Öntözés, szivattyúk

Ha csak a ház körül, a kiskertekben használt öntözési lehetőségeket, eszközöket akarjuk is áttekinteni, akkor is nagy feladatra vállalkozunk. Nem csak a hazai és külföldi gyártók (Gardena, Al-ko, Garden, Uniflex, Bosch stb.) találhatók meg szép számmal, hanem rendkívül sokféle egyszerű, és egyre bonyolultabb szerkezet szolgálja a növények minél tökéletesebb öntözését. A jobb átláthatóság érdekében azért valamiféle rendszert mindenképpen kellett találnunk. Elindulunk ezért a szobából, a szobai dísznövények öntözésétől, majd az erkélyen keresztül kijutunk a kertbe, és eljutunk odáig, hogy miként lehet felhasználni a természeti vizeket is az öntözéshez.
A szobai dísznövények öntözésére természetesen elegendő egy műanyag locsolókanna is. Gond csak akkor van, ha hosszabb időre elutazunk, és nincs alkalmas szomszéd, rokon, akire a kulcsot is rá mernénk bízni, és persze abban is biztosak lehetünk, hogy nem fognak elszáradni kedvenceink. A képünkön (1) látható automata öntöző talán kicsit komplikáltnak tűnik, de abszolút megbízható és precíz. Központi ejtőtartályát nem csak a megfelelő mennyiségű öntözővízzel tölthetjük fel, hanem abba a szükséges tápoldatokat is beönthetjük. Az elosztócsonkoknál a kifolyó víz mennyisége külön-külön szabályozható (2), és a vékony tömlőkkel a megfelelő helyre vezethető. Nem szükséges hozzá semmiféle elektromosság, és hálózati vízcsatlakozás, és akár két héten át is magukra hagyhatók a szobanövények. Egy-egy ilyen hosszabb távollét idejére természetesen a növényeket érdemes egy megfelelő helyre összehordani, és az öntöző-automatát itt elhelyezni.

Hasonló céllal, de elsősorban erkélyládák öntözésére fejlesztették ki a Gardena öntöző-automatáját (3). Nyári körülmények között itt természetesen sokkal nagyobb lehet a vízigény, tehát a szükséges vízmennyiség is. Ezt a feladatot már nem lehet ejtőtartállyal megoldani, ehelyett a tetszőlegesen nagy, akár 200 literes tartályból műanyag hordóból, egy trafóval meghajtott kisfeszültségű szivattyú emeli ki az öntözővizet (4). Az erkélyládákon végigvezetett tömlőről T-elágazások juttatják a megfelelő helyre a csepegtetett vízadagolást. A szivattyút előre programozható idővezérlés indítja, amely biztosan nem felejtkezik meg az öntözésről.
Az erkély után most már kimehetünk a kertbe. Tekintsük át, hogy itt mik a rendelkezésre álló, és szükséges eszközök a korszerű öntözéshez. Először is megfelelő tömlőre lesz szükségünk, amelyekből természetesen ugyancsak széles a választék.
Vásárláskor azért az áron kívül gondoljunk még végig néhány szempontot. Az olcsó PVC-tömlők nem nyomásállók, ezért elzáró szerelvényt nem lehet rájuk szerelni. Ha elzárószelepes öntözőfejeket is szeretnénk használni, akkor először is tájékozódjunk arról, hogy a vízhálózatunkban milyen csúcsnyomások fordulnak elő. A nyomásálló tömlőkhöz (5) mindig megadják, hogy hány bár nyomást képes elviselni biztonsággal. Ezt a két adatot vessük össze.
Ha tartós megoldásra törekszünk, akkor ajánljuk, hogy a tömlők UV-állóságára is figyeljenek. Ezek a tömlők ugyanis sokszor maradnak a tűző nyári napon, és a gyengébb minőségű műanyagokat bizony hamar "megeszi" a napsugár. Azt is jó tudnunk, hogy a gumitömlők rendszerint kevésbé ridegek, nem hajlamosak a megtörésre, így sok bosszúságtól kímélnek meg bennünket (6). Még egy gondolat ide. A háztartásokban rendszerint 1/2"-os és 3/4"-os, illetve 5/8"-os tömlőket használunk. A nagyobb átmérőjűt akkor vásároljuk meg, ha megfelelő csőkeresztmetszet és elzárószelep van kiépítve a kertben, különben nagyon leesik a nyomás. Egyébként is érdemes rendszerben gondolkodni; lehetőleg legyen minden szerelvény és a tömlő is egyforma keresztmetszetű. A különböző átmérő ott indokolt, ahol a nagyobb átmérőre elosztót szerelünk, és az elágazástól kisebb átmérőjű szerelvényeken vezetjük az öntözővizet. Az elosztót is érdemesebb azonban közvetlenül a kerti csapra szerelni (7).
