem is a víz
nyomása szabályozza az öntözőfejek kiemelkedését
és nyitását, hanem egy adóközpont - vezeték
nélküli összeköttetésekkel - külön-külön
is képes a szelepeket kapcsolni (20).
Az eddigiekben mindig feltételeztük, hogy a vízhálózatból
korlátlanul áll rendelkezésünkre a megfelelő
öntözővíz. Ez azonban nem mindig van így,
és egyébként is az ivóvíz túlságosan
nagy érték az öntözéshez. Sőt, általában
a természetes vizek, vagy a csapadékvíz még
alkalmasabb is erre a célra. Ahol valamilyen természetes
víz - tó, patak, vagy akárcsak magas talajvíz
- fellelhető, ott érdemes a szivattyús öntözésre
berendezkednünk.
Ha egy kis rendet akarunk teremteni mostani - tehát az öntözésre
koncentráló - szempontjaink szerint, akkor négyfelé
oszthatjuk a háztartásban előforduló szivattyúkat
(21).
A kerti szivattyúk kifejezetten öntözésre,
illetve nyomásnövelésre alkalmasak. Nem túlságosan
nagy mélységről (5-10 méterről) képesek
felemelni a vizet. Ezzel alkalmasak arra, hogy földbe süllyesztett
ciszternából, talajvízi kútból felszívják
a vizet, de arra is, hogy egy nagyobb mélységről más
rendszerű szivattyúval felnyomott vizet, vagy a vízhálózatból
kis nyomással tartályba gyűjtött vizet, nagy nyomással
(4-5 bar) szétlocsoljuk (22).
A háztartási
automata szivattyúk elsősorban a stabil beépítésben
különböznek az előbbitől. Fixen valamilyen
vízgyűjtő tartályra (pl. ciszternára)
vannak telepítve, és a vízigény szerint automatika
kapcsolja ki-be őket (pl. egy csap kinyitására). Ennek
megfelelően természetesen szolgálhatnak öntözésre,
de a háztartás nem ivóvízigényes fogyasztóit
is elláthatják (23).
A benzinmotoros szivattyúk nagy előnye, hogy nincsenek
az elektromos hálózathoz kötve, bárhol felállíthatók.
Öntözéshez és nyomásnöveléshez
egyaránt megfelelő, ma már zajuk sem nagy. Tóból,
medencéből szivattyúzhatjuk ki velük a vizet,
de egy esőtől vagy belvíztől megtelt pince
leszivattyúzásakor is jól jöhet (24).
Az előbbiektől elvükben is eltérnek a merülőszivattyúk,
másképpen búvárszivattyúk (25). Ezek
a vizet felszívni nem képesek, működésükhöz
a vízbe kell engedni őket, és onnan felnyomják
a vizet. Egyszerűségük és áruk miatt talán
ezek a legelterjedtebbek, hiszen egy konnektor és egy megfelelő
hosszúságú tömlő elegendő a használatukhoz.
Az egyszerűbb merülőszivattyúk maximális
szállítómagassága, vagyis amilyen mélyről
fel tudja nyomni a vizet, nem több, mint a kerti szivattyúké
(5-10 m). Viszont ezek is kitűnően megfelelnek arra, hogy
egy magas talajvizes kútból, medencéből, ciszternából
locsolhassunk velük (26). Előnyük még, hogy kevésbé
érzékenyek a víz tisztaságára, a kissé
sáros, üledékes víz sem akadályozza működésüket.
Az
ún. járókerekes búvárszivattyúknál
a járókerekek számával növelik a maximális
emelőmagaságot, így a két-, három-,
négy-járókerekes szivattyúk emelőmagassága
50-60 m-t is eléri (27). A professzionális szivattyúk
természetesen ennél is jóval többet tudnak, de
ezek már nem a mostani témakörünkhöz tartoznak.
Ugyancsak nagy emelőmagaság érhető el a membrános
búvárszivattyúkkal, még az egészen olcsó
kategóriájúakkal is. Ezek viszont kifejezetten érzékenyek
a szennyeződésekre.
A merülő-szivattyúkat ma már kivétel
nélkül ellátják (a motor hővédelmén
kívül) úszókapcsolóval. Ez a fontos alkatrész
automatikusan lekapcsolja a szivattyút, ha a tárolóban
lecsökken a vízszint, és a szivattyú szárazra
kerülne. Mindezen tulajdonságok miatt talán ezt a szivattyútípust
tudjuk leginkább ajánlani a legáltalánosabb
kerti öntözési feladatokhoz.
A szivattyúk ürügyén engedtessék meg
nekünk egy kis kitérő. A kerti szökőkutakban
is tulajdonképpen egy kis teljesítményű, speciális
szivattyú működik. Ezeket ma már kompakt egységként
lehet beszerezni, és jóformán csak be kell állítani
a tavacska közepébe (28). Megbízhatóak, kis fogyasztásúak,
és nem kell kitalálni őket, mert már ki van.
Végül
néhány gondolat az esővíz hasznosítására.
A régebbiek - nyilván a vezetékes ivóvíz
hiányosságai miatt - talán jobban megbecsülték,
mint a mai ember, hiszen a házakhoz gyakran építettek
esővízgyűjtő ciszternát. Ma már
rendeletek szólnak arról, hogy a csapadékvizet nem
szabad a szennyvízzel együtt a csatornába engedni, de
a gyakorlatban mégis sokszor ez történik a drága
és tiszta csapadékvízzel. Pedig olyan egyszerű
megoldásokkal fel lehetne fogni, akár jelentős mennyiséget
is, csak egy kis leleményesség kell hozzá. Képünkön
(29) egy precíz megoldás látható, ahonnan az
öntözővizet merülő-szivattyúval lehet
nagy nyomással szétlocsolni. A csatornalefolyóba beépített
szelep (30) teljesen automatikusan működik; mindaddig, amíg
a tároló meg nem telik, a csapadékvíz a tartályba
folyik. Ha a vízszint eléri a befolyócsonk magasságát,
a szelep átvált, és a csatorna elvezeti a felesleges
csapadékot.
Egyszerűbb megoldáshoz viszont egy nagy műanyaghordó,
egy tiszta kuka is megfelel, csupán egy elágazást
kell beiktatni az esőcsatorna lefolyócsövébe.
Ebből még vödörrel, vagy öntözőkannával
is kimerhető a víz. Esztétikusabb persze a földbe
besüllyesztett ciszterna, ami szintén lehet egy nagy műanyaghordó,
de a kibetonozott tároló, megfelelő vízszigeteléssel
(e lapszámunkban is olvashatnak róla) ugyancsak nem ördöngösség.
Öntözés, szivattyúk
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
A cikk eredeti változata az alábbi címen olvasható az Ezermesteren:
https://ezermester.hu/cikk-2125/ontozes__szivattyUk