A szerelvények tekintetében olyan nagy a bőség, hogy ezek részletes bemutatásával nem is próbálkozunk. Ehelyett azt ajánljuk, hogy amikor több idejük van, menjenek be egy nagyobb szerelvényboltba vagy barkácsáruházba, és pultokról - alapos tanulmányozás után - válogassák össze a megfelelő darabokat. Ehhez viszont szempontokat - segítségként - mi is tudunk adni. A különböző gyorscsatlakozók - bár rendszerint nem olcsók - nagyon praktikusak, érdemes ezekre áttérni. A különböző gyártmányok ma már általában azonos rendszerűek, egymással kombinálhatók, de ezt ajánlatos leellenőrizni.
Figyeljünk viszont a névleges átmérőkre. A vízcsapok csatlakozó menetét G1, G3/4, G1/2 jelöléssel jelölik, ezek 33,3, 26,5 és 21 mm-es menetátmérőket jelölnek. A gyorscsatlakozó tömlőelemeket a szabványos tömlőátmérőkhöz készítik, és ennek megfelelően jelölik. Az automatikus vízmegállító és sima tömlőelemeket kívülről alig lehet megkülönböztetni, ezért figyeljünk rá. (8). Az előbbi a csatlakozó szerelvény levételekor automatikusan elzárja a vizet, de csak nyomásálló tömlőkhöz ajánlatos használni. Locsolók között ki-ki igénye és pénztárcája szerint válogathat, óriási a választék. Természetesen az egyre drágábbak egyre több funkció ellátására alkalmasak.
Nemcsak elzárják, illetve szabályozzák a vizet, hanem a finoman permetező vízfelhőtől az éles sugárig változtatható a vízkifolyásuk (9).
A földre állítható, fektethető, leszúrható, tehát nem kézben tartott öntözőket esőztetőnek mondjuk. Alapvetően kétfélék lehetnek, az ún. négyszög-esőztetők valamilyen bólogató mozgást végeznek (10), és a legkülönbözőbb módon szabályozható négyszögformának az öntözésére alkalmasak (11). A kör-esőztetők ezzel szemben forgó mozgást végeznek és változtatható kör alapterületet öntöznek (12). A különbségek a különböző szintű és árú készülékek között abban vannak, hogy mekkora területet tudnak egyszerre beöntözni, illetve milyen mértékben lehet az öntözendő és a nem öntözendő részeket szétválasztani. A négyszög esőztetőknél rendszerint szabályozható a bólogató kitérés mértéke, mégpedig aszimmetrikusan is. Ezen kívül egyes szórófejek lezárásával különböző sávok kizárhatók az öntözésből. A legintelligensebbek a különböző szektorok eltérő vízigényéhez is alkalmazkodnak, sőt megjegyzik a beállított értékeket, így a következő öntözéskor csak azonos helyre kell lehelyezni.
A legokosabb kör-esőztetőknél a különböző körcikkekben eltérő vízmennyiség és eltérő sugár állítható be. A kör-esőztetők speciális változatai a magas-esőztetők, amelyek kissé kiemelkednek a földből, és így a közvetlen környezetükben lévő növényeket, virágokat nem éri a vízsugár (13).
Az igényesebb, és persze vastagabb pénztárcájú kertészkedők kényelmét a legkülönbözőbb automaták szolgálják. Azért legyünk igazságosak; ezek a berendezések nem elsősorban a kényelmeseknek készülnek, hanem azoknak, akiknek nincs módjuk a mindennapi kertápolásra, öntözésre, és bizony a magára hagyott kertben a gyep egyetlen forró, száraz héten kiéghet, elpusztulhat. Ebből következik az is, hogy mit kell tudni az öntöző automatáknak; a megfelelő időben, periódusokban a megfelelő mennyiségű vizet eljuttatni a szükséges helyre. A feladat nem könnyű, de a korszerű elektronika világában természetesen tökéletesen megoldott.
Az öntözővíz időbeni és mennyiségi szabályozását a csapszerelvényre felerősített automaták végzik. A legegyszerűbbek a csak az átfolyó víz mennyiségét mérik, és a beállított mennyiség átfolyása után lezárnak. Az egyszerűbb elektronikákkal az öntözési idő programozható, és a vízmennyiség mérővel együtt is használhatóak (14). A programozhatóság szerint azután egyre többet tudó készülékek kaphatók (15). A legkorszerűbbek akár hónapokra előre programozhatók, ezen belül megválaszthatók az öntözési napszakok, az öntözési idők és vízmennyiségek (16). Visszacsatolás lehetséges a talaj nedvességtartalmának alakulása szerint, így figyelembe veszik az esőt, a napsütést is. Ezek az automaták rendszerint teleppel működnek, de mivel fogyasztásuk minimális, gond nélkül "kiszolgálják" az öntözési idényt. Elsősorban az őrzésük jelenthet gondot, de vannak lopásvédett változataik is.
Az automaták vezérelhetnek négyszög- vagy kör-esőztetőt a gyep, vagy a kert általános öntözésére. Ez a leggyakoribb igény. Nem ritka azonban az sem, amikor az öntözővizet a dísznövények, vagy haszonnövények tövéhez kell eljuttatnunk egy elosztórendszeren keresztül. Erre több megoldás is kínálkozik. Az ún. csepegtető készletek egy hosszú gerincvezetéket jelentenek, amely számtalan helyen elágazik, és az elágazások végén egyszerű kialakítású szabályozó szelepek vannak. A nyomás alatt lévő rendszer cseppenként adagolja a vizet a megfelelő helyekre (17).
A cél hasonló, az elv azonban eltér a gyöngyöző vezetékeknél (18). A speciális műanyag vezeték fala kismértékben folyamatosan átengedi a vizet és így a teljes felületén öntöz. Sekély gyökerű növényekhez ideális öntözőeszköz lehet.
Különösen egy új kert kialakításakor, teljes kertépítéskor van lehetőség arra, hogy a talajba előre beépítsük az öntözőrendszereket. Pontosabban a bekötő vezetékek mindenképpen a talajba kerülnek, a szórófejek pedig vagy kiállnak a felszínből, vagy a csőrendszerben megjelenő víznyomás emeli ki az öntözőfejeket (19). Az igazi "csúcsmodelleknél" már nem is a víz nyomása szabályozza az öntözőfejek kiemelkedését és nyitását, hanem egy adóközpont - vezeték nélküli összeköttetésekkel - külön-külön is képes a szelepeket kapcsolni (20).
Az eddigiekben mindig feltételeztük, hogy a vízhálózatból korlátlanul áll rendelkezésünkre a megfelelő öntözővíz. Ez azonban nem mindig van így, és egyébként is az ivóvíz túlságosan nagy érték az öntözéshez. Sőt, általában a természetes vizek, vagy a csapadékvíz még alkalmasabb is erre a célra. Ahol valamilyen természetes víz - tó, patak, vagy akárcsak magas talajvíz - fellelhető, ott érdemes a szivattyús öntözésre berendezkednünk.
Ha egy kis rendet akarunk teremteni mostani - tehát az öntözésre koncentráló - szempontjaink szerint, akkor négyfelé oszthatjuk a háztartásban előforduló szivattyúkat (21).

A kerti szivattyúk kifejezetten öntözésre, illetve nyomásnövelésre alkalmasak. Nem túlságosan nagy mélységről (5-10 méterről) képesek felemelni a vizet. Ezzel alkalmasak arra, hogy földbe süllyesztett ciszternából, talajvízi kútból felszívják a vizet, de arra is, hogy egy nagyobb mélységről más rendszerű szivattyúval felnyomott vizet, vagy a vízhálózatból kis nyomással tartályba gyűjtött vizet, nagy nyomással (4-5 bar) szétlocsoljuk (22).
A háztartási automata szivattyúk elsősorban a stabil beépítésben különböznek az előbbitől. Fixen valamilyen vízgyűjtő tartályra (pl. ciszternára) vannak telepítve, és a vízigény szerint automatika kapcsolja ki-be őket (pl. egy csap kinyitására). Ennek megfelelően természetesen szolgálhatnak öntözésre, de a háztartás nem ivóvízigényes fogyasztóit is elláthatják (23).
A benzinmotoros szivattyúk nagy előnye, hogy nincsenek az elektromos hálózathoz kötve, bárhol felállíthatók.
Öntözéshez és nyomásnöveléshez egyaránt megfelelő, ma már zajuk sem nagy. Tóból, medencéből szivattyúzhatjuk ki velük a vizet, de egy esőtől vagy belvíztől megtelt pince leszivattyúzásakor is jól jöhet (24).
Az előbbiektől elvükben is eltérnek a merülőszivattyúk, másképpen búvárszivattyúk (25). Ezek a vizet felszívni nem képesek, működésükhöz a vízbe kell engedni őket, és onnan felnyomják a vizet. Egyszerűségük és áruk miatt talán ezek a legelterjedtebbek, hiszen egy konnektor és egy megfelelő hosszúságú tömlő elegendő a használatukhoz. Az egyszerűbb merülőszivattyúk maximális szállítómagassága, vagyis amilyen mélyről fel tudja nyomni a vizet, nem több, mint a kerti szivattyúké (5-10 m). Viszont ezek is kitűnően megfelelnek arra, hogy egy magas talajvizes kútból, medencéből, ciszternából locsolhassunk velük (26). Előnyük még, hogy kevésbé érzékenyek a víz tisztaságára, a kissé sáros, üledékes víz sem akadályozza működésüket.
Az ún. járókerekes búvárszivattyúknál a járókerekek számával növelik a maximális emelőmagaságot, így a két-, három-, négy-járókerekes szivattyúk emelőmagassága 50-60 m-t is eléri (27). A professzionális szivattyúk természetesen ennél is jóval többet tudnak, de ezek már nem a mostani témakörünkhöz tartoznak. Ugyancsak nagy emelőmagaság érhető el a membrános búvárszivattyúkkal, még az egészen olcsó kategóriájúakkal is. Ezek viszont kifejezetten érzékenyek a szennyeződésekre.
A merülő-szivattyúkat ma már kivétel nélkül ellátják (a motor hővédelmén kívül) úszókapcsolóval. Ez a fontos alkatrész automatikusan lekapcsolja a szivattyút, ha a tárolóban lecsökken a vízszint, és a szivattyú szárazra kerülne. Mindezen tulajdonságok miatt talán ezt a szivattyútípust tudjuk leginkább ajánlani a legáltalánosabb kerti öntözési feladatokhoz.
A szivattyúk ürügyén engedtessék meg nekünk egy kis kitérő. A kerti szökőkutakban is tulajdonképpen egy kis teljesítményű, speciális szivattyú működik. Ezeket ma már kompakt egységként lehet beszerezni, és jóformán csak be kell állítani a tavacska közepébe (28). Megbízhatóak, kis fogyasztásúak, és nem kell kitalálni őket, mert már ki van.
Végül néhány gondolat az esővíz hasznosítására. A régebbiek - nyilván a vezetékes ivóvíz hiányosságai miatt - talán jobban megbecsülték, mint a mai ember, hiszen a házakhoz gyakran építettek esővízgyűjtő ciszternát. Ma már rendeletek szólnak arról, hogy a csapadékvizet nem szabad a szennyvízzel együtt a csatornába engedni, de a gyakorlatban mégis sokszor ez történik a drága és tiszta csapadékvízzel. Pedig olyan egyszerű megoldásokkal fel lehetne fogni, akár jelentős mennyiséget is, csak egy kis leleményesség kell hozzá. Képünkön (29) egy precíz megoldás látható, ahonnan az öntözővizet merülő-szivattyúval lehet nagy nyomással szétlocsolni. A csatornalefolyóba beépített szelep (30) teljesen automatikusan működik; mindaddig, amíg a tároló meg nem telik, a csapadékvíz a tartályba folyik. Ha a vízszint eléri a befolyócsonk magasságát, a szelep átvált, és a csatorna elvezeti a felesleges csapadékot.
Egyszerűbb megoldáshoz viszont egy nagy műanyaghordó, egy tiszta kuka is megfelel, csupán egy elágazást kell beiktatni az esőcsatorna lefolyócsövébe. Ebből még vödörrel, vagy öntözőkannával is kimerhető a víz. Esztétikusabb persze a földbe besüllyesztett ciszterna, ami szintén lehet egy nagy műanyaghordó, de a kibetonozott tároló, megfelelő vízszigeteléssel (e lapszámunkban is olvashatnak róla) ugyancsak nem ördöngösség.